Michael Ende: Momo

avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, 

aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

De az idő élet. S az élet a szívben lakik. S minél tovább takarékoskodtak vele az emberek, annál kevesebb maradt nekik.

Fülszöveg:

♡

Momo ​​története a fantázia világában játszódik, a Soha és a Sehol birodalmában, avagy a kitágított, időtlen jelenben. Nem királyfiak, tündérek és varázslók népesítik be ezt a birodalmat, helyszíne egy modern nagyváros, valahol Dél-Európában. De ha ezt a világot Momónak és barátainak a szemével látjuk, kiderül, hogy a mi korunk sem szegényebb csodákban és titkokban, mint a rég letűntek. Egy kísérteties társaság, a szürke urak csoportosulása hatalmába keríti az embereket, és arra ösztönzi őket, hogy takarékoskodjanak az idővel. De az idő maga az élet, és az élet a szívben lakozik. Minél inkább takarékoskodnak tehát az emberek vele, annál szegényebb, sivárabb és hidegebb lesz a jelenük, és annál idegenebbé válnak önmaguk számára is. A gyerekek szenvednek leginkább ettől a fogyatkozó szeretettől és életkedvtől. (Tovább…)

Könyv információk: Eredeti mű: Momo Eredeti megjelenés éve: 1973                  Móra, Budapest, 2013 234 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631193671 · Fordította: Kalász Márton · Illusztrálta: Michael Ende

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Egyrészt ezzel is fejlesztem az általános műveltségemet - mégiscsak egy klasszikusról van szó! -, másrészt régóta szemezek a sztorival. Szeretném szeretni az írót, mert csak megalkotta gyerekkorom egyik meghatározó filmélményét (ami a Végtelen történet… tudom, fura gyerek voltam…), de a szürrealista novellagyűjteményétől elment az életkedvem is. (Tükör a tükörben kritika itt.)

Szerintem

Ez a regény egyáltalán nem volt rossz, bár átütően jó se. Gyerekként zabáltam volna ezt a varázslatos sztorit, felnőttként csak halovány rajongást és szeretetet éreztem a szereplők iránt.

Miről is van szó? Egy aranyos, ötletes meséről, amiben egy kislány megmenti az embereket a gonoszoktól… Hmm… totál átlagos, nem úgy a segítője, aki egy TEKNŐS, akit Kassiopeiának hívnak és a hátára írt betűkkel kommunikál! Itt kicsit lepadlóztam, de nagyon bejött ez a tisztán mesei fordulat és igazából a teknős megérkezésével válik igazi mesévé a regény. Imádtam a furcsa utcákat, a Seholsincs-házat, Hora mestert, vagyis mindent, ami csavart egyet az ellopott idő történetén.

A főszereplő háttértörténete hol marad?

Sajnos Momoról nem sok minden derül ki, habár kapunk nyomokat az ő „időtlenségére” is (ő nevezte el magát, úgy érzi, hogy mindig az amfiteátrumában élt, nincsenek rokonai meg ott van a különleges képessége is) -, de ezek csak az én spekulációim, mert Ende bácsi se írt a leányzó köré túl nagy sztorit. Momo van, volt és lesz – talán ezért is érzem időtlennek. Én személy szerint vevő lennék arra a történetre is, ahol Momo a helyére kerül a világban, az életben.* 

*(Tudom, hogy a felnőtt énem vágyait próbálom ráerőltetni egy MESÉRE, de ha emiatt éreztem, hogy hiányzik az a bizonyos plusz, akkor emiatt…)

A mellékszereplők fantörpikusak!

Hora mester zseniális, ahogy ide-oda változik a külseje és a kora. Kassiopeiát nem lehet nem szeretni – eddig nem voltam oda a teknősökért, de őt egyszerűen imádom. Aztán ott van Momo egyik legjobb, legkedvesebb barátja, az idős utcaseprő: Beppo. A szívem szakadt meg érte néha, mert nagyon nyomasztó részeket kapott és néha nagyon elkeserítő helyzetbe került a Szürke urak miatt.

Mindhármuk történetét vártam-szerettem, nem úgy Momo másik legjobb, legkedvesebb barátjának a részeit… Én ki nem állhattam Gigi-t és nem csak a befutott részre gondolok, hanem egyszerűen nem szerettem az elejétől fogva. Az egyik kedvenc mesém a mesében mégis az ő egyik története (ugyanis Gigi nagy mesélő a könyvben), aminek a címe: Mese a varázstükörről.

Nevetős vagy sírós mese?

Is-is. A könyv nagy hatással volt rám, mert egy meglepően érzelmes történetről van szó! Elképesztő, hogy mennyire gyorsan tűnt el a Momo felbukkanása és bemutatkozása körüli könnyedség és mennyire hirtelen vált nyomasztóvá a sztori a szürke urak megjelenésekor! Ahogy haladtunk a történetben mind jobban elszomorodtam a szürke urak térhódítása miatt… Némely felnőtt sztorijánál fojtogatott a sírás olvasás közben (pl: a fodrász). A könyv második felét picivel vidámabbnak éreztem, azt mondanám, hogy a Horával és a teknősével kapcsolatos részek felszabadultabbá tették a könyv második felét. Persze akadtak komolyabb, elgondolkodtató részei is a mesének, ahogy humorosabbak is. Nehéz beskatulyázni a hangulatát, de szép kis érzelmi hullámvasút, az biztos.

