Vavyan Fable: Sárkánykönny

„A velünk történteken előbb-utóbb túlsegítjük magunkat. 

Megrázkódtatásainkat kisebbíti, hogy közben mi is megtörténtünk egymással.”

Fülszöveg:

Kezdetnek felhívogat. Telefonüzenget. Követ. Leselkedik rád. Meglátogat álmodban. Távollétedben betör hozzád. Tükrödre firkál, ágyadba fekszik, bemocskolja intimebb holmijaidat. Eléggé félsz már? Jól van. Akkor rád kopogtat éjszaka. Ablakaidon, idegeiden xilofonozik. Levelet kapsz tőle. Azt akarja, szeresd őt. Csak őt. Azután öltöztetésedbe fog: harisnyát, cipőt, ruhát küld. Te vagy a menyasszonya! Egy napon majd el is jön érted. Nem az első szerelme vagy. A Yardon tudnak egy másik aráról. Az a lány meghalt, mert nem kért a szörnyeteg szerelméből. A legkülönb zsaru vigyáz rád? Na és? Attól még nyugodtan halálfélhetsz. Vagy pedig derítsd ki hamar, kicsoda ő. Végtére is, pszichológus vagy. Légy trükkösebb, gyorsabb nála. Igyekezz! Az Idült már kitűzte bizarr kézfogótok dátumát!

Eredeti megjelenés éve: 1997

Fabyen, Budapest, 1997 / 568 oldal 
ISBN: 9638535989

Szerintem:

Olyan ez a könyv nekem, mint a levegő – igénylem, éltet. Előveszem, beleolvasok, elcirógatom a borítóját. Gyönyörű szép történet csodás főszereplőkkel, Az Ezeregyéjszaka meséinek újragondolása. Sahrijár király most nem kap mesét - itt az Idült a szörnyeteg, aki meglesi, kihallgatja, lefényképezi és üzeneteket hagy a leendő arának. Tőle félünk, miatta borzongunk. Ebben a könyvben Seherezádét Navia-nak hívják, adunk mellé egy okos, erős zsarut, aki vigyázza az életét, és akit éjszakánként az élettörténetével szórakoztat. Néha táncolni mennek, harcba keverednek, egymásba szeretnek, titkokat fednek fel egymás előtt.

Igazából imádom, ahogy szépen lassan kibontakozik a két főszereplő egymás előtt, szeretem olvasni a beszélgetéseket – jajj, rengeteget beszélgetnek! És nem csak önmagukat meg egymást tárják-derítik fel, hanem megérintik az Olvasót is, aki döbbenten ül a könyv végén és csodálkozik: kész katyvasz volt a lelke az olvasás előtt, most meg…?! Az érzelmi skála rengeteg: félünk, aggódunk, nevetünk, mosolygunk, szánakozunk, utálunk, haragszunk, a feszültség pedig csak fokozódik! – a könyv végére elfogyunk, elfáradunk: relaxálttá válunk.

Persze csak magamról beszélhetek… én tényleg szeretem ezt a szépen felépített, érzelem dús sztorit. Imádom a 97’-es kiadás borítóját, sötét és szép, akár a könyv. Ha létezik erotikus-thriller, akkor ezt a könyvet kikiáltom romantikus-thrillernek!

Értékelés: 5*

*sokadik újraolvasás, de nem az utolsó

Bővebben:

A könyvben van anorexia, autizmus, ezotéria, depresszió, kamaszodás, vegetáriánus étrend, vagdosás, barátság, lelki erőszakolás, horoszkópkészítés, segítség, meghallgatás, pszichológia, öngyilkosság, vagdosás, bosszúállás, gyilkosság, szerelem, különféle családmodellek – ez a könyv nem egysíkú, nem tömény cukor. Az éjszakák megterhelők, szépet csempésznek bele. Az Olvasó hol fél, hol mosolyog, hol aggódik – ezt a könyvet nem lehet unalmasnak mondani.

Annyi üres, jelentéktelen és létszámnövelő karakterrel találkoztam már a lapokon, hogy mindig elámulok, amikor Fable történeteiben egyetlen ilyennel sem futok össze. Kidolgozott jellemű és háttértörténetű a gyilkos, a lovarda tulajdonos, a szomszéd kisfiú, az orvos barátnő és az exférj – csak hogy párat felsoroljak. Mindenkit szeretünk vagy utálunk, néha csupán örülünk, hogy vannak!

Navia Cameron

Különösen szeretem Navia Cameront, a főszereplőt. Ő mesél, ő a Nap a történetben - minden körülötte és miatta történik. Pszichológus, horoszkóp-készítő, beó tulajdonos, rajta akar bosszút állni a szélnek eresztett exzsaru és őt szemelte ki menyasszonyának az Idült.

Szeretem ezt a nőt, mert szépen beszél, szépen érez és foglalkozik másokkal. Kiharcolta magát a szülővárosából, de nem felejtette el és meg sem tagadta a családját. Nem néz le, nem sajnál. Igazából az egész könyvet azért olvastam újra, mert azon gondolkodtam, hogy kicsoda a kedvenc Vavyan Fable hősnőm!

Amennyiben valaki a fejébe venné, hogy filmre viszik a történetet, akkor nálam csak két színésznő jöhetne szóba: Rachel McAdams vagy Anne Hathaway! Szép, nem tökéletes és mosolygós nők, akiknek a szeme is rengeteg érzelmet képes kifejezni.

Clochard, a beó

Navia az exétól kapta az állatot, aki a későbbiekben a válóokok hosszú listáján is szerepelt. Bevallom, hogy nem vagyok nagy madárbarát – inkább a szőrös, simogatható, nem madár-nem bogár állatokat preferálom, de ez a beómica!

