Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

"Még alig töltöttem be a tizennegyedik évemet, ennek ellenére úgy éreztem, mintha máris két életem volna. Az új életem csak most kezdődik, pedig a régi már jó ideje véget ért."

Fülszöveg:

❀

Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba . A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot csak kétségbeesést és vívódást.

❀

Eredeti mű: Arthur Golden: Memoirs of a Geisha / Eredeti megjelenés éve: 1997

Trivium, Budapest, 1997 / 432 oldal · ISBN: 9637750632 · Fordította: Nagy Imre

❀

Szerintem:

❀

4 csillagról 5-re ugrott a csillagok száma, mert rádöbbentem, hogy újra- és újra képes vagyok elolvasni. Beszippant, elvarázsol és leköt a történet – mindig találok benne újdonságot.

Teljesen mellékvágány: Szörnyű, hogy 2004-2005 (?) óta nem sikerült egy saját példányt beszereznem belőle – viszont (haha!) a barátnőim példányait is kell valakinek olvasnia, ha már ők nem teszik…

Imádom Japánt, szeretem a tradícióikat, a hitvilágukat. Már egészen kiskorom óta elvarázsol a szigetország idegen kultúrája! Viszont a történelem mégis gyengepontom – a gésák kapcsán mélyültem el „jobban” a történelmükben. (Náluk már csak a kínaiaknak van furcsább, nehezen követhetőbb kor felosztása…)

Nem tudom, hogy a sztori igaz-e (illetve igaznak igaz, lásd Ivaszaki Mineko-t - de az, hogy hány %-ban...) és mennyi benne a hollywoodi cukormáz. Annak sosem jártam utána, hogy igazi történet-e Chiyo/Sayuri (Szajuri lenne magyarul, de jobb szeretem az angol verziót) élettörténete, élt-e a gésa, akinek az emlékiratait ennyire szeretem. Nem akarom tudni, mert imádom a történetet mind könyvben, mind filmben.

Maga a sztori jól felépített, érdekes az egész élettörténet és abszolút érzelmi hullámvasút a könyv. Néhol vonatott, de nem von le az értékéből. Vannak gyűlölhető emberek és olyanok, akikkel egy platformra lehet állni. Az Olvasó drukkol, sajnálkozik, haragszik és örül. Szerencsére szerethető-szimpatikus személyisége van a főszereplőnek, így könnyen magával sodor a történet.

Kinek ajánlom? A japán kultúra iránt érdeklődőnek, történelem rajongónak és az egyszerű romantikus léleknek. Kell hozzá némi érintettség, érdeklődés a téma iránt!

Értékelés: 5

Bővebben:

❀

Hogyan találkoztunk…?

Barátnőm nagyon régen (~2004-5?) egyszer elolvasta ezt a könyvet, aztán annyira beleszeretett, hogy közölte velem – megnézzük a filmjét, ha a fene fenét eszik, akkor is! Nem sokra rá megérkezett Mo-ra a film és csaptunk egy mozizást!

A japán kultúrát szerettem mindig is, alap szinten tisztában voltam a gésákkal is – szóval nem bántam a filmezést. A film nagyon hosszú volt, de azonnal beleszerettem a sztoriba és elolvastam a könyvet is.

Kellemes csalódás volt. Jobb, mint amire vártam. Izgalmas, tanulságos és bájos könyv. Ha felülemelkedünk a gésák szerelmi lehetőségein és a háborún / a háború hatásain. Picit sírós, de nagyon szívhez szóló szép történet. :)

Csak azért nem 5 csillag, mert smucig vagyok háborús könyv.

A régi – 4 csillagos - értékelésemet tartalmazza a fenti bekeretezett rész… Miért adok most mégis 5 csillagot (mancsot) a gésának? Azért, mert 4 alkalommal is olvastam már a könyvet és ismét annyira bele tudtam feledkezni, amennyire némely könyvbe elsőre se sikerül! (Persze a most olvasott példányban is ugyanúgy benne van a háborús rész. Sőt, ugyanúgy tök ideg voltam tőle, de a könyv akkor is többször újraolvashatóan jó!)

A történet felosztása, részei

Megismerkedünk Chiyo szülőhelyével és körülményeivel, aztán átköltözünk vele Kyotoba. Megismerjük az okiját, a gésákat, az iskolát. Chiyo hibákat követ el és abbahagyatják vele a tanulást. Aztán komolyan elkezd gésának tanulni, talál egy nővért, Maikóvá válik… megváltozik a neve – ő lesz Sayuri!

Követjük az útját kezdő gioni gésaként, majd teljes jogú gésaként. Igazából vontatott ugyan, viszont elég sok dolgot meg lehet tudni a gésákról és a hagyományaikról. Mivel nem teljesen egy szerelmes-romantikus, cukros történet, így betekintünk a világháborúba – jó hosszan, sajnos -, amikor már nincs szükség az igazi gésákra.

A szépség helyére a praktikusság, a szórakozás helyére a kemény munka lép az emberek értékrendjében, ha háború van – ez pedig igen nagy megpróbáltatás a gésáknak. Izgalmas, de borzasztó rész, hatalmas váltás az előtte lévőkhöz képest.

A háború utáni állapotokat ugyanannyira nehéz megszoknia, de én nagyon örültem Nobu felbukkanásának! Furcsa át- és visszaváltozás a gésából munkás, parasztlányból gésa vonulat – ez a rész a filmben nekem jobban tetszett. Könyvben nem annyira fogott meg, ellentétben a sztori befejezésével, amit imádok!

Számomra a legszimpatikusabb férfi a könyvben az okos Nobu-san, nem is igazán értem, hogy miként szeretheti továbbra is az elnököt, amikor egy ilyen masszívan Jó ember közelségét élvezheti. Számomra az elnök sótlan teremtés egészen a könyv végéig. Persze ez csak a személyes észrevételem. Nem minden arany, ami fénylik. Gondolom Nobut azért nehezebben csalta volna meg. A kedvenceim az ő mogorva (udvariatlan) beszólásai és rendre utasításai! A félreértés elkerülése végett megismétlem: a könyvnek a befejezése így tetszik, ahogy van. Kerek lett!

❀

A film (IMDb) – érdekességek, szereplők:

❀

Random érdekességek - Tulajdonképpen most döbbentem rá, hogy a Sayurit játszó hölgyemény - Ziyi Zhang - kínai! A Mameha-t alakító Michelle Yeoh, pedig kínai származású malajziai.

A gésa háromszor: Volt egy gyerek szereplő (Suzuka Ohgo), aki Chiyo-t játszotta. A fent említett kínai színésznő a felnőtt Sayurit és még egy nő (Shizuko Hoshi), aki csupán narrátor-Sayuri volt.

Egyébként némely színész ismerős volt innen-onnan. Az egyik kedvenc távol-keleti színészem Ken Watanabe, aki az Elnököt játssza a filmben. Például ő Mr. Tall (Rémségek cirkusza) és Saito (Eredet) alakítója is - csak, hogy pár ismertebb amerikai mozit említsek. A másik szeretem-színészem a Hatsumomo-t alakító Li Gong, akit Lady Murasakiként sokkal-sokkal jobban szerettem a Hannibal ébredésében. 

Persze akad régi-régi, hű-de-utálom színész is: Cary-Hiroyuki Tagawa. Gyermekkorom főgonosza a Mortal Kombatból, de ő játssza Roshit az Elektra című filmben és Tsunayoshi sógunt a 47 roninban. 

A film más, de nincsen borzalmasan megnyomorítva, mint némely adaptáció. Gyönyörűek a beállítások, a fények, elkapták a hangulatát a sztorinak szerintem. Persze Japán jellegzetes szépsége, a gésák és a gyönyörű kimonók mindenképpen megdobják a vizuális élményt! A színészek belevalók, jó kis casting lett ez - ahogy a könyvben tudtam utálni egy-egy karaktert, úgy a színészek alakítása nyomán is sikerült! Tetszett, bár összességében túl romantizálták. But who cares?

A film előzetese:

Idézetek:

❀

Semmi sem bizonyítja jobban, mennyire civilizáltak vagyunk már, mint az, hogy egy fiatal lány nyugodtan tűri, hogy egy felnőtt férfi viaszt fésüljön a hajába és közben csak halkan mer nyögdécselni. Egy kutyával ezt nem lehet megtenni, mert rögtön leharapná kínzójának a kezét.

(…)

- Ezek az ártatlan leányok nem is tudják, milyen izgató a „kettévágott őszibarack" hajviselet! Ha egy férfi az utcán egy fiatal gésa mögé kerül és mindenféle csintalan gondolat jár az eszében, hogy mit fog vele művelni, és meglátja a fején a kettévágott őszibarackot, középütt a nagy vörös folttal, vajon mi fog az eszébe jutni?

Azt válaszoltam, hogy nekem semmi.

- Akkor nem jó a képzelőereje! – mondta.

Egy pillanatnyi gondolkodás után megfejtettem a rejtvényt és annyira elvörösödtem, hogy a férfi nagy hahotára fakadt.

❀

- Csak régebben? Nobu-szan már nem szeret engem?

- Ostobákkal nem tudok mit kezdeni.

- Hogyan tud ilyen kegyetlen lenni? Azt akarja, hogy elsírjam magam? Ó, Nobu-szan! Ostoba vagyok csupán azért, mert olyan férfi a dannám, akit maga semmire nem becsül?

❀

- Nem tudom elhinni, hogy Mameha így viselkedjék – mondta igen halkan Anya.

- Ha Mameha azt hiszi, hogy Csijóból jobb gésa lesz, mint Úritökből, nagy meglepetés fogja érni – folytatta Hatszumomo. – Nagy örömmel tölt el azonban, hogy Csijo majd szép kimonókban fog itt parádézni, mert ez kitűnő alkalom lesz Úritök számára. Látott-e már egy kismacskát papírgombolyaggal játszani? Úritök kiváló alkalmat kap karmainak élesítésére.

Anyának tetszhetett Hatszumomo megjegyzése, mert az ajkai mosolyfélére görbültek.

- Reggel még nem sejtettem, milyen nagyszerű nap lesz a mai. Reggel még két értéktelen leányom volt az okijában. Most pedig harcolni fognak egymással... és erre a harcra Gion két legjobb gésája készíti fel őket!

❀ ❀ ❀ ❀

A képek a „Könyv -Egy gésa...” nevű Pinterest táblámról származnak.

Különböző kiadások borítói a GoodReads-en!

❀ ❀ ❀ ❀