Joss Stirling: Lélektársak - Sky (Lélektársak 1.)

Fülszöveg:

Találd meg a lélektársad!

Sky egy kicsit zárkózott, szorongó tizenhat éves lány, aki túlságosan jól tudja, milyen érzés kívülállónak, idegennek lenni valahol. Mikor Londonból Coloradóba költözik kissé különc nevelőszüleivel, megtapasztalja milyen egy tipikus amerikai középiskola, és milyen egy nem tipikus fiú. Zed Benedict jóképű, tehetséges, minden lány álma, csak épp sötét titkok veszik körül.

Aztán Sky egy hangot hall a fejében… Az Ő hangját. És Zed is hallja, érti az ő válaszait, amiket még ki sem mondott. Mi ez az egész? Kik a savantok, és létezik olyan, hogy lélektárs? Sky hiszi is, nem is, amíg mélyen belül fel nem éled benne egy képesség, amitől már rég meg akart szabadulni. Valami, amitől egész életében félt…

A múltjában árnyak üldözik, és a jövőjét gonosz erők fenyegetik, Skynak pedig szembe kell néznie a sötéttel, még ha ez azt is jelenti, hogy le kell mondjon arról, amit a szíve diktál…

Természetfeletti képességek, szövevényes összeesküvés és két kamasz szerelme – a trilógia első része, a világsiker után, végre magyarul is!

Eredeti mű: Joss Stirling: Finding Sky

Eredeti megjelenés éve: 2010

***

Szerintem:

Szeretném hinni, hogy van valahol valaki, aki a lélektársam – holott nem vagyok nagy romantikus. Mégis ez a könyv annyira „szupercuki” módon kezeli az életre szóló, öröktől fogva egymásnak rendelt – témát, hogy még a szerelem-ellenes emberekben is felmerül a vágy egy Másik Fél iránt.

A másik dolog, ami felmerült bennem, hogy leginkább az egyik Benedict fiú kéne nekem, mert annyira megszerettem ezt a Savant családot, hogy közéjük szeretnék tartozni! Irány Colorado!

A borító gyönyörű, a Kelly családot leszámítva minden szereplőt lehet szeretni – még a pom-pom lányokkal sincs semmi gond, pedig tartottam az összetűzéstől, de szerencsére kimaradt ez a tipikus cselekményszál.

Sokat mosolyogtam rajta, mert igazából elég idióta szituációkba és párbeszédekbe keverednek! Külön imádtam a zenekaros szálat, de az egész iskola tetszett. Érdekesek a tanárok, az ott dolgozók és szerettem, hogy Sky hamar beilleszkedett. Jó kis sztori, de nagyon félek a folytatásoktól :)

Értékelés: 5

Bővebben – spoilerrel:

A fent említett Benedict fiú fogást azért kiegészíteném azzal, hogy bárkit, csak NE Urielt. Egy az egybe átérzem Sky idegenkedését tőle, mert bár nincs amnéziám, mégsem akarom, hogy a múltamat kutassa. Épp ez volt a bajom a Divergent széria Őszintéivel is – miért akarnám, hogy mindenki tudja a titkaimat és ne legyenek titkaim?! Szegény srác…

IMÁDOM-IMÁDOM-IMÁDOM Sky képregényes, mangás hozzáállását a legtöbb emberhez! Nagyokat vigyorogtam a személyleírásain és a másokra aggatott beceneveken. Még olyan szereplővel sem találkoztam, aki elképzelte, hogy a különféle helyzetekhez milyen zene tartozik. Zseniális a csaj, na!

Meglepő volt a las vegas-i bűnözős szál és az FBI-os nyomozás, mert egy lájtos szerelmes sztorira számítottam, ahol a legnagyobb baj az, hogy miként viszonyul a csajszi a mágikus, savant dolgokhoz. Azért kicsapta nálam a biztosítékot a Kelly család elme- és emlékmegmásító trükkje!

Idézetek:

„Hazafelé sétáltunk, az utcák már jóval csendesebbek voltak. A hósapkás hegycsúcsok világítottak, a csillagok pedig, mint fehér pontok fénylettek a fekete égbolton.

– Olyan kicsinek érzem magam ilyenkor – mondtam, és elképzeltem azt a hatalmas távolságot, ami köztünk és a legközelebbi csillag között lehetett.

– Utálom, hogy nekem kell ezt elmondanom, de te tényleg kicsi vagy, Sky! – közölte Zed.”

***

„– Bennem bízhatsz, tudod?! – Nelson kiválasztott egy kottát, és megmutatta nekem, a jóváhagyásomra várva. – Nyugodtan lazíts, amikor velem vagy! Nincsenek malignus szándékaim veled kapcsolatban.

– Miii? Malignus?

– Nem tudom, mit jelent, de a nagyi mindig ezzel vádol, amikor azt hiszi, hogy valami rossz dolgot csináltam, és jól is hangzik.”

***

„Az ajtó kivágódott, és belépett Mr. Keneally. Tagbaszakadt fickó volt, vörösesszőke hajjal, kelta vonásokkal. A jegyzetfüzetembe kezdtem firkálni, és rögtön megtaláltam a rá illő kifejezéseket: Nagy Zenemester, minden diszharmónia kíméletlen harcosa, a balsors hírnöke. Akit azért feszes cuccokban nem szívesen látnék.”

Borítók innen-onnan:

Imádom a fan artokat, de ehhez a fandomhoz nincs túl sok, így inkább a különféle borítókat mutatom be.

A legjobban az eredeti Oxford-os második (2011-es) kiadás borítója tetszik: fehér alapon, fekete minta, piros betűk. A magyar az első, 2010-es Oxford University Press kiadás mása.

Érdekes, hogy a német kiadvány a legromantikusabb: sötét rózsaszín alapon fehér mintás és halványkék betűs.

Két kiadáson van arc: a fülöp-szigetin egy női arc, a hollandon egy férfi arc.