„A
szerelem és a veszteség mérlegében a szerelem adott erőt harcolnom azért, hogy
tudjak… lélegezni.”
Fülszöveg:
☂
Weslynben, a connecticuti
gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen
benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben
átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához:
úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön,
mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt
a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét,
bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten
takargat… Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a
leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről. A Reason to Breathe a
nagy kritikai elismerést aratott Breathing-sorozat első kötete.
☂
Eredeti mű: Rebecca Donovan:
Reason to Breathe / Eredeti megjelenés éve: 2011
Maxim,
2013 / 496 oldal · ISBN: 9789632612751 · Fordította: Vass Alexandra
☂
Szerintem:
☂
Bár figyelemfelkeltő a borító
és a cím, mégsem álltam volna neki magamtól. Egyrészt kissé távol áll tőlem,
mint jobbára cím és borító alapján választó embertől – másrészt minek egy újabb
sorozat, olvasok én eleget! Aztán pár blogos értékelés megváltoztatta a
véleményemet a könyvről.
A könyvet a Blogturné keretén belül ismertem, majd
nyertem meg, nagy elánnal állta neki. Mi újat tartogathat, amikor több
állomáson át olvastam róla? Mégsem voltam felkészülve. Rá. Hogy lehet
romantikus egy alapból barátságtalan és (szerint) szürke csajról szóló könyv,
akit testileg ráadásul bántalmaznak… ide hiába toppan be akármilyen viharszürke
szemű fiúcska…
A könyv néha túl sok(k), pedig
finoman adagolja az olvasónak az „izgi” részeket. Többször letettem, elolvastam
valami könnyebbet helyette, aztán megint beszippantott. Hol fájt, hol
szorongtam, hol drukkoltam, hol dühös voltam. Nem lehet érzéketlenül
végigolvasni, az biztos! A vége felé arra gondoltam, hogy a könyvet kompletten
meg lehetett volna írni egy könyvben, nem kéne sorozatba foglalni, de az utolsó
pár oldalon megértettem – sem én, sem más olvasók, sem Emma nem szenvedtünk még
eleget… A könyv végén egyszer csak a legnagyobb körömrágás közben azt olvastam:
Köszönetnyilvánítás! Még mindig nem hiszem el…
Egyébként iszonyat jó könyv,
szívből ajánlom. …azoknak, akiknél ott van egyből a sorozat többi része…
A főszereplő hölgyek esetében nagyon szeretem, ha erősek és filigránok. A Dream
válogatás könyveiben pedig a férfi főszereplők is szuperek, így Evan is. Várom
a második kötetet…
Értékelés: 4
Merengés-Spoilerkedés:
☂
Egyéb észrevételek:
Mélységes sajnálatomra annyiban
hasonlított az Alkonyatra, hogy a csaj "hisztijei" miatt Srác#1 eltép
a fenébe, közbejön Srác#2, akivel összejön a lány. Csók, tipi-tapi, sopánkodás,
hogy #2 mégsem a #1 . Ez volt az a pár oldal, ami zavart.
Alapból nem vagyok oda a
szerelmi háromszögekért, de azt teljesen feleslegesnek tartom, ha értelmetlenül
írják bele a könyvbe… Ha egy lány szíve a Nagy Ő felé húz, akkor az akárhol
lehet, nem fog csak úgy elmászkálni egy helyes pasival – az elsővel, aki
érdeklődik iránta!
Vagy de? Itt igen.
Meg az a drága-drága „család”
Meg Carol. Főleg Carol. Carol
nagyon. Órákkal később is be akarom verni Carol fejét egy péklapáttal…
Azért nem árulja, hogy bántalmazzák, mert
védeni kell a gyerekeket. Értem… nem értem! Nem tudom, mert nem tudni vajon
örökké szeretni fogják –e az édes szüleik a kicsiket?! És ha pár év múltán Emma
nincs kéznél, akkor kin fogja elmeroggyant anyuci levezetni a
dühét-frusztrációját?
Roppant logikátlannak éreztem a
dolgot, persze sosem bántalmaztak…
Az biztos, hogy kell bizonyos
lelkierő a könyv olvasásához – egyelőre még nem jutottam el addig, hogy a
második részt a kezembe vegyem. Remélem ez idővel változni fog!
Szegény Sara
Igazából ő egy jó barátnő
számomra, hiszen tényleg nagyot bele kell rúgni ahhoz, hogy ott hagyja végre
Emmát… Rettenetesen utáltam Emmát, amiért elüldözte az egyetlent, aki Evan
előtt is foglalkozott vele. Hálátlanságnak éreztem, akkor csalódtam egy
hatalmasat az amúgy szimpatikus főszereplőben.
Idézetek:
☂
Az érintés nélküli érintések, a
szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk. Barátok voltunk, akik
egy sziklapárkányon, egy nagyon keskeny párkányon egyensúlyoztak, és én, Evan
létezésének túlfűtött tudatában nem vettem észre, milyen közel van ez a párkány
ahhoz, hogy leszakadjon a talpam alatt.
☂
Miután Mr. Hodges, kezében
csontokkal, elkezdte az előadását, ráfirkantottam egy darab papírra: Szerinted máris létezik olyan, hogy mi?
Még
nem,
válaszolt Evan írásban.
A szemöldökömet ráncoltam, mert
nem értettem, mire céloz, úgyhogy hozzátette: Most készülök fel arra, amikor lesz.
☂
– Gyönyörű – leheltem.
Csodálatos, mennyi szenvedély és igazság sűrűsödött össze abban az egyetlen
pillanatképben.
– Szeretem ezt a képet – mondta
halkan Evan. – Azt hiszem, azért, mert szeretem a lányt a képen.
Lassan felé fordultam. Teljesen
megzavarodtam attól, amit mondott. A gyomrom görcsbe rándult.
☂☂☂☂☂
A képek
a Pinterest - Random
Pictures For My Blog táblámról vannak. Részletek ott.
☂☂☂☂☂
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése