Oldalak

2014. augusztus 10., vasárnap

Jane Austen: Büszkeség és balítélet



"Azoknak, akik sohasem változtatják véleményüket, különösen vigyázniuk kell, hogy már kezdetben helyesen ítéljenek."
- Elizabeth Bennet


A könyv ingyen elérhető a MEK adatbázisában, több formátumban!


Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szerelmek és félreértések klasszikus meséje a XVIII. századvégi Angliából. Az öt Bennet nővér élete a férjkeresés jegyében zajlik: anyjuk megszállottan próbálja biztosítani számukra a megnyugtató jövőt valami pénzes – és lehetőleg rangos – férfiú mellett. Csakhogy a jó eszű és éles nyelvű Elizabeth szélesebb perspektívákban gondolkozik, és ebben apja is támogatja őt. Amikor Mr. Bingley, a módos agglegény beköltözik az egyik szomszédos birtokra, felbolydul a Bennet-ház élete. A férfi előkelő londoni barátai és a vidékre vezényelt nyalka, ifjú katonatisztek közt bizonyára számos udvarlója akad majd a lányoknak. A legidősebb lány, a derűs és gyönyörű Jane úgy tűnik, meghódítja Mr. Bingley szívét. Ami Lizzie-t illeti, ő megismerkedik a jóképű, és látszólag igencsak dölyfös Mr. Darcyval, és máris kezdődik a nemek ádáz csatája. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Elizabeth nem várt házassági ajánlatot kap a Bennet-vagyont öröklő unokatestvértől, és amikor Mr. Bingely váratlanul Londonba távozik, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t, Lizzie Mr. Darcyt teszi felelőssé a szakításért. Ám egy Lydiával kapcsolatos családi válsághelyzet hamarosan ráébreszti hősnőnket arra, hogy mindvégig balul ítélte meg ezt a büszke férfit…

Eredeti hangú, máig modern, magával ragadó történet, melyben magunkra ismerhetünk.

Eredeti mű: Jane Austen: Pride and Prejudice / Eredeti megjelenés éve: 1813
Könyvmolyképző, Szeged, 2010 / 448 oldal · ISBN: 9789632450650 · Fordította: Szenczi Miklós



Szerintem:

I. M. Á. D. T. A. M! 

2 nap alatt befaltam, alig bírtam letenni.

Ez a könyv jó, ahogy van: az első könyvben főleg Mr. Bennet szövegét imádtam, a második könyvben pedig sok-sok Mr. Darcy van, a harmadik könyv pedig… *fangirl sóhaj* Rengeteg (és még így is kevés) Mr. Darcy.

A történet szépen felépített és csavaros sztori, bár romantikus-klasszikus révén várható a happy end a végén. Mindegyik szereplő, mindegyik család izgalmas, háttértörténetük jól kidolgozott és mindenki találhat kedvenc karaktert. Többet is, ahogy én. Meglepődtem, hogy ennyire élveztem a történetet, bevallom: nem vártam! Nem vártam, hogy jobb lehet, mint a filmek.


Kedvencek:

A legjobban Mr. Bennet iróniáját szerettem és azt, ahogy az egész életéhez áll: kihozza a maximumot abból, ami neki jutott. Nagyon szerettem még a Mr. és Mrs. Gardiner házaspárt, főleg a kirándulásuk Lizzy-vel tetszett nagyon, bár az kinek nem?!


Love_Love_Love : Mr. Darcy… háza!


Na, jó… Imádom a magas, sötét tónusú férfiakat - pláne ha nem beszélnek sokat, - akik szeretnek olvasni és saját házi könyvtáruk van. Nagyon jó szövege van!


Értékelés: 5*



*Micsoda mázli, hogy már
van belőle egy csodaszép,
saját példányom a polcon.

Bővebben:

Miért álltam neki?

