FÜLSZÖVEG:
◈
A rákellenes csodagyógyszer
összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is
folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete
utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters
képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” –
John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő,
pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem
kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.
◈
Eredeti mű: John Green: The
Fault in Our Stars
Eredeti megjelenés éve: 2012
SZERINTEM:
◈
Valamiért eleinte idegesített
ennek a könyvnek a léte. Nem volt
különösebb oka, megmagyarázni sem tudom. Mindenhol az Oké-s felhők és borítók
voltak, aztán a két színész palánta autót dobálva, egymás ölében vagy hintában
ülve, satöbbi. Nincs meg a pillanat, amikor megváltozott az érdeklődésem és az
elkerülése helyett inkább el szerettem volna olvasni a könyvet.
Abszolút kedvenc: Hazel szülei.
Abszolút ismerős: Hazel szülei.
Hazel szüleiről szólva imádtam
a szövegüket a hatodik fejezet végén… Viszont értem Hazel-t, valahogy így
vagyok az életemmel – idegesít a gondolat, hogy mi lenne velük nélkülem. Van
egy öcsém, de nem látom megoldottnak a dolgot.
Csúnya, csúnya könyv.
Sebfeltépkedős, megsebzős…
Abszolút bűntudat: hangosan
röhögcséltem egy könyvön, amin mások bőgni szoktak.
Nem a szenvedés van a
középpontban. Nem „rákkönyv”, hogy stílszerű legyek.
<Csak semmi spoiler> by
Hazel Grace – és mégis mennyi poént lelőttél előttem, kislány.
Széljegyzet sírós-könyv olvasáshoz:
◈
Hét elején kezdtem, hogy a
dolgozó és suliba járó egyedektől mentes (délelőtti) bőgicsetájm-ban
olvashassam, erre szerdától mindenki szabizik. Felháborító!
ÉRTÉKELÉS: 5
 |
| Borítók a világ minden tájáról (x) |
HOZZÁFŰZNIVALÓM:
◈
Hazel engem már az elején
megfogott a szarkasztikus Van Houten idézetével, aztán a cigarettára adott
reakciójával. Láttam a netet bejárt film trailereket, mert elkerülhetetlenek
bizonyos fórumokon, morogtam is miatta eleget: Ejj, de oda vannak ezért e metaforás dologért… de egyszer mondanák nekik, hogy fura foltok vannak a tüdejükben, azonnal letennék a bagót. Én már csak tudom… imádtam, de sosem rágcsálnám tovább… ha ég, ha nem!
Mondhatnám, hogy meg vagyok
győződve róla, hogy nem fogom megnézni filmet, DE hazudnék. Megfogom. Titokban,
egyedül és senkinek nem fogok beszélni róla. (Van ember, aki ezt meri moziba
nézni? Vagy családilag hétvégén? Ugye nem?! Néma főhajtás azoknak a szerencsétleneknek,
akik nem tudják, miről van szó és épp akkor tévednek „csakúgy” be egy filmre és
megtetszik nekik a cím.)
Nem különösebben rossz könyv,
de nem is világmegváltó. Kicsit igazít a szemünk/szemüvegünk dioptriáján, picit szétszedi,
és újra összerakja a lelkünket. Tompán sajgunk, mélyebbeket lélegzünk,
indulnánk Amszterdamba, rágooglezunk Van Houten-re és arra a hülye
videojátékra.
A könyv olyan, hogy az
olvasóban valamit rettenetesen megborít, holott a világban semmi sem látszik ebből.
Mondtam anyunak, hogy meghalt Augustus Waters, de csak annyir bírt kérdezni,
hogy:
„És az ki?”
„Senki.”
Senki, csak egy 17 éves,
féllábú fiú, akit picit megszerettem…
IDÉZETEK:
◈
„Szerelmes vagyok beléd, noha tudom, hogy a szerelem csak egy kiáltás az űrbe, a feledés elkerülhetetlen, valamennyien halálra vagyunk ítélve, és eljön a nap, amikor minden munkánk porrá válik, azt is tudom, hogy a Nap elnyeli az egyetlen földünket, de azért szerelmes vagyok beléd.”
„Én: Nincs olyan íze, mintha maga Isten főzte volna meg öt fogásban a mennyországot, hogy aztán feltálalja fénylő, gyöngyöző, erjesztett plazmabuborékok kíséretében, miközben virágszirmok úsznak a vacsoraasztalod melletti csatorna vizén.
Gus: Ezt szépen mondtad.
Gus apja: Furák a gyermekeink.
Az én papám: Ezt szépen
mondtad.”
A MOZIFILMről:
Ismét olyan szereplőket méltatnék, akiket film trailer alapján ismerek. A lány a Divergent főszereplőnője, a srác abban a filmben a bátyja – itt meg két beteg és végletekig szerelmes kamasz. Nem „szépek”, nem egészségesek. Ugyanakkor olyan hangulatot árasztanak, hogy a trailer után el AKARTAM olvasni a könyvet, érdekelt a történet, amit ilyen zseniálisan alakítanak.
Elolvastam. Meg fogom nézni. Remélem
szeretni fogom a játékukat film hosszúságban is...
Isaac - Nat Wolff
és Peter Van Houten-t az a genyó
színész alakítja, aki meg akarta ölni a Pókembert – és IMÁDOM - Willem Dafoe!
A film hivatalos trailer-e:
Engem is idegesített egy pöppet a könyv, meg az egész körülötte kialakult mizéria - akkor még nem is tudtam, hogy miről szól. Aztán jött a trailer, megnéztem és kijelentettem: el. akarom. olvasni. MOST. Aztán rájöttem, hogy ezt nem éri meg a vizsgaidőszak közeledtével elkezdeni... :)
VálaszTörlés