2018. február 9., péntek



André Aciman: Szólíts a neveden



 Köszönet a recenziós példányért az Athenaeum kiadónak!
(FB / Weboldal / Moly)

  

Nem egyetlen hangszerre íródtunk csupán; te sem és én sem.


Fülszöveg:
André Aciman olasz riviérán játszódó regénye egy kamasz fiú és a családi nyaralóvendég, egy ifjú amerikai kutató között váratlanul kibontakozó, elsöprő szerelem története. A vonzalom, amelynek következményeivel egyelőre képtelenek szembenézni, felkészületlenül éri a fiatalokat. Az együtt töltött nyári hetek során mindketten küzdenek saját érzéseikkel, egyszerre tartva környezetüktől és saját maguktól. Vakmerően igyekeznek elérni azt, amiről sejtik, talán soha többé nem adatik meg nekik: a két ember közötti legteljesebb egységet.
A Szólíts a neveden korunk egyik legcsodálatosabb szerelmi története, amely egy csapásra klasszikussá vált.

Könyv információk:

Eredeti mű: Call Me by Your Name
Eredeti megjelenés éve: 2007

Athenaeum, Budapest, 2018
304 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789632933238 ·
Fordította: Szigethy-Mallász Rita
Megvásárolható ITT:
(Az értékeléshez olvass tovább!     )
Miért olvastam el?
Szeretem a kiadó könyveit, érdekelnek az LMBT regények, illetve az engem érdeklő film megnézése előtt általában elolvasom a regényt, amiből írták. Mester hármas!

Szerintem...

Kifejezetten tetszetős történet, ha valaki szereti a szépen megfogalmazott, kissé dagályosnak tűnő leírásokat. Én személy szerint nagyon bírom, ahogy szerettem a központi karaktereket is! De kezdjük az elején... Főszereplőnk, a 17 éves Elio beleesik egy nála néhány évvel idősebb, magabiztos amerikai férfiba – Oliverbe, vagy ahogy ott szólítják: Signor Ullivaba -, aki a fiú szüleinek vendégszeretetét élvezi hat héten keresztül a riviérai házukban. Lassan, tapogatózva ismerkednek és kerülnek mind közelebb egymáshoz, míg végül nem lesz titka a testüknek egymás előtt. Olaszország, citronella gyertya illata száll a levegőben, a piazzettáról látszik a tenger, nyelni is alig bír az ember, annyira fülledt az idő és szívünk szerint csak heverésznénk a napon fekve – hát ilyen ez a történet nyakon öntve a két egymásra találó fiúval, és Elio letaglózó, első, nagy szerelmének az érzéseivel.

credit
Vannak a könyvben párbeszédek, de nekem mégis a rengeteg elbeszélő, leíró rész tetszett. Elio (E/1) egy nagyon szimpatikus és intelligens főszereplő volt, bár néha átment egy kanos kamaszba, de mindenkit taglóztak már le a hormonok annyira, hogy a megkönnyebbülés után undorodott magától az aktustól vagy alig bírta elengedni a partnerét. Szerintem még ezek a részek is gyönyörűen vannak megírva, viszont nálam nagyon sokat levont az értékéből egy borzalmasan undorító rész, amikor (SPOILER!) a fiú egy kajszibarackkal pajzánkodik. (Spoiler vége.) Pechemre erre még bírt tenni egy lapáttal az író, kis időre le is tettem a regényt, pedig értem én a kajszibarack és Elio hamvasságának a metaforáját… Csak nem tetszett a megvalósítás, ahogy egy bizonyos fürdőszobai jelenet sem: „– Ne húzd le – mondtam. – Látni akarom.” (Prűd és régimódi vagyok, mint tudjuk.)


– Szeretsz egyedül lenni? – kérdezte.
– Nem. Egyedül lenni senki sem szeret. De megtanultam együtt élni a magánnyal.


Bár voltak utalások előző partnerekre, de mégis tapogatózónak, önfelfedezőnek éreztem Elio Oliverrel töltött idejét. Azt hiszem, hogy általában így képzeljük el az első nagy szerelmeket: ennyire letaglózónak, erőteljesnek és ellenállhatatlannak. Életünk végéig a szívünkön viseljük az első szerelem okozta horzsolásokat, idős korunkban is simán feltéphetőek ezek a régi sebek… Tetszett, hogy ennyire életszagúan volt megfogalmazva, ennyire emberközeli volt az egész történet.

(Jelenet a filmből.)
Összességében

credit
Ez a könyv olyan, mintha érzésekből állna az egész. Remény, izgatottság, várakozás, türelmetlenség, bizonytalanság, félelem, kényelmetlenség, zavar, zaklatottság, áhítat, vágy, szeretet, megbánás, bizalom és szerelem – tele van puszta, nyers érzelmekkel. Sosem vonzott még ennyire egy olaszországi kaland, szívesen elmennék egy Monet-kiállításra, sétálgatnék este Rómában, római bordalt gajdolni hajnalban… Annyira jó hangulatú könyv!

Viszont tényleg nem tetszett az egész kajszibarackos akció. Valahogy kizökkentett, távolivá tette Eliót is, Olivert is. Az a mázlim, hogy amúgy se vagyok oda a barackfélékért…

Értékelés: 4,5


FILMADAPTÁCIÓ:
Szólíts a neveden (2017)
Call Me by Your Name / IMDb, Port.hu, Snitt

Főszerepben: a 31 éves Armie Hammer (Oliver) és a 22 éves Timothée Chalamet (Elio), ők alakítják a nyáron egymásra találó fiúkat – és első ránézésre nekem mindketten szimpatikusak. (Ráadásul már ismerem őket néhány mellékszerepből…) Az előzetes megnézése után úgy gondolom, hogy izzani fog közöttük a levegő, ahogy a könyvben is izzott. Reméljük a legjobbakat! (Mondjuk rettegek, hogy az „Később. Talán.” átalakul majd valami butasággá, pl.: „Na, csá!” –vá vagy nem tudom, mert a filmes fordítók furák…

A Snittes leírásban minden fontos infó megtalálható: „A Call Me By Your Name az 1980-as évek elején játszódik, egy értelmiségi család lombardiai nyaralójában. Itt tölti a nyarat szüleivel a 17 éves Elio, aki szép lassan beleszeret professzor apja náluk vendégeskedő új amerikai asszisztensébe, a huszonéves Oliverbe.” Szóval mindenki eldöntheti, hogy érdekli-e ez a történet egy első, tiltottnak tűnő, nagy szerelemről. Én még nem találkoztam a rendező és a producer munkáival, de megadom nekik az esélyt nekik, hogy elvarázsoljanak, hogy szépen dolgozzák fel a fiúk történetét.


Ajánlom, ha… szereted a romantikus, szépen megfogalmazott történeteket; …érdekel, hogy milyen lehet két fiú egymásra találása és szerelme; …nyitott vagy és nem bigott; …érdekel a film, ami a könyvből készült!

Nem ajánlom, ha… nem szeretsz fiú-fiú kapcsolatról olvasni, nem kedveled a lírai láv sztorikat, nem vonzanak azok a történetek, amelyekben a párbeszéd elenyésző a leírásokhoz képest vagy nem szereted a filmadaptációkat.

Kedvcsináló idézetek:
Küzdöttem a ravaszkás mosolyáért, ami váratlanul felvillant az arcán, valahányszor kitalálta a gondolatomat, pedig valójában a bőrére vágytam, az érintésére.
– Neked, akármit is gondolsz róla, ez az egész még csak játék és mese, és ez így is van jól. Nekem már valami más, amit még nem sikerült egészen megfejtenem, és ez megrémít.
Micsoda világ! Több mint kétszer annyi idős, mint én, mégis ebben a pillanatban képes lettem volna lefeküdni vele, aztán vele sírni.
(…) megtalálja az útját a testembe, gyengéden, finoman, miután végighallgatta napok óta gondosan begyakorolt szavaimat: „Vigyázz rám”, ami valójában azt jelenti: „Ne vigyázz rám, tégy velem, amit csak akarsz.”

♡ ♡ ♡ ♡ ♡
A képek a Pinterest táblámról származnak:
Call Me by Your Name borítók a GoodReadsen.
♡ ♡ ♡ ♡ ♡


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése