Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek

„– Van egy elméletem – mondom, (…). – Úgy gondolom, hogy mielőtt meghalunk, látjuk életünk legnagyobb slágereit. Mint egy slágerlistán: a legjobb dolgokat, amiket valaha tettünk.”

Fülszöveg:

{

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Samantha Kingstonnak mindene megvan: övé a világ legjobb pasija, a három legtutibb barátnő, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimiben – a menza legjobb asztalától kezdve a legideálisabb parkolóhelyig. Február 12. péntek csak egy újabb napnak ígérkezik irigylésre méltó életében.

De végül kiderül, hogy a legutolsó.

Aztán kap egy második esélyt. Tulajdonképpen összesen hét esélyt kap. Egy elvarázsolt héten keresztül mindennap újraélheti élete utolsó napját, és kibogozhatja a halála köré fonódott rejtélyeket. Közben arra is rájön, mekkora a valódi értéke mindannak, amit elveszíthet.

{

Eredeti mű: Lauren Oliver: Before I Fall / Eredeti megjelenés éve: 2010

Ciceró, Budapest, 2010  414 oldal · ISBN: 9789635397228 · Fordította: Heinisch Mónika

{

Szerintem:

{

Miért éppen ez a könyv? Egyszerűen megtetszett a borítója, miközben Alaska nyomábanhoz hasonló könyveket keresgéltem… (Meg a molyos ízlésőreim 100%-ra javították fel a könyv 87%-os átlagát.)

Visszatekerős – így lehetne egy szóval jellemezni a könyvet. Volt egy visszatekerős film is! Egy régi, régi családi kedvenc jutott eszembe, amit rengetegszer megnéztünk: Idétlen időkig. Tudjátok, ugyanaz a nap újra és újra, csak a főszereplő emlékszik mindenre, aki Bill Murray. Máshogy cselekszik, változtat, variálgat – hogyan jöhetne ki ebből az egészből a legjobban? Na ez most egy visszatekerős könyv lett…

Ami nagyon bejött: a 3. ismétlés nap (4. fejezet) – Tuti, hogy csinálnék én is egy ilyen minden le van sz…va tojva napot, amikor minden tőlem távol álló dolgot megteszek! A Carpe diem! csak és kizárólag ilyen esetben élvezhető, hiszen azért általában van holnap és iszonyat nagy szószba kerülne az ember egy „önmegvalósított” tegnap után…

Jól felépített könyvről van szó, ugyanis nem csak a történet alakulása válik érdekessé, hanem Sam személyisége is egyre szimpatikusabb lesz a napok múlásával. Nem vártam volna, hogy bírni fogom a kiscsajt! Észrevehetetlenül vált a szívemnek kedvessé ez a kis, butus csajszi, aki az elején totál hidegen hagyott.

Borító: a magyar a csodaszépek közül való! Némely külföldi borzalmas szerintem.

Kedvenc rész és szereplő: Kent McFuller és a vele kapcsolatos részek!

Értékelés: 4

Tetszett-nem tetszett + spoilerek:

{

Annyira nem kötött le az eleje, komolyan átlagos, gimis, népszerű, beképzelt csajos cuccnak tűnt… elbizonytalanodva meglestem a könyv molyos értékeléseit, ahol azt láttam, hogy nálamnál kényesebb ízlésű emberek elismerően nyilatkoznak róla. Szóval hatalmas sóhajjal tértem vissza a szexi matektanár bácsi órájára Sam-hez… Tényleg szinte észrevétlenül kezdtem el félteni Samet, egyszer csak fontossá vált, hogy minden rendben legyen vele. Nem mondom, hogy nem volt nehéz elolvasni a könyv végét – ez egy sírós könyv. Azért a hetedik napon már nagyon-nagyon reménykedtem abban, hogy úgy járok, mint a filmes romantikus-drámákkal szoktam és kiderül, hogy csak kómában van a főszereplő…

A könyvben az zavart, hogy meg is vetettem Lindsayt és szerettem is, hogy ott van a lányoknak. A második dolog, ami nagyon zavart, az Kent hoppon maradása. Két csók erejéig övé volt élete szerelme, aki miatt házibulit csinált. (Egyébként úgy tudtam, hogy Sam miatt tette!)

Idétlen időkig –

Egész hamar, már a harmadik próbálkozásnál feltűnik Samnek is, hogy erre a filmre hasonlít a története. Nekem már az első újrajátszás reggelén ez jutott eszembe, szóval eléggé vigyorogtam a második ismétlődéskor, amikor megemlítette. (Egyébként az idézeteknél alul ott van ez is kiírva!)

Kiszólások –

Néha Sam kiszól a könyvből az Olvasóhoz, ami érdekes dolog – én szerettem Bosnyák Viktóriánál is, hogy törődik a regényt olvasó emberrel is. Sam, mint újra és újra február 12-ére ébredő főszereplő szól hozzánk, ami némileg zavarba ejtő. Válaszolgattam neki fejben – Igen, nálam például annyival rosszabb vagy; Igen, eddig azt hittem ostoba vagy; Jé, én is azt hiszem, hogy örökké fogok élni…

Nem csak a Carpe diem!–nap tetszett, hanem a családjával töltött nap is. A legtöbb ember nem hagyja az érzéseit mindennap kiáradni a szeretett személyek irányába – én például nagyon nem. Roppant ritkán és nagyon halkan mondom, hogy „Szeretlek!” – örülök, ha meg sem hallják. A legjobb, ha tudják maguktól, annyira nem vagyok szószátyár ez ügyben. Szóval tuti csinálnék egy „kifordultam magamból” napot, amikor minden szerettemet megölelgetem, megpuszilgatom és megszeretgetem! Együtt töltős, -evős és -tévézős napot! Csak erre se emlékezzenek holnap, ahogy a többi nem normális napra sem.

Az én castingom:

Mivel túl valóságos számomra a könyv, így muszáj volt arcokat társítanom a nevekhez. Igazából egész átlagos kereséseket futattam le, úgymint: yankees sapkás fiú, szőke álmodozó leányzó, szőke őrült csajszi, cuki kocka srác és aranyos barna lány. Ők lennének sorban: Rob Cokran, Juliet Skyes, Lindsay, Kent McFuller és Samantha Kingston – számomra.

Idézetek:

{

Ez az első alkalom, hogy tényleg azt gondolom… az első alkalom, hogy megengedem magamnak, hogy azt gondoljam. Hogy talán mindkét baleset valóság volt. Nemcsak kitaláció.

Lehet, hogy amikor meghalunk, az idő bezáródik körülöttünk, és örökké ide-oda pattogunk ebben a kis buborékban. Úgy, mint az Idétlen időkig című filmben, a főhős halála után. Nem így képzeltem a halált – és nem az következett, amit hittem –, de végül is nincs körülöttünk senki, aki előre elmesélné, mi fog történni.

{

Lindsay viszont elsőtől kezdve népszerű volt, onnantól fogva, hogy ideköltözött. Az osztályelőadásokon abban az évben már ő volt a főkolompos, és a következő évben megkapta Dorothy szerepét az Óz, a csodák csodájában. Harmadikban pedig már automatikusan övé lett a címszerep a Charlie és a csokigyárban.

Ennek alapján könnyű képet alkotni Lindsayről. Ő az a fajta ember, akinek a társaságában úgy érzed magad, mintha becsiccsentettél volna, mintha a világ éles körvonalai elmosódnának, a színek pedig összefolynának. Persze ezt soha nem mondtam el neki. Kiröhögne, hogy biztos szerelmes vagyok belé.

{

Röhögünk azon, hogy Lindsay gyíkarcú, Elody mattrészeg, Ally kényszerbeteg, én meg antiszociális vagyok.

{{{{{

A képek a „Könyv –Mielőtt elmegyek” nevű Pinterest táblámról származnak.

Különböző kiadások borítói a GoodReads-en!

{{{{{