Oldalak

2015. április 2., csütörtök

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan



„Nem tarthatod meg mindkettejüket. 
A háborúban mindig oldalt kell választanod.
Egyiket vagy a másikat. Ezüst vagy fekete. Ember vagy démon.
Ha híd akarsz lenni közöttük, szétszakítanak.”


Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Marija Morevna gyerekkorában tanúja lesz annak, ahogy madárból emberré változott jóképű fiatalemberek feleségül veszik a nővéreit. Amikor pedig lassan feltárul előtte az orosz mítoszok láthatatlan világa, érte is eljön Halhatatlan Koscsej – hogy nagy hatalmú mesebeli lények és törékeny emberek játszmájának, sodró lendületű történetének részese legyen.
 
Eredeti mű: Catherynne M. Valente: Deathless
Eredeti megjelenés éve: 2011
Ad Astra, Budapest, 2012
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155229008 · Fordította: Kleinheincz Csilla, Halasi Zoltán, Rab Zsuzsa

Szerintem:
Nehéz szituáció. Nehezen feldolgozható, tömör és bonyolult történet, amire mégis megéri rászánni az időt. Engemet nem köt le a népmese, nem igazán izgat a folklór és mégis az első pillanattól fogva lebilincselt ez a könyv. Holott az írónő miatt álltam neki és nem azért, mert megfogott a fülszöveg (amit egyébként rémesnek tartok). Ellenben a fülszöveggel a borító nagyon tetszik és csak mi magyarok kaptunk ilyen igazán a könyvhöz illőt. A külföldiek snasszok.

Ez a történet nem gyerekmese és nem bánik finoman a mitológiával! Ez felnőtteknek szól, de ez is Valente: pincében falhoz kötözős, megkorbácsolós, véres-harapós csókokat váltós, libabőrözős épületekben élős, feleség szöktetős, megcsalós, tűzmadarat üldözős, éhezős, haldoklós, Élet-Halál harcokat vívós történet mágiával és vérszökőkúttal!

Nem kíméli se a szereplőket, se az olvasót. Van benne káromkodás, sőt szex is akad (ráadásul több, mint káromkodás). Van benne szerelem, többféle: elvakult is, irigy is, őszinte is. Hogy tetszett-e? Naná!

Tetszett a szimbolikája a folyamatosba végtelenített történeteknek, a 3-as számnak és az Életnek meg a Halálnak. „Ilyen az élet, ilyen a halál…” Jó volt! De a személyes kedvenc vissza-visszatérő szövegem a „Ki az, aki uralkodik?” –kérdéskör volt. Noha a kérdéskör központi témája a házasság, még így is tetszettek a behódolásos- és a másikon uralkodós jelenetek.

Nagyon szerettem ezt az utazást Marijával, pedig különösen távol áll tőlem a népmese. A vége picit fájt…

(Csak csendben jegyzem meg, hogy Szeptemberrel utazni jobb volt, de a fél pont levonás inkább a háborúnak szól...)

Értékelés: 4,5


Bővebben - szláv és orosz folklór / mitológia:
Igazából az egész új volt nekem, ugyanis a népmesék egyetlen elemével sem voltam tisztában. Nem hallottam az eredeti történetet, se a benne szereplők külön sztorijait. Abszolút nulláról építettem fel a könyv olvasása közben a szláv/orosz mitológiai ismereteimet. Természetesen, akit megfog a téma annak jobban utána kell járnia és bele kell ásnia magát az orosz népmesék világába, de ez a könyv is érthetően mesél és magyaráz. Nem szükséges előzetes ismeret ahhoz, hogy a történetet tökéletes megérthesse és feldolgozhassa az egyszeri olvasó!
 
Koscsej cár – Hát hogy is lehetne nem vele kezdeni? Egy szerelmetes, örökké élő, nagy libidójú és nagyon dögös, magas, sötét hajú férfi (orosz akcentussal ugyebár, bár az egyértelmű, de képzeljük csak hozzá…). Egy cár, egy férfi, egy férj, aki mindent odaad a szerelmének. (Nekem aztán jöhetett volna mindenféle Iván… Nem is értem én ezeket a Jelenákat, Vasziliszákat…)

Marija Morevna – 
A legkisebb lány a családban, aki végignézi az ablakból, ahogyan a különféle madarak lebuknak a fáról és férfivá változva bekopog az ajtón és megkérik az ablakban ülő lány kezét. Természetesen Marija édesanyja a legidősebbet adja először, majd korban a következőket a kérőknek. Hosszú fekete hajú leány, majd nő, aki nekem végig szimpatikus volt. Persze akadt pár elbaltázott döntése, amikor legszívesebben megütöttem volna, de kevés az olyan könyves karakter, akivel ez nem fordul elő. Tetszett, hogy kiáll (még a hibás) döntései mellett és igyekszik a legjobbat kihozni az egyes szituációkból.

Liho anyó – Nekem nagyon szimpatikus szereplő, aki igazából cárnő. Az ő könyve által ismerhetjük meg a cárok és a cárnők, illetve más varázslatos lények történetét. Abszolút nem értettem egyet Marija döntésével, én például minden pillanatot megragadtam volna a tanulásra a helyében. Furcsa volt, hiszen érdekli a gyereket a mágia és egy az egyben elutasítja azt, hogy tanuljon róla…

Vila – gyűjtőfogalom: a nimfák szláv verziója. Rengeteg féle és fajta vila van. Vila például a domovoj is, a lesovnik is. (De a könyvben Madame Lebegyevára, a varázslónőre használták a vila szót. Ő maga hiú jelenség, mindene a divat és a sminkelés.)

Domovoj

A szláv folklórban a ház szelleme a domovoj, ő tartja rendben a házat és vigyáz a benne élőkre. A könyvből kiderül, hogy a házhoz (esetenként a családhoz) kötik magukat. Választhatnak, hogy költözéskör a családdal tartanak vagy a házban maradnak, de akárhogy is döntenek a választottjukkal halnak.


Lesovik (Leshy) – hímnemű erdő (fa) szellem. Ők védik az erdőket és a vadállatokat. Ember formájúak, nagyon férfias a megjelenésük. A könyvben zöld mohahaja volt és sziklából készült. (A könyvben Zemlegyed volt lesovik.)

Ruszalka – női szellem, vízi nimfa, akinek szüksége van a vízre vagy kiszárad és meghal. Egyaránt szerepel negatív és pozitív megvilágításban a könyvben, szóval nem feltétlenül vagy jók, vagy rosszak a ruszalkák.

Vintovnyik – Egy puska manó szerepel a könyvben és őt nevezik folyamatosan vintovnyiknak. (Naganya)

Baba Jaga (Baba Yaga) – a vasorrú bába. Egyértelműen gonosz és szívtelen jelenség. Férjevő, megalázó szörnyeteg, aki arról ismernek meg az alattvalói, hogy üti és veri őket, illetve rájuk ordít. Ábrázolásmódja több képen is, akárcsak a könyvben: rémesen ronda, gonosz arcú öregasszony mozsáron lovagol / utazik.


„– Valahányszor házasodom, mindig egy ikerborjakról lerántott méhlepényt viselek. Ifjúvá tesz, szépségessé, mint a vaj, és irulok-pirulok, a hajfonatomat csavargatom, templomokban imádkozom és letérdelek, alázatosan, mint a trágya. A legények nem tudnak ellenállni neki! Lihegve jönnek, selyempórázra kötött farokkal, a gyönyörűségemre aranyszínűre pingált herékkel. Adok nekik egy térdepelve töltött éjszakát, ahogy szeretik, édesen, engedelmesen és ostobán, akár a föld, mintha zavarba ejtene rejtélyes testük, amely annyival erősebb az enyémnél! Aztán felébrednek és hah! Baba Jaga fekszik az ágyukban, telis-tele bibircsókkal, fogai mint a karók meredeznek, és a leveseskondér készen vár a tűzhelyen. Jó trükk. Látnod kéne az arcukat!
– Én nem ilyen vagyok.
– Meglátjuk. Nem létezik jó feleség vagy jó férj. Csak olyanok, akik kivárják, míg eljön az idejük.”


Gamajun – 
Madár testű, emberi fejű lény. A szláv mitológia alakja, aki képes jósolni. A bölcsesség és a tudás szimbóluma – névszerint Sirin és Alkonoszt a nevük a mitológiában felbukkanó gamajunoknak. „A gamajun a múlt, a jelen és a jövő táljából eszik, és ebben a tálban az én Ivánuskám egy csecsemő, erős fiú és öregember unokákkal. Itt jön, olyan, mint egy madár, de mégsem az – kár, kár, kár!”

Alkonoszt – 
Madár testű lény, akinek a feje egy gyönyörű nőé. Kicsit bizarr jelenség, de nagyon élvezetes és érdekes a története. Talán az egyik legnehezebben feldolgozhatóbb…

Tűzmadár – 
Gyönyörű, lángoló tollú madár, akire folyton vadásznak. Mondjuk nem igazán értettem, hogy miért űzik, vagy miért kellene elpusztítani ezt a különleges szépséget. A tolla is lángol, ezáltal engemet leginkább a főnixekre emlékeztet.

Iván Nyikolájevics – Számomra felfoghatatlan szereplő. A csábítás, az élet és a hétköznapiság metaforája, aminek minden ostoba libácska bedől. Szőke férfi, aki elszöktet a Cártól, ha hagyod (és miért ne hagynád)…

Idézetek:
Korábban nem ismerte föl, hogy ezekre vágyott, hogy a sötét hajat és a kissé kegyetlen vonásokat kedveli, hogy magas társat kívánt, vagy hogy egy letérdelő férfi látványa izgalommal tölti el. Néhány pillanat leforgása alatt ifjú életének lassan felgyülemlett preferenciái kikristályosodtak, és a havas pillájú Koscsej Besszmertnij tökéletessé vált.

Továbbra is kész csoda a számomra – szólt madame Lebegyeva, és dallamos hangjára még fehér lova is táncosan lépkedett –, hogy a lesovikok egyáltalán megtanultak beszélni. Vajon miféle folyamat lehetett? Vajon egy magányos sün addig ütött egy követ, míg az nem kezdett hangokat kiadni?
– A lesovikokat a fák tanították, akik a madaraktól tanulták az éneket, azok a férgektől, azok meg a földtől, a föld pedig a gyémántoktól. Nekünk van pedigrénk.

Ó, kegyetlen leszek hozzád, Marija Morevna! Elakasztja majd a lélegzeted, milyen kegyetlen tudok lenni. De megérted, nem igaz? Elég okos vagy. Én követelődző teremtmény vagyok. Önző, kegyetlen és a végletekig ésszerűtlen. De a szolgád is. Amikor éhezel, megetetlek; amikor megbetegszel, ápollak. A lábad elé fekszem; mert a szerelmed, a csókjaid előtt megalázkodom. Csak előtted leszek gyenge.

✿❀✿❀✿
Képgyűjtemény a Pinteresten: Könyvek - Catherynne M. Valente.
Különböző DEATHLESS #1 kiadások borítói a GoodReads-en!

✿❀✿❀✿

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése