„– Tudod – nézett rám a tükörből. – A lányok
akkor váltanak drasztikusan frizurát, amikor valamin túllépnek.
– Tudom – mondtam komolyan. Nyissz.”
Fülszöveg:
♫
Új
tanév, új osztálytárs, új konfliktusok, új és régi barátságok, új és régi
szerelmek…
A
11/B-ben továbbra is „zajlik az élet”, miközben többek között az is kiderül,
hogy mi történt a párizsi csereutazáson, hogy kicsoda Jérome és Benoit, és
vajon ki lopja Dave személyiségét, hogy miért veszélyes a Gomba, hogy Zsák kibe
lesz szerelmes és Cortez miért törli ki az összes ismerősét a Facebookon…
Na és
persze, hogy Reni kitől kapta a nyakláncot meg a gyűrűt…
Reninek
is újabb kihívásokkal kell szembenéznie, de úgy tűnik, egyre jobban felnő
hozzájuk…
♫
Eredeti
megjelenés éve: 2011
Ciceró, Budapest, 2011
486
oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635397440
♫
Szerintem:
♫
Úgy
hiszem, hivatalosan is menthetetlen vagyok, ugyanis ez az 5. rész 486 oldal, a
4. rész 444 oldalas volt – én pedig 930 oldalt olvastam el 3 nap alatt… (Úgy, hogy közben normális családi életet is
éltem (bevásárlás, családi tévézés, kutya séták, vasalás, barátnőzés, estébé…).
Olvastatja magát. Nagyon.)
Egyszerűen
imádom ezt a társaságot! A párokat, az új osztálytársat, a programokat és a
versenyeket. Annyira akarok egy zombibulit! Egy ilyen sok havas karácsonyt,
amikor karácsonyi fényeket nézek másokkal.
Azt
hittem, sokkal jobban meg leszek zuhanva, ha már jócskán lecsökken az egyik
kedvencem jelenléti ideje a cselekményben, de végül mégis erre a részre adom az
5 csillagot. Egyszerűen minden benne volt, ráadásul viccesen, jól megírtan és
aranyosan tálalva.
Ambivalens
érzések: vagy tényleg ritkábban volt „Cortez” + „menő”, vagy elérzéstelenedtem
ezzel kapcsolatban, vagy annyira tetszett minden más. Gyanítom, hogy az utóbbi.
Rengeteget nevettem!
Értékelés: 5
Bővebben
(spoiler):
♫
Én
tényleg igazán imádtam az én gimimet, mert elég sok programunk volt és
ugyanilyen jól összetartó osztályközösségünk volt. Ráadásul kb. ennyire voltunk
rosszak is, és mégis imádom ezeket a bolond Szent Johannásokat iskolástul,
Mádaystul, mindenestül.
Ugyanakkor
Renit egyszer-kétszer szívesen lefejeltem volna, pláne a vége felé… Meg is
értem és fel sem foghatom – szóval vele kapcsolatosan is ambivalensek az
érzéseim, nem csupán a fent említett szópárosítással.
Akit
abszolút bírok, akármilyen pszichopata is – Kinga! Akárcsak Virág buta derűje,
az ő pszichopata eminenciája is kell ahhoz, hogy pörögjenek a dolgok. Amúgy
lett új kedvencem is Dave mellé, akinek a neve: Macu! Az elején egyből
összebarátkoztattam őket fejben, persze meglepett, hogy Dave milyen idióta
ezzel kapcsolatban!
„– Biztos nincs nálad kínai kaja? – kérdezte
Zsolti.
– Miért lenne? – kérdezett vissza Macu. – És
amúgy is, én japán vagyok!
– Aha, értem. És szusid van? – lépett túl a
„japán-kínai” kérdésen, mire elnevettük magunkat. És még volt velük majdnem egy
teljes órám. No comment.”
