2017. szeptember 4., hétfő



Virág Emília: Lidércmegálló


 Köszönet a recenziós példányért az Athenaeum kiadónak!
(FB / Weboldal / Moly)


– Meg akartak lincselni!
– Persze, hogy meg akartak. Mire számítottál? Bemész integetve, hogy helló, itt a lidérc, amelyik hetek óta gyötör titeket, a mobilomban tartom! Mivel kellett volna fogadniuk, sütivel?


Fülszöveg:
Egy hétfő reggel Bencének nemcsak a szörnyű másnaposságával kell megküzdenie, hanem egy beszélő fekete macskával is, aki a négyes-hatos megállójában valami varjútollat követel tőle. Ezután a macska nyomában felszáll egy gyanús fekete buszra a boráros-téri Lidércmegállóban, találkozik a lidérckirály fiával, lincselni készülő falusiak elől menekül, és megjár egy elátkozott mocsarat is. Miután megmenti a vidéket egy őrült boszorkánymestertől, megtanul seprűn repülni, és a saját bőrén tapasztalja meg, hogy a lidércek nemcsak a mocsárban, de a mobiltelefonokban is szívesen tanyáznak, úgy dönt: ha még egyszer beszélő állatot lát a városban, nincs az a hét véka arany, amiért vele tartana. Inkább kihívja a tévét és az állatmentőket – ebben a sorrendben.

Könyv információk:

Eredeti megjelenés éve: 2017
Athenaeum, Budapest, 2017
60 oldal · e-könyv
ISBN: 9789632936819
Sárkánycsalogató univerzum:


Megvásárolható ITT:
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?
Imádtam az írónő eddig megjelent két regényét – ahogy már írtam is a róluk írt posztjaimban -, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy a Facebook oldalán napi szinten olvasom az aktuális meseregény részletet és szavazok a következő lépésre. Beszippantott a Lidércmegálló, kíváncsi lettem, mi sül ki belőle.
Ilyenek voltak a FB posztok (emotikonnal lehetett szavazni):



A történetről...

Sajnos nem egy hosszú történetről van szó, ám annál tartalmasabbról! Főszereplőnk, a jócskán másnapos Bence egy beszélő fekete macskát hallucinál az utcán. Egy fekete macskát, aki egy madártollat keres rajta! Aztán hogy, hogy nem Bence felfedezi a macska nyomában a Lidércmegállót, átmegy vele a lidércek és boszorkányok világába, hogy megtörjenek egy átkot, felszabadítsanak, majd a Pokolba taszítsanak egy lidércet - mi, olvasók pedig reménykedhetünk abban, hogy szerencsétlen Bence megússza ép bőrrel a kalandot.

Szerintem...

Valóban kalandos történet, amiben felbukkan a kedvenc lidércuram és a kedvenc szélhámosom, így engem megvettek kilóra. Tele van vicces szituációkkal, ugratásokkal és átveréssel. Bence bár egy szerethető főszereplő, nem egy észlény, mindenki a bolondját tudja járatni vele a beszélő macskától elkezdve az egyszeri vénasszonyon át a mobilból hazudozó lidércig!

Néha sajnáltam, néha drukkoltam, hogy túlélje, de hatalmas élmény volt. Nagyon ötletes tartom Virág Emília interaktív regényét, amit lényegében azoknak és azokkal írt, akik a Facebookon követik őt. Egyedül azért fogtam a fejem néha, hogy Bence mennyire nyílt és milyen könnyedén beavat bárkit a problémáiba, aki épp arra jár és hajlandó meghallgatni őt! Döbbenet!

Összességében

Szerettem olvasni és ajánlom mindenkinek, akinek épp Virág Emília-hiánya van, mint például nekem, ugyanis már tűkön ülve várom a harmadik regényét. Addig viszont ez a röpke történet éppen megfelel, izgalmas és fordulatokban gazdag történet volt. Megugrani nem ugrotta meg az előző két könyvének a szintjét, de egy igazán pörgős novellát kaptunk, az biztos. 
Értékelés: 4

Milyen is egy interaktív meseregény?

„A Lidércmegálló egy interaktív meseregény, ami a Facebookon született, egy hónapon keresztül napi egy rész került publikálásra, és a cselekmény folytatását az olvasók döntötték el a hangulatjelekkel. 2017. február 20.-án indult, az utolsó rész március 20.-án került ki, és összesen harminc epizódból állt.” – írja Virág Emília a blogján.


A történet különlegessége, hogy a főszereplő jelleme bár valamilyen szinten adott, mégis az olvasók szavazatai alapján vált őszintévé és alkalomadtán vagánnyá. Nagyon jó ötlet a csapatos együttírás, mert közelebb hozza az olvasóhoz az embert a kedvenc regényei között. Én személy szerint nagyon jó bulinak tartottam a facebookos mesélést, de azt mondom, hogy érdemes az írónő felé lesegetni, ugyanis mostanság a Sárkánycsalogató 3-ból (munkacím) oszt meg részeket!

Ajánlom, ha… szereted a humoros, kicsit elborult és nagyon szerethető szereplőkkel teli regényeket; …érdekel, hogy mire számíts, ha egy másnapos hétfőn megszólít egy fekete macska; …mire képes egy lidérc és egy lidércúr; …kíváncsi vagy, hogy hányadik királyság a Föld; …szórakozni akarsz!

Kedvcsináló idézetek:
Aztán a táblára pillantott. A „Boráros tér” felirat helyett azt látta: „Lidércmegálló”. Ettől kirázta a hideg. Az a kevés, amit a lidércekről valaha is hallott, nem volt biztató: valami gonosz lények a mocsárban, akik repkedtek összevissza a falvakban…
– Lidércekről nem volt szó – mondta, de a macska nem válaszolt. Befutott ugyanis egy busz a megállóba.
Egy erdő szélén állt, előtte egy végeláthatatlan legelő terpeszkedett. Rongyos, szürke felhőből apró szemű eső szitált, a távolban egy gémeskút látszott, mellette egy mobiltorony.
Bence csalódottan nézte a képet. Nem számított mobiltoronyra ott, ahol boszorkányok meg lidércek élnek. Kérdőn és vádlón mutatott a toronyra, és készült keresztkérdéseket feltenni a macskának, hogy akkor most egy másik világba kerültek, vagy csak Kiskunlacháza mellé a pusztára.
– Az ott az én tornyom – jelentette ki a macska. Bence döbbenten eresztette le a kezét. – Ideát, ezt leszámítva, olyan az élet, mint nálatok a középkorban.
Vizes fűben, hepehupás talajon rohant, többször megbicsaklott a bokája, elvesztette az egyensúlyát, és volt, hogy csak a szerencsén múlt, hogy nem esett el. Amikor hátrapillantott, meglátta, hogy a falusiak a nyomában loholnak – vasvillával a kezükben!
Gyorsan előrefordult, és eleresztett egy cifra káromkodást. Milyen dolog már ez? Vasvillával kergetni valakit, csak mert lidérc van a mobiljában?

◈◈◈◈◈
A képek a Pinterest táblámról származnak: Lidércmegálló.
A Boszorkányszelídítőés a Sárkánycsalogató Pinterest táblája.
◈◈◈◈◈


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése