Kelley Armstrong: A szellemidéző (Sötét erő trilógia 1.)

„Ha tényleg őrült volnék, mást is csinálnék, mint hogy jelen nem lévő alakokat látok, hallok. Őrülten viselkednék, azt pedig nem teszem! Vagy igen?”

Fülszöveg:

Chloé Saunders nem akar mást az élettől, mint bármelyik tinédzser: esélyt arra, hogy befejezhesse az iskolát, barátokat találjon, és talán egy fiút is magának. Amikor azonban elkezd szellemeket látni, megérti, hogy az élete soha nem lesz olyan, mint a többieké.

A figyelmét követelő szellemektől körülvéve Chloé végül összeomlik, és bekerül egy kisebb elmezavarral küzdő fiatalok számára fenntartott otthonba.A Lyle Ház először normálisnak tűnik, de ahogy Chloé sorra megismeri a többi ápoltat – a sármos Simont és gyanús, soha nem mosolygó bátyját, Dereket, a visszataszító Torit és Rae-t, aki túlságosan is szereti a tüzet – rájön, hogy valami különös, baljós dolog köti össze őket, amit nem lehet a szokásos „problémás a gyerek” viselkedéssel magyarázni. Ahogy együtt nemsokára azt is felfedezik, hogy a Lyle Ház sem egy a szokásos otthonok közül…

‡

Eredeti mű: Kelley Armstrong: The Summoning / Eredeti megjelenés éve: 2008

Könyvmolyképző, Szeged, 2011 / 344 oldal · ISBN: 9789632454252 · Fordította: Godó Klára

‡

Szerintem:

‡

Érdekes, de tizenkettő egy tucat alapgondolat. A megvalósítás lehetett volna jobb, nem a legerősebb sorozat első, de folytatni fogom, mert látok benne fantáziát. A legjobb része a könyvnek az eleje volt, nagyon felcsigázott az a pincés múlta tekintés, utána pofára esés volt Chloe hmm… „kamaszos” bizonytalankodása és „rohama”…

Chloe aranyos, de buta, betoji és szeszélyes. Olyan, mintha az írónő útközben tett volna még hozzá a karakterhez: „Oh, dadoghatna is!” – csapott a fejére és beleírta, hogy stresszes szituációban szegény leányzó nekiáll dadogni is. Mintha nem lenne elég, hogy képes bepisilni ijedtében.

Leginkább elnyújtottnak éreztem, ugyanis volt, hogy oldalakon keresztül nem történt semmi. Leggyakrabban azt vártam, hogy mikor tűnik már fel Derek, akit a legjobban bírok az egész könyvben. Aztán Simon, Rae és csak aztán a főszereplő… ez sokat elmond Chloe-ról, aki egyébként (vöröses)szőke ám! Hiába vártam vörös vagy barna hajú főszereplőt – és ennyi az összes problémám a borítóval!

A borító nagyon-nagyon tetszett, csak az a baj, hogy sokkal jobb, mint a könyv és/vagy amilyet a könyv érdemelne. Titokzatos, misztikus, varázslatos, érdekes – ígéri a borító, de nem tartja be.

Értékelés: 3,5

Bővebben - spoiler zuhatag:

‡

Érdekes, de tucatáru történet: új hús egy új, zárt helyen… - és ezen a bepisilés meg a menstruáció csak rontott. Miért kéne megalázó helyzetbe hozni a szereplőket, amikor azt nem kívánja meg a sztori? (…és nem, szerintem baromság, hogy a hormonok megborulása miatt kezdett el megint szellemeket látni. Pláne, hogy pszichoszomatikus segítség a nyaklánc, ugye.)

Mindenesetre a vége a ház Variánsokat gyűjtögető építőjével / alapítójával egész érdekes volt. Itt már megcsillant némi különlegesség a cselekményben. Ezzel kapcsolatban van egy jó- és egy rossz hírem. A jó hír az, hogy a 40. fejezet körül egészen izgalmassá vált – a rossz pedig, hogy ilyen sokáig kellett rá várnom. A végénél pedig kapartam a falat a függővégtől. Ej-ej, mégis van spiritusz az írónőben? A második kötet ígéretesebbnek tűnik!

Chloe Saunders

Paraméterei: 150 cm, vékony, 15 múlt, vállig érő vörösesszőke haj élénkpiros csíkokkal, sikongat-dadog idegességében

Egy buta, bugyuta kiskamasz, akin őszintén megdöbbentem, hogy mennyire képtelen kezelni a helyzetet. Úgy értem a legelején is, hiszen az idegrohama miatt zárták be a Lyle házba is. Jobb szeretem a proaktív-beállítottságú, logikus főhősöket. A filmek iránti rajongásával picit emlékeztetett Annára, akit nagyon szerettem, szóval picit jobb kedvvel olvastam tovább, amikor szóba kerültek a filmek.

Derek Souza

Paraméterei: ~2 m magas, ajtónyi széles vállakkal, arcát „ilyen volt” képnek használhatták volna pattanásra való krémekhez, vékony, szembe lógó sötét haj, zöld szemek ~~~~~~~~~~~és vérfarkas! ♡♡♡

Abszolút kedvenc karakterem, bár ez nem meglepő, mert mindig a hasonló palikra - azaz a magas, fekete hajú, darkos kinézetű, hallgatag és mogorva, de segítőkész srácokra - bukom a könyvekben. Benne, Simonban és Rae-ben rátaláltam a logikus, proaktív túlélő üzemmódra, ami Chloe-ból hiányzik. Halványan reménykedem, hogy eltanulja tőlük ezt az életszemléletet. Amikor elpityeredett a végén, mert be van zárva, úgy döntöttem, hogy majd a köv. részben tanulja el... Remélem!

Idézetek:

‡

A nekromancia jövendölés a holtak lelkének mozgásra bírásával. A szó a görög nekrós „halott” és manteía „jövőbe látás” szavakból ered. Járulékos jelentése tükröződik a szó archaikus változatában: nigromancia (népi etimológia a latin niger „fekete” szó felhasználásával), melyben a „sötét hatalmak” mágikus ereje a holttestekre való hatásból, vagy azok által érhető el. A nekromancia űzője a nekromanta.

‡

Mivel lekéstem a reggeli órákat, a konyhába küldtek segédkezni. Gondolataimba mélyedve terítettem az asztalt, mikor megszólalt egy hang: – Mögötted vagyok!

    Megfordulva Dereket láttam.

    - Nem győzhetek – mondta. – Olyan ijedős vagy, mint egy kis macska!

    - Szóval, szerinted, ha mögém lopakodsz és bejelented magad, az kevésbé fog megrémíteni, mintha meg kocogtatnád a vállam?

    - Nem lopakodtam…!

‡

Rám pillantott. A szívem kétszer hevesebben kezdett dobogni.

– Sok mindenről akarok veled beszélni – megérintette a kézfejemet, és olyan közel hajolt, hogy a leheletét éreztem a hajamon.

– Mi van Rae-vel? – követelte egy hang. Megfordulva láttuk, hogy Derek közelít felénk a pázsiton.

Simon káromkodott. – Mondta már neked valaki, hogy az időzítésed egyszerűen pocsék?

– Ezért nem dobolok! Na, mi is van?

‡ ‡ ‡ ‡ ‡

A képek a „Könyv - Sötét erő trilógia” Pinterest táblámról.

‡ ‡ ‡ ‡ ‡