Összességében

Szerettem. Nagyon ötletesek voltak a helyszínek, tetszett, ahogyan az író pontról-pontra elmeséli, hogyan néznek ki az utcák, a házak azokon a helyeken, amerre Momoval elkavarodunk. Fantáziadús az általa felépített kis világ.

Örülök, hogy megismertem Momo történetét, azon belül is Kassiopiát és Beppo-t. Tetszettek a virágok, és a többi Horától megtudott „titok”. Abszolút megérte elolvasnom, mert a meseregény hatására kezd visszatérni a hitem az íróban és legközelebb bátrabban nyúlok a könyveihez. 

Egyszer érdemes elolvasni, de nem mindenkinek lesz nagy élmény – kell hozzá a gyermeki lelkület és az a mindent picit rózsaszínűbbre színező szemüveg, amin keresztül igazán varázslatosnak érezzük ezt a varázslatos történetet. Bájos kis mese volt, ennyi.

MORC: Abszolút feleslegesnek tartom a nem is annyira bújtatott dohányzás elleni kampányt, amit Ende a sztoriba rejtett. Tök nagy „poén”, hogy a dohányosok gonoszok… 

Értékelés: 4

Kinek ajánlom?

® Gyerekeknek, gyermeklelkű felnőtteknek, kisgyermekes anyukáknak, akik mesekönyv után kutatnak.

® Mindenkinek, aki úgy érzi, túl sok idejét emésztik fel a különféle tennivalók és mindenkinek, aki túl gyakran mondja azt, hogy „Nem érek rá!” - Nektek különösen nagy szükségetek van erre a könyvre, hogy felidézze bennetek a találkozást a Szürke úrral, aki rossz üzletet ajánlott nektek!

Külföldi borítók:

♡

A bejegyzés megírásának idején pontosan 153 különböző kiadás van a Goodreads közösségi oldalon, így nem mutatnám be az összes Momo borítót – hozzátenném, hogy a legtöbb kiadó úgyis az Ende által illusztráltat vette át, akárcsak a magyarok! -, hanem csak néhány nekem tetszőt. (A könyvhöz tartozó kiadások GoodReads-es gyűjtőlinkje a bejegyzés alján megtalálható, mint általában.)

Balról-jobbra: portugál Editora Martins Fontes (2012), angol Puffin (2009), angol McSweeney's McMullens (2013) és lengyel Siedmioróg

MOMO feldolgozások:

♡

A könyvnek van egy színházi verziója, amit szívesen megnéznék a mi színházunk előadásában, de az eredeti leosztásról semmi információt nem találtam, ahogy a Momo rádiós előadásáról sem – lépjünk is tovább.

Momo (Radost Bokel)

MOMO történetét megfilmesítették, a filmnek az az érdekessége, hogy maga az író is szerepelt a filmben! Akárcsak a könyv végén, a film végén is elmeséli a találkozását a titokzatos férfival, aki ezt a történetet elmesélte neki és amely történetből megszületett Momo regénye. A filmet 1986-ban adták ki. (Linkek: IMDB, Snitt.hu)

A sztorit egy színes, olasz-német animációs mesében is feldolgozták – és nem meglepő módon nekem ez a legszimpatikusabb, mert imádom az aranyosan rajzolt meséket. (Linkek: Port.hu, IMDB) 

Kedvcsináló idézetek:

♡

Van egy nagy, mégis egészen hétköznapi titok. Mindenkinek része van benne, mindenki ismeri, de csak kevesen gondolkodnak el rajta. A legtöbb ember tudomásul veszi, csöppet sem csodálkozik rajta. Ez a titok az idő.

Van naptár, van óra, hogy mérje, de ez mit se jelent, hiszen mindenki tudja, egy-egy óra néha egész örökkévalóságnak tetszhetik, el is suhanhat, akár egy pillanat – attól függ, mit élünk meg abban az órában.

MOMO and the Time Flower
by froggiechan

Mert az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakik.

♡

A lábánál kuporgó teknősbékához fordult.

– Kassiopeia, drágám! Véleményed szerint mi a legjobb, amit ilyen támadásnál tenni lehet?

– REGGELIZNI! – jelent meg a válasz a páncélon.

– Igen – mondta Hora mester. – Nem rossz ötlet ez se.

♡

– Erre való ez a sok óra? Minden embernek egy, igen?

– Nem, Momo – felelt Hora mester –, ezek az órák csupán afféle szenvedélyeim. Nagyon is tökéletlen utánzatai annak, amit minden ember a szívében hord. Mert ahogyan van szemetek, hogy a fényt meglássátok, van fületek, hogy a hangot meghalljátok, úgy van szívetek, hogy az időt megérezzétek. S minden idő, amit nem a szívünkkel érzünk meg, elveszett idő, akár a szivárvány színei a vaknak, a madár éneke a süketnek. De van vak meg süket szív is, amely semmit se érez, épp csak ver.

♡ ♡ ♡ ♡ ♡

A képek a Pinterest táblámról származnak: MOMO

Momo borítók a GoodReadsen.

♡ ♡ ♡ ♡ ♡