Nos, elsősorban ugye a kortárs irodalmat preferálom, azon belül is főleg az urban fantasyt, fantasyt. Mégis mikor jutottam el ehhez a klasszikus Jane Austen regényhez? Minden 2014. 03. 22-én kezdődött, amikor megláttam a 2005-ös amcsi feldolgozásban Őt! A Mr. Darcy-t alakító Matthew Macfadyen bánatos szemeit a film előtti előzetesben. Ott ragadtam, megnéztem, beleszerettem a sztoriba, a paliba. Más filmben annyira nem volt rám hatással – sőt! egyedül itt, ilyen hajjal tetszik! Döbbenet… Viszont a BBC minisorozat Darcy—jának (Colin Firth) megint sikerült elérnie, hogy odatapadjak a tévé elé – szóval valószínűsíthető, hogy inkább Mr. Darcy karaktere az Igazim, nem a színészek! (Azért a BBC-s jobban tetszik! Igazán csak zárójelben.)




A „klasszikus” szitokszónak számít a kötelező irodalom miatt, pedig igazán sajnálnám, ha csak a klasszikus mivolta miatt lemaradtam volna erről a könyvről. Lehet élni Jane Austen ismeret nélkül – az egész családom vígan el van nélküle, én is elvoltam! -, de kár csak amiatt utálni valamit, mert a torkunkon leerőszakolt Szigeti Veszedelem, Egri Csillagok, Az öreg halász és a tenger, (személyre szabott muszáj volt elolvasnod és utáltad könyv helye), satöbbi irományokba beletört a bicskánk. Aki csak ilyesmik miatt nem vágott bele, próbálkozzon meg az egyik feldolgozással a fentebb leírtak közül, nem veszít semmit. A filmek után is nagyon élvezetes volt a könyv elolvasása, ugyanúgy rágtam a kefét, hiába tudtam a végét.



Családi hozzáállás:


A Könyvmolyképző kiadó egyik hatalmas akcióján szereztem be a könyvet, talán 21%-os volt az akció…? A lényeg, hogy 5 másik könyvvel rendeltem, amik a Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek teljes trilógiája és A Végzet ereklyéinek 4. és 5. része volt. A család persze rácuppant a nagy csomagra és nézték, hogy miket rendeltem, de az Austen könyvnél lazán beközölték, hogy az egyik könyvem helyett rosszat raktak be! Néztek nagyot…

Sajnos viszonylag új rajongásom a kosztümös filmek iránt nem talált megértő fülekre: nem nézik velem, letorkollnak, ha mesélek vagy áradozok. Mikor megnyertem az Austenland című könyvet FFG Book blogján és itthon pattogtam örömömben már csak legyintettek… Persze nem erőszakoskodom, bár szomorú vagyok. Nem szeretek egyedül tévézni, de A Gyűrűk Ura, A hobbit és az ilyen-olyan fantasyk miatt megszokhattam volna már. (A zombis és egyéb horrorokat legalább öcsém nézte velem!)


 
Utáltam szereplők:


Mr. Collins-on és Mrs. Bennet-en felváltva bosszankodtam, szántam – utáltam őket és nevettem rajtuk. Mondanám, hogy karikatúrái a normális embereknek, DE NEM! Az egyikükre a közvetlen környezetemből tudnék példát mondani, persze nem fogok. Szeretem a közvetlen környezetemet. Akit viszont egy az egyben utáltam és megvetettem az Lydia volt… azt hiszem, ha rajtam múlik, akkor kapott volna jó néhány akkora pofont (és nem az élettől!)… 


Egyébként Mr. Wickham-et és kedves nejét valahol útközben legyilkolhatták volna. Csak mondom.


Idézetek:


Mr. Bennet várakozása igazolódott. Unokaöccse olyan sült bolond volt, amilyennek remélte, s a legnagyobb élvezettel hallgatta, bár ügyelt arra, hogy egyetlen arcizma se ránduljon meg; csak időnként vetett egy-egy pillantást Elizára, mással nem osztotta meg örömét.





– Gyere ide, gyermekem – mondta Mr. Bennet, mikor leánya megjelent. – Fontos ügyben hívattalak. Úgy hallom, Mr. Collins megkérte a kezedet. Igaz ez? – Elizabeth azt felelte, hogy igaz.
– Helyes… és te visszautasítottad ajánlatát?
– Igen, papa.
– Eddig rendben is volnánk, most jön a lényeg. Anyád azt kívánja, hogy menj hozzá. Így van ez, Mrs. Bennet?
– Így van… Máskülönben sose kerüljön a szemem elé!
– Súlyos választás előtt állsz, gyermekem. Mától kezdve egyik szülőd idegen lesz számodra. Az anyád nem akar többé látni, ha nem mégy feleségül Mr. Collinshoz, nekem pedig akkor ne kerülj a szemem elé, ha hozzámégy.




Egyik reggel is éppen a tisztekről áradoztak. Apjuk végighallgatta őket, majd hidegen megjegyezte:
– Ebből a sok összevissza fecsegésből azt veszem ki, hogy ti ketten a legostobább libák vagytok az egész környéken. Régebben is sejtettem ezt, de most már meg vagyok róla győződve.
Catherine zavarba jött, és nem válaszolt; Lydia viszont rá sem hederített apjára, hanem tovább rajongott Carter kapitányért, s azt a reményét fejezte ki, hogy a nap folyamán még találkozik vele, mert a kapitánynak másnap Londonba kell utaznia.
– Egészen elképeszt, drágám – mondta Mrs. Bennet –, hogy ilyen könnyen hajlandó ostobának tartani tulajdon gyermekeit. Ha netalán másokéról gondolnék is rosszat, az enyéimet a világ minden kincséért sem becsmérelném.
– Remélem, azt is mindig tisztán fogom látni, ha gyermekeim ostobák.
– Igen ám, de a mieink egytől egyig nagyon értelmesek.
– Örömmel állapíthatom meg, hogy ez az egyetlen dolog, amiben nem értünk egyet. Mindig azt reméltem, hogy nézeteink a legapróbb részletekben is egyezni fognak, de ezen a ponton kissé eltér a véleményem, mert két legifjabb leányunkat szerfelett ostobának tartom.




A képek a „Könyv & Film - Pride and prejudice” Pinterest táblámról származnak, a borítók pedig a GoodReads-ról.






Pride and Prejudice borítók:

Mivel igazi klasszikusról van szó, így RENGETEG különféle kiadással, borítóval rendelkezik a könyv – az első publikáció 1813-ban volt, azóta több mint 1800 kiadással rendelkezik a GoodReads szerint. Mondjuk határozottan a magyar borító a legszebb mind közül.

Nagyon szeretem a kellemes 2012-es Splinter borítót, amire jó ránézni. Szintén szép a 2009-es Penguin Classics fekete-fehér mintás borítója, ami hasonló illusztrációkkal van tele… imádnám! Bár sokan az Austen-imádók közül nincsenek megelégedve az Ulpius-ház Könyvkiadó fordításaival, azt meg kell vallanom, hogy gyönyörű szép borítók kerültek a klasszikusaikra.





Rettenetesek!!!

Igazán nem értettem az olasz Newton Compton 2014-es bugyutapink, hosszúnyakú Elizabeth-es borítóját. A 2013-as Oldcastle Books által megjelenített Mr. Darcy egy Zs-kategóriás horror főszereplője is lehetne.






3 megjegyzés:

  1. Ennyi erőből egy Danielle Steel-könyvet is lehetne ajnározni!
    Egyedül a köynvben a Bennett apuka oltogatásai tetszettek és a könyvben itt ki is fújt számomra az összes pozitívum.Egyébként a Durcy-t(Mr. Darcy) és Zizit(Lizzy) kivéve szinte az összes karakternek annyi dimenziója volt,mint egy latin-amerikai telenovella szereplőjének.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem jó kikapcsolódás, és érdekes összevetni az eredetit a filmes adaptációkkal. Mivel elsősorban női szempontból megírt mű, inkább a lányok tudnak vele nosztalgiázni, ha már voltak szerelmesek és megvan a saját élményanyag is arról, milyen is az, mikor csak reménykedik az ember a kapcsolatban. A filmes adaptációk közül hozzám a BBC-s áll közelebb, nagyon jók a külön beleírt jelenetek. Ennyire lassú életet nem szívesen élnék, de egy kis lelassulás, várakozás jót tenne a kapcsolatok kiépítésének, elmélyítésének ma is.

    VálaszTörlés
  3. Egyébként megjegyzendő, hogy az egyik folytatásban (Halál jár Pemberley-ben) (a fülszöveg alapján) tényleg kinyírják Wickhamet.

    VálaszTörlés