2017. június 25., vasárnap



Amy Ewing: Az ​Ékkő (The Jewel-trilógia 1.)



Úgy beszélnek rólunk, ahogy mások egy házi kedvencről vagy egy értékes hátaslóról. Mintha nem hallanánk őket, mintha ott sem lennénk.


Fülszöveg:
Az Ékkő egyenlő a gazdagsággal, a szépséggel és a hatalommal. De vannak lányok, akik számára nem jelent mást, csak a szolgaságot.
Violet a Lápon született és nevelkedett, és genetikai adottságai képessé teszik rá, hogy ő hordja ki az Ékkő egyik előkelőségének gyermekét. A Tó Hercegnője egy aukción vette meg Violetet, aki hamar megtanulja az Ékkő csillogó felszíne alatt rejtőző brutális igazságot. El kell fogadnia a csúf valóságot, és meg kell próbálnia életben maradni.

Könyv információk:

Eredeti mű: The Jewel
Eredeti megjelenés éve: 2014

Maxim, Szeged, 2016
368 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789632617183 ·
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
The Jewel-trilógia:

2. A fehér rózsa
3. The Black Key (angol)

(befejezett)

Extrák:
#0.1 – Sil’s story
#0.2 - The Wishing Well
#1.25 - Garnet's Story
#1.5 - The House of the Stone
 (Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?

Leginkább azért olvastam el, mert Szimirza (a királyi előolvasóm :D) elolvasta és azt mondta, hogy ezt nekem „EL KELL OLVASNOM”, mert totál nekem való. Ebben egyébként igaza is van, mert odáig vagyok a YA disztópiákért, szóval totál a zsánerem ez a regény!

A főbb szereplőkről röviden…  (ENYHE SPOILER!)

A trilógia főszereplője Violet Lasting, aki az édesanyjával és a testvéreivel (Ochre és Hazel) a szegények táborát erősíti. Violet immár 4 éve lakik a Déli Kapu Átmeneti Intézményében, ahol a legjobb barátnőjével, Ravennel és más lányokkal együtt az aukcióra készül. Etetik, kényeztetik, tanítják, ami jó is lenne, de ebben a disztópiában a lányokat elárverezik „helyettesnek”, hogy ők hordják ki a gazdagok (pl. királyi családok) gyerekeit, mert a gazdagoknál van némi gebasz ezzel…


A 197-es szám, hölgyeim. Életkora tizenhat év, magassága százhatvanhét és fél centiméter, a súlya hatvanöt kiló. Mint láthatják, szokatlan a szeme színe. Négy év képzést kapott, az első átalakító mágiában 9,6-os pontszámot, a másodikban 9,4-eset, a harmadikban egy igazán lenyűgöző 10-eset kapott. Bámulatos tehetségről árulkodott a vonós hangszerek terén, kivált a csellón.
Ijesztően bizarr érzés hallgatni, hogy így írnak le: statisztikai adatok sora, egy hangszer és semmi más.


Violet végül A Tó Hercegnőjéhez kerül az Ékkőbe, ugyanis ő veszi meg az aukción, ahol mindene megvan, leszámítva a szabadságot. Amikor szót fogad neki a lány, akkor minden rendben, de amikor nem… Na, azoktól a részektől rosszul voltam! Szerintem az a nő komplett pszichopata, de persze a többi „gazda” se semmi. Úgy gondolom, hogy az Ékkő gazdagjai nem sokban különböznek Az éhezők viadala Kapitóliumában élőktől. (Vagyis: sznobok, náluk van az összes pénz és megvannak a maguk hóbortjaik, amikhez zokszó nélkül felhasználják a szegényeket.)

Megmondjam, hogy mit éreztem TÖK feleslegesnek és mégis abszolút kihagyhatatlannak? Ash-t! Ó, te drága bonyodalom! Amint felbukkant Ash Lockwood, azonnal tudtam, hogy micsoda csavarok várhatóak az ő részéről és sajnos mindegyik be is jött… Semmi újat vagy egyedit nem kaptunk a sráccal, csak a sokszor olvasott klisék köszöntek vissza vele. (OFF: Apropó, azt már tudjuk, hogy miként végzik a kiszolgált helyettesek, de mi lesz a kiöregedett kísérőkkel?!) 
(enyhe spoiler VÉGE)
A világfelépítés

A Magányos Város 5 körből áll és kívülről befelé jutunk el a szegényektől a királyi családokig! Legkívül helyezkedik el a LÁP (aminek van Déli, Keleti, Északi és Nyugati szekciója is), aztán a FARM következik (ott vannak a mezőgazdaságok), amit a FÜST köre követ (ott állnak a gyárak). A következő kör a BANK, itt vannak a kereskedők üzletei, majd a legbelső körben helyezkedik el az ÉKKŐ. Ezeket a köröket falak választják el egymástól… Bevallom, engemet ez az egész koncepció az egyik kedvenc animémre emlékeztet, ugyanis totál ugyanez a körös felosztás van az ATTACK ON TITANban is! Szóval, bár különleges a világfelépítés, mégis olyan volt, mintha Az éhezők viadalának és az Attack On Titánnak szerelemgyereke lenne…

Habár minden lány szeretne az Ékkőbe kerülni, számomra elég baljóslatú volt, hogy mennyire idillinek volt leírva a város szíve és az ottani élet! Természetesen ott sem mindenki normális, sőt…!