Zseniális állat, aki tökéletesen illik a könyvbe. Nem szép, nem jópofa, de hatalmas figura, ahogy hangutánoz, összefüggően beszél és kínálgatja a kukacait. A legnagyobb kedvencem tőle, amikor égeti Naviát Elan és Symour előtt a rendőrös szövegeivel.

Symour Yarn

Symour, akit mindig Seymour-nak gépelek félre, a másik kedvenc karakter: A Pasi, akinek Lelke Van! De milyen szép, milyen mimóza. Elfogad és kiegészít, meghallgat ÉS odafigyel, csak annyira agresszív, amennyire a munkájához szükséges. Tipikus könyves csodapali, bár ebben is különleges: nem a nyúlánksága, szeme kéksége vagy csodaszépsége miatt szeretünk picit bele olvasás közben! Természetesen Férfi a talpán, de van személyisége, értelmes, mesél, hallgat és odafigyel. Okos a tekintete és ez a mögötte megcsillanó intelligencia van. (Szüksége is van a gyors gondolkodásra, értelmességre, mert Navia nem ritkán szakzsargonnal dobálja meg!)

Ha én castingolnék, akkor egyből a nyúlánk, kék szemű pasik közé rontanék, de kizárólag az okos tekintetűek jöhetnek szóba. Két ilyet tudok a szerepre: James McAvoy-t vagy Bradley Cooper-t. Játékos, megfontolt krapekok, de az ő szemükben látom az intelligenciát.

A Sárkánykönny gyerekszereplői

Stílszerűen adott egy szomszéd kisfiú, akihez közel áll a főszereplőnk, és aki rohamosan kamaszodik. Viszont hallomásból megkedveljük Jay-t, mert tündéri kis krapek! Vagány, nagyszájú gyerek, de nem udvariatlan. Aranyos, ahogy törődik Naviával. A fejemben mindig Freddie Highmore volt a tökéletes színész a szerepre, bár a legutóbbi olvasás óta a kisklapec felnőtt és beteg állatot játszott a Bates Motel-ben. Elbizonytalanodtam cseppet, de mégis őt képzeltem el mindig erre a szerepre.

A másik gyermek a lovarda tulaj leánya – Rhandi, aki néma, autista, de Csodagyerek. A lovak jelzéseivel, a szemével-mimikájával és a rajzaival kommunikál. Leginkább Meera Chopra hasonlít az általam elképzelt karakterre, bár valamennyivel fiatalabb kiadásban.

A Sárkány, Akit Senki Sem Szeret

Én nem fogom elárulni, hogy kicsoda az Idült! Ki ír, ki telefonál, ki küld flamingó színű, leáldozott korból származó ruhadarbokat Naviának. A könyv utolsó „pár” oldala körömlerágós, izgulós és az Olvasó már tudja, hogy kicsoda Ő, mégis rettegi.

Annyira régen olvastam először a könyvet, hogy nem emlékszem a könyvből derült ki előbb vagy magamtól jöttem rá a kilétére – sokadszorra hamar tudom, akárcsak a végét és még mindig megnyomta a hangulatomat Navia elkapása az őrült kérő által. 

Idézetek:

♪

Időközben gyérültek intimes együttléteink, bár szerinte nem kellett volna gyérülniük, csak én voltam pocsék feleség. Ugyanis amikor éjjelente a legédesebb és nem is első álmomból arra riadtam, hogy a lefeküdni igyekvő Fabio rajtam akar lefeküdni, verbálisan és tettleg egyaránt felháborodtam. Rámutattam szexuális életünk sivárságára. Ő ellenben úgy vélte, hogy életünk már nem is lehetne szexuálisabb. Én kétképpen osztályoztam nemi produkcióit: a gyorsétkezéssel felérőt McDonaldsnek, a még rapidabbat McDrivenak tituláltam.

♪

Kislánykorom óta kedvenceim a sárkányok. Van egy régi könyvem, olyan világról mesél, ahol csak sárkányok élnek; hajdan órákon át nézegettem a gyönyörű, színes rajzokat. Még nem tudtam olvasni, ezért kitaláltam a mesét. Abban a könyvben élnek kövér, sovány, acélos izmú, lusta, ripők, álnok, bájos, csúnya és szép sárkányok. Van benne Papa sárkány, Roger sárkány, Navia sárkány, meg persze a mamát is felismertem egyikükben. És van egy nem túl vonzó, morcos nézésű sárkány, szemében könnycseppel, őt így neveztem el, négyesztendősen: A Sárkány, Akit Senki Sem Szeret. Sokat beszéltem hozzá, vigasztalni próbáltam, neki panaszoltam el a sérelmeimet, de az örömeimet is. Ám az a zord sárkány se csúfra, se szépre nem rezonált. Megharagudtam rá.

♪

Anyám munkahelye: rézkilincseket dörgölt, porszívózott, kádat súrolt, ágyneműt cserélt álló nap. Imádattal beszélt arról a szállodáról, csodálta az ott megforduló, többnyire csupán egyetlen éjszakát eltöltő, másféle embereket. Szentül hitte, hogy ők egy elérhetetlenül távoli csillagról érkeztek, ahol mindenki tekintélyes, finom modorú és boldog. Egy másik faj. Így emlegette őket: a boldogok. Körülöttük forgott az élete.

♪

- Érdekes, hogy mazsolát nassoltunk?

- Mazsolát?!

- Igen. A mazsola: aszalt szőlőszem.

- És ébren voltak?

- Teljes mértékben. Álmomban sosem eszem. Félrenyelnék.

♪ ♪ ♪ ♪ ♪

A képek a „Könyvek - Fable Önálló Regények” nevű Pinterest táblámról származnak

♪ ♪ ♪ ♪ ♪