2016. december 10., szombat



AniTiger & a 12 napos blogger kihívás | 9. nap


(Ezt a rovatot a „kihívás 12 nap” címke alatt lehet megtalálni.)

A 9. nap különösen nehéz… elég régóta gondolkodom azon, hogy mit is mutassak be, ugyanis elég sok dokumentálhatatlan dolgom van… Vezetés közben próbáltál már fotózni? Én nem mertem sokáig próbálkozni vele, így hagytam – meg aztán hogy örökítem meg, hogy este hazafelé menet a kihalt utakon ordítva éneklek a kis kocsimban?!
No, mindegy. Az ajándékcsomagolásban borzasztóborzasztóan lelkes… elég jó vagyok, de simán kibukhat a képekből, hogy kinek szánom és miket fog kapni Karácsonyra… így hagytam ezt is.
A munkámat nem dokumentálhatom, a családom sem egyezett bele a képekbe – még a kutyám is azt mondta, hogy sétáljunk, ne fotózzunk. (Legalábbis gondolom, hogy ezt üzente, ugyanis a Mosolyogj! parancsra folyton morrant egyet, elfordult és a fenekét mutatta a mobilom felé…) Maradt a kedvenc hobbim…

❖❖❖❖❖
9. NAP | – Mutasd meg nekünk, hogyan csinálsz valamit! 
AniTiger olvas és teázik közben

2016. november 20., 21:45 – Előszedem a választott könyvet és a választott teát.

Pár pillanat múlva felteszem a teavizet és amíg forrni kezd, elkezdek olvasni…

Forrás közben jut eszembe, hogy egy kis méz is kéne a teába, szóval levadászom a Szabadkáról hozott üvegcsémet.

Tíz perccel később a 3. fejezet táján eszembe jut, hogy elkezdett hűlni a teavíz, de marhára a forralóban hagytam és nem öntöttem egy cseppet sem a bögrébe. (Elbambultam olvasás közben?! Áhhh, dehogy.)

Újraforralom a vizet, sikeresen elkészítem a teámat, várok, hogy elkezdjen hűlni.

Olvasni kezdek megint…

Fél órával később a tea elhűlt, a tasak szétázott, a méz felolvadt és elmúlt a fél könyv. Kidobom a tasakot, megiszom a teát, hasra vágódom és olvasok tovább, amíg rá nem döbbenek, hogy a könyv rövid volt, az olvasás dokumentálása is kész lehetetlenség, ugyanis tök elfelejtettem. Kattintok pár képet még a végén is és elkezdem megírni a könyvértékelést. ...Mit is felejtettem még el?! Jah, másnap este lezártnak jelölöm az olvasást is a molyon...

A bejegyzést a Gárdonyi Teaház támogatta.

DEHOGY! Bár amennyi teájukat megittam már idén, simán támogathatnának, mert így szépen, lassan csődbe megyek miattuk! :D Ráadásul az öcsém is rászokott, aki eddig világ életében a Pickwick citromos teáját volt hajlandó meginni. A héten valamelyik nap ebédidőben elugrottam az EUROsba és vagy háromezerért vettem teát, mert ott 390 HUF és hatalmas a GT választék. XD

❖❖❖❖❖
Jó olvasást! Köszönöm a figyelmet!
❖❖❖❖❖

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése