Vladimir Nabokov: Lolita

„Csakhogy én gyönge voltam, nem éppen bölcs, és iskolás nimfácskám rabszolgaságban tartott.”

Fülszöveg:

{

„A Lolita bizonyos értelemben túlságosan nagy regény. Úgy zúdul rá az olvasóra, mint valami minden eddig ismertnél erősebb kábítószer. Akárcsak a narrátora, ellenállhatatlan és felejthetetlen... A Lolita kegyetlen könyv a kegyetlenségről.” - Martin Amis írta ezt Nabokov leghíresebb regényéről, egyike a számos írónak, akikre a Lolita s szintúgy a szerző többi műve, stílusa, erkölcsi szemlélete, esztétikai világnézete mély hatást gyakorolt.

A XX. századi világirodalomból kevés könyv vált annyira a kultúránk részévé, mint épp a Lolita, az a regény, amelyet először, egy prűdebb korban, meg sem akartak jelentetni a merészen szexuális tartalma miatt, s amelyet sokáig mindenféle szexuális forradalmak híres-hírhedt műveivel emlegettek egy sorban. Pedig mi sem állt távolabb a szerzőtől, mint a szexuális ösztön felszabadítására való törekvés. Nabokov művészi célja nem egy perverzió felmagasztalása, se nem elítélése: a mű metaforikus szinten az emberi „én” börtönéről szól - pedofil főhőse, Humbert Humbert ahhoz a majomhoz hasonlít, amelyik „létrehozta az első szénrajzot, amit állat valaha is készített; ez a vázlat a szerencsétlen pára ketrecének rúdjait ábrázolta”.

Lolita, a „nimfácska” és a kiskorú szerelme miatt gyilkolni is képes Humbert Humbert története ezúttal az első magyar nyelvű Nabokov-sorozat részeként jelenik meg: nagyszerű regények sorába illeszkedik, melyek mindegyike az emberi lélek, a művészi teremtés és a nyelv végső határait kutatja

{

Eredeti mű: Vladimir Nabokov: Lolita (angol) / Eredeti megjelenés éve: 1955

Európa, Budapest, 2011 / 424 oldal · ISBN: 9789630792837 · Fordította: Békés Pál

{

Szerintem:

{

Hát… ez a könyv is elég régóta izgatta már a fantáziámat!

Először is leszögezném, hogy az ilyen férfiak „gondjait” én szalámi szeletelővel „kezelném”, mielőtt valaki félreértené az értékelésemet. Ugyanis én élvezettel olvastam ezt a könyvet, bár néha túlcifrázottak a mondatok, néha nehéz volt kisilabizálni, hogy akkor most mi is történt. Tetszett, pedig H. H. nagyon túlmeséli a dolgokat! Csodaszép a nyelvezete, szépek a képei, a hasonlatai.

„Zivatar szegődött hozzám útitársul a Grimm Roadra visszavezető út nagy részén, de amikor elértem a Mámor majort, a nap újra előbújt, gyújtogatott, akár egy piromániás, és madarak rikoltoztak az ázott, gőzölgő fákon.”

A szövegbe finoman belekevert francia szöveg, néha egész mondatok, bejöttek – bár rövid a memóriám és franciául sem tudok-, szóval, ha másodszorra bukkant fel egy-egy szó, akkor átugrottam rajta. (Szerencsére nem túl gyakran duplázott-triplázott az író.)

Egyik szereplőt sem lehetett megkedvelni, lehetetlen azonosulni velük vagy a gondjaikkal. Igazából ez tipikusan olyan könyv, amelyben még a mellékszereplők is rejtegetnek valami stiklik az Olvasó elől! (Gaston TUTI kisfiúkra szakosodott pedofil volt! UGYE?!)

Első találkozásom az orosz irodalommal szépen végződött. Ezért nem tartom kizártnak, hogy az ignorált kötelezőknek is eljön még az ideje nálam!

A sztori röviden: Humbert Humbert és Lolita egymást törik össze végzetesen, egészen rövid idő alatt.

Egyszerre könnyed, izgalmas és megterhelő, nehéz olvasmány.

Olvasható: egyszer. Tökéletesen elég, nem igénylem az újraolvasását!

Értékelés: 5

Bővebben:

{

Picit becsülöm a palit, ugyanis Humbert Humbert egész jól megoldotta magának a dolgot Lolita előtt. Én minimum egy gyerekekre vadászó pedofil erőszaktevőre számítottam az előzetes hallomások alapján. Jobb utánajárni a dolgoknak… Persze elítéltem, betegnek tartom… Szalámi szeletelőt neki… Viszont szerintem Lolitát is kezelgetni kéne, ahogy még jó néhány szereplőt a regényben.

Nehéz volt észben tartani, hogy Lo kislány, mert olyan helyzeteket vázolt fel az író, amelyekbe nem feltétlenül gyermeket képzel el az, aki olvassa a könyvet. DE! De szerencsére gyakorta felemlegette Dolly korát – 12-13 éves kölyökről van szó, nem pedig egy húszas éveiben járó nyafka, hisztis, kitartott nőről.

Pedig úgy viselkedett. Értem, hogy H. H. egy istenverte papucsállatka, de néha helyette is akkora maflásokat kevertem volna le a kislánynak…! Igazából egymás Isten csapásai voltak ezek ketten, szép kis páros, mondhatom. Mégis érthetetlenné és zagyvává vált a történet, amikor Lo eltűnt Humbert életéből. Zavaros és összevissza volt az írás, követhetetlen a cselekmény. Ide-oda csapongtunk addig, amíg Lolita újra fel nem tűnt a sztoriban.

Visszatértek a költő képek, a szépséges hasonlatok, újra színes lett Humbert világa és ismét követhető lett a cselekmény. (Bár erősen burleszk elemei voltak a gyilkosságnak!)

Borító-válogatás:

{

IMÁDOM, ha rengetegféle kiadással, újra- és újra borítózással vagy alternatív borítótervekkel rendelkezik egy könyv! Persze jelen esetben a legújabb kiadású (Európa, 2011) magyar borító is nagyon bejön, de ismét találtam pár szépségeset a GoodReadsen!

Három kedvenc a kiadott borítókból (balról-jobbra):

1. A 2009-es Editorial Teorema filmes borítója.

2. A szintén 2009-es Proa kiadásé.

3. A 2006-os Penguin Books borító.

És 6 újratervezett kiadó, ami kering a neten – én a Pinteresten találtam őket, de nem találtam hozzájuk kiadást. 

Lolita filmek:
{
A Lolita hallatlan világsikerét - két film is készült belőle (Stanley Kubrick, illetve Adrián Lyne rendezésében), és a világirodalom legtöbbet elemzett művei közé tartozik - elsősorban hihetetlen nyelvi és gondolati gazdagságának köszönheti: minden idők egyik legnagyobb művészregénye ez, amelyet képtelenség „kiolvasni”. – írja a fülszöveg.

Bevallom: engem a Jeremy Irons verzió érdekelt nagyon, ugyanis imádom a színészt! Ez az 1997-es Adrian Lyne féle Lolita verzió (IMDb, port. hu). Azért is olvastam el, mert megkaptam kölcsönbe a DVD-t, de maradtam az „előbb a könyv, aztán a mozi” –elvemnél.

A film megnézése után:

Zene: Ennio Morricone (Egyszerűen imádom, a legtrébb, tőlem legtávolálóbb filmeket is élvezetessé teszi számomra.)

Az adaptáció 5/5 ✰✰✰✰✰, majdnem tökéletes adaptáció.

A film zseniális, nagyszerű mozit hoztak össze. Gaston kimaradt és elsikkadt HH múltja / visszaemlékezései, továbbá meglettem volna a végén a másik pedofil csupasz pöcse és segge látványa nélkül, de tetszett! Jeremy Irons fergetegeset alakított! A kedvencem mégis a Lolitának lekevert pofonok voltak, mert azokat mind megérdemelte a kis ripacs. Amúgy Dominique Swain nagyon jól alakította az üres Lót, de muszáj volt utánanéznem, hogy mennyi idős is volt a film forgatásakor, mert néha túl jól alakította… (1980-as a leányzó, a film pedig 1997-es… 17 éves volt – a film forgatásának kezdetekor pedig 14!!! Legális ez?!)

Amúgy az angolul tudóknak itt egy érdekes interjú a film Lolitájával, aki többek között elmeséli, hogy hatszor olvasta a könyvet…. (link)

Bár általában az olvasásra bíztatok, most azt mondom, hogy a történetük éppúgy megismerhető és megérthető az adaptációból. Ha csak egy filmnyi időt adna valaki nekik, akkor tegye meg és nézze meg!

Idézetek:

{

Most pedig szeretném bevezetni a következő fogalmat. A kilenc és tizennégy éves korhatárok között előfordulnak olyan hajadonok, akik bizonyos, náluknál kétszer vagy többször idősebb, megbabonázott utazók előtt felfedik igaz természetüket, mely nem emberi, hanem nimfikus (vagyis démonikus); ezen választott lények jelölésére a “nimfácska" megnevezés alkalmazását javaslom.

{

Nem tudom, említettem-e, hogy Lolita milyen elbűvölő mosolyt tartogatott az idegenek számára: szeme gyöngéden, pillaborzasan összeszűkült, arckifejezése édes álmodozást sugárzott, mely persze mit sem jelentett, de oly gyönyörű és megnyerő volt, hogy szinte lehetetlennek látszott mindezt egy bizonyos varázsos gén hatásának tulajdonítani, mely automatikusan deríti föl arcát az üdvözlés ősi rítusának valamely tudat alatt rögzült jelképeként – vagy vendégmarasztaló prostitúcióként, mint némely nyersebb olvasóm fogalmazhatná.

{

Szellemileg visszataszítóan sablonos kislánynak találtam. Édeskés dzsesszimpró, népi tánc, ragacsos vegyi fagyi, musicalek, mozimagazinok és így tovább – ezek álltak slágerlistája élén. Csak a jó ég tudja, hány tízcentest tömtem a minden áldott étkezésünket kísérő káprázatos wurlitzerekbe! Még most is hallom a neki szerenádozó, Sammy, Jó, Eddy, Tony, Peggy, Guy, Patty, Rex és efféle neveket viselő egyének hangját és az érzelgős slágereket, melyek éppoly egyformák voltak fülemnek, mint Lo különféle cukorkái ínyemnek.

{{{{{

Képgyűjtemény a Pinteresten: LOLITA by Nabokov.

Különböző kiadások borítói a GoodReads-en!

{{{{{