A szerelmespárok: Hümm, hümm… Nekem jó így, mert valahol mélyen
csak van egy icuri-picuri, dobbanó részem, ami drukkolt nekik… de azért egyet
kell értenem az A-sokkal is és Kingával is. Girlpower, szedd már össze magad, kiscsaj!
Legjobb rész: az ablaktábla harca a széllel. Tényleg. A
második kedvencem pedig a zombis buli volt!
Aztán az állatkertes kirándulás, illetve
Virág és az állatsimogató rész!
Akkor
ijedtem meg, amikor Reni elkezdte Vladárt búcsúztatni… Komolyan csak ennyi
rajzuk volt? Totál nem emlékszem, hogy nekünk meddig volt. Viszont zabáltam azt
a részt, amikor megjelent az etikatanár! Haláli az a tanár és nagyon jók az
etika órák! Nekem, Reninek nagyon nem.
Akkor
is megijedtem, amikor Reni szülei… Hmm… Gyanúsan normális családja volt a
többiekéhez képest, most aggódom a maradék 3 rész erejéig. Jajh… Szintén nem
tetszett a bagózós rész sem, de a Gombás rész sem – bár a kajás poénon
beröhögtem.
Apropó:
mondtam már, hogy el akarok menni az SZJG Halloweenekre?! Ez a zombis még jobb
lehetett, mint az előzők… (Szegény, Zsák.)
Idézetek:
♫
–
Bejglit? – kérdeztem körbe. Ricsi, Macu, Andris és Robi azonnal odapattantak és
vettek egy-egy szeletet. – Házi – tettem hozzá. Hárman azonnal visszatették
(haha, nagyon vicces), Macu azonban mit sem sejtve harapott bele.
–
Úristen – kerekedett el a szeme, és kiköpte egy zsepibe, aztán zavartan
magyarázkodni kezdett, hogy „egyébként finom, de most pont nem éhes”.
♫
 |
| Budapesti Állatkert |
–
Csehov – szólt rá türelmetlenül Kardos.
– Jó,
megvan – csettintett Zsolti. – Szóval Csehov: A Sas – kezdte, én meg a szám elé
kaptam a kezem, nehogy felnevessek. Kardos az orrát dörzsölgette, Kinga pedig
elkerekedett szemmel fordult hátra.
– Az
Sirály, te barom! – förmedt rá. Zsolti átgondolta a dolgot, végül megvonta a
vállát.
– Na
és? Madár-madár.
♫
–
Figyelj, bemész az aulába, és ott áll egy nő a szobor mellett. Majd ő eligazít
– vágta rá visszafojtott mosollyal.
– Kösz
– biccentett az elsős.
– De,
hallod – szólt közbe Zsolti nyugodtan tegezd le, őt mindenki csak Emikének
hívja – bólogatott vadul.
– Oké.
– Ha
esetleg elkezd ordítani, ne is törődj vele. Kicsit bolond – tette hozzá Dave.
♫ ♪ ♫ ♪ ♫
A
képek a „Könyvek
- Leiner Laura” Pinterest táblámról és az „SZJG by Leiner Laura” we<3it kollekciómból származnak.
♫ ♪ ♫ ♪ ♫
Kedvenc számaim a könyvből + idézet:
♫
Várj –
szóltam utána. – Otthon maradt a zenelejátszóm, adnátok egyet? Most nem bírom a
karácsonyi zenét – utaltam a sulirádióból üvöltő All
I Want for Christmas is You punk változatára.
♫
–
Rá van írva, hogy forró – vihogott Bálint.
–
We no speak americano – vágta
rá Dave, és Macuval együtt énekelni kezdték minden idők egyik legidegesítőbb
dalát.
♫
Ahogy
felcsendült a Once Upon a December eleje,
a torkomba ugrott a szívem, és megtelt könnyel a szemem.
♫
Hirtelen
kinyílt a tesiterem ajtaja, és Andris meg Robi léptek ki rajta, mindketten a Cranberries Zombie-ját üvöltötték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése