Veronica Roth: A hűséges (Divergent 3.)

„Azért tartok ki mellette, mert ez a döntésem, nap mint nap, amikor felébredek, minden áldott nap, amikor veszekedünk vagy hazudunk egymásnak, vagy csalódást okozunk a másiknak. Újra meg újra őt választom, ő pedig engem.”

Előző részek: Four / Négyes (Divergent 0,1-0,4.)

A beavatott (Divergent 1.)

A lázadó (Divergent 2.)

Fülszöveg:

♡

Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket, amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és fájdalmas emlékek.

Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.

♡

Eredeti mű: Veronica Roth: Allegiant / Eredeti megjelenés éve: 2013

Ciceró,, Budapest, 2014

450 oldal · ISBN: 9789635398768 · Fordította: Logos

♡

Szerintem:

♡

Eléggé aggódtam, mert nagyon lehúzták az utolsó részt és több molyos ismerősöm is eléggé berágott a könyvre. De csak neki kellett állnom, kell egy kihíváshoz…

Azt hiszem, népszerűtlen leszek, de régen szerettem ennyire befejezést!

Konkrétan rosszul vagyok az erőltetett Cukor sugárúti epilógusoktól, ahol a főszereplők személyiségére olyasmit erőltetnek, amely abszolút elüt a karakterüktől, elüt a korábbi cselekedeteiktől és gondolkozásmódjuktól! (pl.: Az éhezők viadala)

Nem érdekel, hogy happy ending vagy depi ending. Nem érdekel, ha bőgök, de az érdekel, hogy miért: annyira jól sikerült? …annyira érzelmes? Netán annyira szívenütő? Rendben, legyen.

A könyv eleje elég unalmas, csak én voltam izgatott – a kezdetektől fogva kíváncsi voltam, hogy mi van a falakon túl. A könyv közepe ahhoz képest izgalmas volt, hogy egy épületen belül mászkál és szervezkedik mindenki. Persze akadtak értelmetlen, túlgondolt részek is. A váltott szemszöget meg különösen szeretem, ha indokolt és van értelme.

De a befejezés, a lezárás az mindent vitt. Imádtam, imádom! Nekem ez így kerek volt, bár akadt két nem főszereplő, akit rettentően sajnáltam, mert imádtam őket az előző könyvekben (is). (Enyhe aranyvérű versus sárvérű beütése volt a résznek, nem?)

Értékelés: 5

Bővebben:

♡

Miről is szól ez a trilógia?

Mint utolsó résszel, én teljesen meg vagyok elégedve a trilógia utolsó könyvével. Tipikusan elégedetlenkedő ember vagyok, aki sosincs megelégedve semmivel, de pár logikai bicsakon kívül nem tudnék belekötni a sztoriba.

A három könyv és a bónusztörténetek egy érdekes disztópiát mutatnak meg, ahol az uralkodó személyiségjegyek alapján sorolják be magukat az emberek. Okosak, békések, őszinték, bátrak és segítőkészek világa, ahol nem tolerálják az eltérőket.

A disztópiák irodalmában nehéz újat kitalálni, eredetit alkotni - ugyebár nincs új a Nap alatt-, de Veronica Roth alapötlete érdekes, a megvalósítása tetszetős és jobbára jól átgondolt a felépítése is.

Nem hibátlan!

Nem győzőm hangsúlyozni, viszont cserébe szép. Romantika, barátság, kitartás, bizalom és még sok más alkotja a cselekmény vázát. Maroknyi „kamasz” kutatja vakmerően az igazságot, a Jót. Teszik, amit tudnak és igyekeznek saját belátásuk szerint jól cselekedni. Végig vártam a pillanatot, amikor már nincs ki ellen összefogni…

A Casting

Emésztgettem és újranéztem (párszor) az első részből készült filmet, de én ezt a szereplőgárdát (kivéve Ericet), nem tudom a karakterekhez passzítani. Egy ezredmásodpercre sem ők ugrottak be olvasás közben…

Továbbra is tartom, hogy a színészek jót alakítottak és a filmet is jól megcsinálták, de akkor sem ők ŐK. A lényeg: várom A lázadó című filmet!

Lábjegyzet

Peter döntését maximálisan meg tudom érteni. Calebet végső soron sajnálom. A halottakat sajnálom. A mégis élőknek örültem. Azt hiszem, hogy utálom Nitát és azt is hiszem, hogy tudom a jelszót… A „genetikaliag gyógyult egyedek” szófordulatot meg kellett emésztenem – szerencsére nem csak nekem.

Idézetek:

♡

- Ó, van valami, amit szerettem volna megkérdezni tőled. Hajlandó lennél alávetni magad egy kis genetikai vizsgálatnak még ma délelőtt?

Az „egy kis genetikai vizsgálat” kifejezést önellentmondónak érzem.

- Miért? - kérdem. A kérés, hogy hadd vizsgáltassa meg a génjeimet, ahhoz hasonló, mintha arra kérne: vetkőzzek le.

♡

- Talán nem kellene elárulnom, de nekem mindig is a Műveltek voltak a kedvenceim - mondja Matthew halvány mosollyal.

- Csakugyan? - Kihúzom magam. - És miért?

- Nem tudom. Azt hiszem, egyetértek velük. Mármint azzal, hogy ha mindenki folyton-folyvást a világ megismerésével foglalkozna, akkor sokkal kevesebb problémájuk lenne az embereknek.

♡

- Gyere csak - mondja, miután elhúzódik tőlem. - Van egy tervem ma estére.

- Ó, valóban?

- Igen. Ugyanis rádöbbentem, hogy még egyszer sem randiztunk igazán.

- A káosz és pusztítás rendszerint megfosztja az embereket a randevúzás lehetőségétől.

- Szeretném megtapasztalni ezt a „randevúzás”-nak nevezett dolgot.

♡ ♡ ♡ ♡ ♡

A képek a Divergent series nevű Pinterest táblámról származnak.

♡ ♡ ♡ ♡ ♡

SPOILER - Bónusz képek:

Arról, hogy milyen érzés ezt a könyvet olvasni.

Arról, hogy vannak könyvek, amiket a sarokba kell állítani, hogy rádöbbenjenek, mit tettek.