A könyv legizgalmasabb részeiben általában kiderült valakiről az Ékkőben, hogy elmentek nála otthonról. Érdekes volt, hogy szép lassan mennyi minden derült ki az ott élőkről és az életmódjukról. Ha másért nem is, de ezért mindenképpen érdemes egy esélyt adni a regénynek! 


Egyéb gondolatok

Kezdettől fogva különös volt nekem, hogy Lucian miért támogatja ennyire Violetet – végig azt vártam, hogy mi derül ki vele kapcsolatban! De valahogy mégsem ütött akkorát ez az egész, mint az, ami Ravennel történt! Sőt, még a Választófejedelem feleségének a tervei is jobban megleptek, sokkoltak. (Anyám, borogass!-feeling.)


Egyébként emiatt nem is tudom, hogy végződhet egyáltalán ez a trilógia?! 
Miként oldódhat meg ez a helyzet?! 
Szerintem, ha sikerül megtartania ezt az egyedi, kicsit beteg hangvételt, akkor összességében egy igazán ütős trilógiát fogunk kapni a Maxim kiadótól!

Összességében

A vége elég zagyva volt nekem, mert eléggé összeszaladtak az események addigra, de alapvetően tetszett ez az első rész. Érdemes tudni rólam, hogy se a terhességes témáknak, se a nőkihasználó dolgoknak nem vagyok nagy barátja, szóval nálam kiverte kicsit a biztosítékot, hogy királyi családok fiatal lányokat vesznek, majd termékenyítenek meg mesterségesen, mert csak ők képesek nem deformált utódoknak életet adni…
Ez.  Durva. Volt.

Az én kényességemtől eltekintve kifejezetten érdekes volt az egész helyettesekre épülő világ. Tetszik, hogy ennyire képesek gyűlölni egymást és egymás rangját ezek a gazdag, hercegnői-grófi címekkel ellátott asszonyok. Nagyon abszurd volt olvasni, hogy a férjeik – igazi háttérszereplőként (!) - némán hagyják, hogy a nőik egymással versengjenek, villogjanak a bálokon, gondoskodjanak az „utánpótlásról” és elkövessék a többi szörnyűséget.

Értékelés: 4,5


Nem jött be: A nyakörves rész. Azt hiszem, kicsit ki is borított…

Ajánlás
Szerintem minden YA disztópia rajongónak tetszeni fog, különösen azoknak az olvasóknak, akik szeretik azokat a történeteket, amikben a nők különleges státuszba kerülnek. (Itt ugye szülni képes rabszolgákká válnak.)
Hozzátenném, hogy a komolyabb témákat kezelni képes olvasóknak ajánlanám inkább. Valóban akadnak benne kiborító, megalázó részek…

Borító:

Bár nincs különösebb gondom a magyar kiadás borítójával – simán nem jön be -, be kell vallanom, hogy engemet az eredeti borítók ragadtak magukkal. (Akkor is, ha A Párválasztó-sorozat koncepciójára hajaz.)


Kedvcsináló idézetek:
Az utolsó terem, amit megmutat, a könyvtár; rögtön beleszeretek. Hatalmas, magas mennyezetű terem, színes üvegablakokkal, csodálatos, régi papír, ragasztó és bőrkötés illata van. Hosszú falétrákat lehet végigcsúsztatni a polcok előtt, és a galériára aranyozott csigalépcsőn lehet feljutni.
A terem közepén egy nyitott olvasórész van: bőrhuzatú karosszékek, kitömött kanapék vesznek körül egy hatalmas kerek asztalt.
A Hercegnő valami udvarias választ mond, de a világ hirtelen elnémul körülöttem, amikor alaposabban megnézem a láncra kötött helyettest.
Az utolsó hónapban lehet, hatalmas a hasa.
Nem tudom kivenni az arcát a fátylán át, a szemét pedig lesüti. De nem lehet sokkal idősebb nálam.
A valóság villámcsapásként ér.
A jövőmet látom magam előtt.
– Úgy volt, hogy boldog lesz az életem – suttogja.
– Mi történt? – puhatolózom.
A Hercegnő vállat von. – Nem lehet bízni a férfiakban.

Képgyűjtemény a Pinteresten: The Jewel-trilógia by Amy Ewing
THE JEWEL borítók a GoodReads-en!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése