Oldalak

2014. szeptember 17., szerda

Philip Pullman: Északi fény (Az Úr Sötét Anyagai 1.)



„A csillagok élnek, gyermek. Odakint minden él, és mindennek magas rendű célja van! A világegyetem csupa-csupa szándék. Mindennek, ami történik, rendeltetése van. A te rendeltetésed, hogy erre emlékeztess.”


Fülszöveg:

Képzelj el egy világot, ami olyan, mint a miénk, és mégsem. Ahol lelked egy része állatdaimón formában testesül meg. Ahol a jegesmedvékből zsoldoshadsereg szervezhető.
Képzeld el, hogy több világ párhuzamosan létezhet egymás mellett, és az átjárás sem lehetetlen, sőt, két különböző világ gyermekei, Lyra és Will egy harmadikban találkoznak, hogy beteljesítsék a sorsot és bevégezzék küldetésüket – egy világokra szóló élethalálharcban, ahol az arany iránytű mutatja az utat. A kaland elkezdődött, Az arany iránytű trilógia első részét, az Északi fényt pedig további izgalmas kötetek folytatják: A borostyán látcső és A titokzatos kés…


Eredeti mű: Philip Pullman: Northern Lights / Eredeti megjelenés éve: 1995
Egyik meglévő és olvasott kiadás:
Alexandra, Pécs, 2007 / 406 oldal · ISBN: 9789633702345 · Fordította: Borbás Mária
Másik meglévő és szépséges borítójú kiadásom:
Magyar Könyvklub, Budapest, 2002 / 332 oldal · ISBN: 963547643X · Fordította: Borbás Mária

Szerintem:

Izgalmas, magával ragadó és egyedi sztori. Nagyon jó alapgondolatra épül, mert én többször fehér tigrisként ábrázoltam a lelkemet vagy magamat, amikor ilyesmi feladatokat kaptunk rajzórán. Tuti fehér vagy bengáli tigris a daimónom! Szóval a legtöbb emberben felmerül az élete során, hogy milyen állat is lenne, milyen az igazán hozzáillő állat.

Ezzel a történettel megint hamarabb találkoztam film formában, de sajnos nem forgatták le a többi részt – én meg többször elmerengtem rajta, milyen is lehet a történet folytatása és milyen vége lehet a sztorinak.

A film nézőbarát, míg a könyv brutálisabb itt-ott, de összességében is nehezen emészthetőbb, több kérdést vet fel, hiába válaszol meg jó párat, ami a film kapcsán merült fel az emberben. Mindenesetre összetett és különleges történetről van szó, ami olvasás után is foglalkoztatja az Olvasót!

(Bevallom, hogy nem igazán vágyom már a végére… Egy Full Metal Alchemist című anime befejezése hatalmas törést okozott és elégedetlen lettem a befejezésével. Sajnos az ilyen párhuzamos dimenziós cuccokat nehéz máshogy megoldani, ezért féltem Lyrát és Pant. Vagy mégis jobb lenne tudni? Eléggé elbizonytalanodtam az anime-marathon befejezése miatt.)

Kedvenc: Pantalaimon és Iorek.

Borítók: A két első részem borítója nagyon tetszik, ami ritka, hiszen általában nem szeretem a filmes borítót. (A teljes sorozat a filmes borítókkal van meg, csak a legelső van meg a régebbi kiadásból.) Viszont a filmes borítók nem illenek a sztorikhoz, csak egymáshoz – a régiek közül meg a többi szimplán nem szép… szerintem! (Egyébként az első kép saját, az a két kiadásom van meg itthon.)

Furcsa: a hülye nevek, szavak – holott általában nincs gondom a kiejtéssel. (Családi szórakozás volt nálunk pl. - Olvasd és olvastad ki a többiekkel is a panserbjorne szót!)

Értékelés: 4

Csalódás, morgás és Az arany iránytű film:

Az arany iránytű

A film a színészgárda miatt lett jobb, bár a történetben jelentős eltérések vannak – főleg a vége felé, ami teljesen eltér a könyvtől. A filmet előbb láttam és én ott imádtam Lord Asrielt (akit Daniel Craig alakít és gyönyörű a daimónja) meg Lee Scoresby-t is, az aeronautát, akit Sam Elliott tett vagánnyá szerintem, mert a könyvben megdöbbentem rajta, annyira antihős beállítottsága van. Persze Lord Asriel is jelentősen eltér a könyvben a megszeretett okos, szerető, filmbéli nagybácsitól. A könyvben kb. olyan idegbeteg és elutasító a gyerekkel, mint a Jane Eyre-ban volt Mr. Rochester.

Mrs. Coulter bár a könyvben fekete hajú, ami kicsit meglepett olvasás közben, hiszen bennem már Nicole Kidman képe élt. Viszont olvasás közben rádöbbentem, hogy szőke haj ide, fekete haj oda, a legtökéletesebb színésznőt kérték fel a szerepre. (Utáltam is filmen, könyvben, mindenhol! Tipikus nagyon utálható Gonosz.)

Nem értem, nem értem…

Az elején ugye a Mester meg akarja mérgezni Lord Asrielt… de miért? Ez annyira elsikkadt és csak találgatok folyamatosan: tudja, hogy ő is gyereket gyilkolna? Vagy az egyház utasítására akarja eltenni láb alól a férfit? És eleve miért adta ki Mrs. Coulternek Lyrát?! Ha megígérte Lord Asrielnek, hogy nem fogja.

Szóval azért felvetődnek kérdések, amikre egy könyvön belül nem kaptam választ (vagy csak elsiklottam felette, ami NEM szokásom).

Adaptálták, de hogy?

Viszont rengeteg dolog hibádzik a filmben, hiszen nincs tökéletes adaptáció. 

Ezt a könyvet 5/4  értékelném, mint adaptációt.

A film előzetese:

Nem volt tökéletes, jelentős eltérések vannak benne onnantól, hogy Lyra Mrs. Coulter-höz került, de a színészgárda kárpótolt a változtatások miatt. Érdemes megnézni a filmet, elolvasni a könyvet, mert igazán különleges történetről van szó. Érdekes dolgokat firtat, érdekes kérdéseket vet fel az emberben – remélem a folytatás még kalandosabb, még elgondolkodtatóbb. Csak folytatni fogom, mert érdekel volt-e okom félni FMA kapcsán az alternatív világos sztorik befejezésétől…

Idézetek:

Valahol odakint van a Por, a halál, a bűn, a nyomorúság, a világ minden romboló erejének az eredete. Az ember akármit lát, menten le akarja rombolni. Ez az eredendő bűn, Lyra. És én le fogom rombolni az eredendő bűnt. Megölöm a halált.


Lyra sok tekintetben bar­bár volt. Legszívesebben felmászott a kollégium tetejére kebel­barátjával, Rogerrel, a konyhai kisinassal, onnan köpdösték a szilvamagot az elhaladó tudósok fejére, vagy huhogtak, akár a bagoly, az ablak előtt.


– Meddig élnek a boszorkányok, Serafina Pekkala? Farder Coram azt mondja, száz meg száz évig. Pedig te egyáltalán nem látszol öregnek.
– Én úgy körülbelül háromszáz éves vagyok. Legidősebb boszorkányanyánk közel ezeresztendős. Egyszer majd eljön érte Yambe-Akka, a halál istennője. El fog jönni értem is, mint mindenki másért; mosolyogva, gyengéden érkezik, és akkor tudjuk, hogy eljött a halálunk órája.


– Kik azok az Átkosok? – tudakolta Simon Parslow, Lyra egyik cimborája.
– Hisz tudod – mondta egy gyiptus gyerek. – Lopdossák a srácokat országszerte. Kalózok…
– Kalózok ám a fenét – helyesbített egy másik gyiptus. – ­Kalibánok. Felfalják a kölyköket, elevenen.

☃☃☃☃☃
A képek a „Könyv - His Dark Materials” nevű Pinterest táblámról származnak. 
Borítók a GoodReads-en. Érdemes meglesni, mert 233 kiadást számlál most az adatbázisuk.

☃☃☃☃☃

1 megjegyzés:

  1. Imádom ezt a trilògiát (illetve mostmár tetralògiát) :)
    Folytasd a sorozatot! Hidd el, megéri :)

    VálaszTörlés