Oldalak

2015. április 25., szombat

Kevin Hearne: Hounded - Üldöztetve (A Vasdruida Krónikái 1.)



„Az elsődleges ok az volt, hogy az emberek azt hitték, a druidák kihaltak, és nem is sejtették, hogy létezik egy, akinek tanítványai lehetnének. Olyan voltam, mint a Dagobah-rendszerben lazító Yoda.”


Fülszöveg:
Atticus O’Sullivan, a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában, és egy ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédjai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegynél – pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja: Fragarach, a Válaszadó. 
Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett kardjára, és évszázadok óta üldözi. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír- és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csapos lányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól…
Eredeti mű: Kevin Hearne: Hounded
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633730508 · Fordította: Acsai Roland

Szerintem:
Vajon Arizonában gyakran előfordul, hogy a városközpont parkjában a fák alatt dögös, kecskeszakállas, tetovált ír srácok fekszenek pucéran? Nagyon szívesen találnék egy Atticust…, bár amilyen gyakran Arizonában járok…

A könyv eleje borzalom. Bevallom a kétoldalnyi kiejtési útmutató szükséges, de elsőre megrémített. Aztán miután kiszórakoztam magam azon, hogy megtanultam kiejteni azt, hogy „Siodhachan Ó Suileabhain” (amit egyébként úgy ejts, hogy: „Sijahan Oh Szulluhvan”), nekiálltam a könyvnek.

Elkeserítően esetlen a fogalmazásmódja az első pár fejezetnek, de aztán mintha az író belelendült volna az írásba és a mesélésbe lényegesen javul a színvonal. A könyv utolsó harmadára sodró lendületű, izgalmas és érdekes cselekmény bontakozik ki. 

(Szóval, aki 50 oldalnál feladja, megszívta.)

Megéri végigolvasni, tényleg magával ragadó a történet, jóféle urban fantasy. Fantasztikus Hearne világképe, ahol egyszerre létezik és él együtt minden vallás összes istene és egyéb mitológiai alakja. Szerintem ez így tökéletes. Egyébként teljesen egyedi a sztori a vérfarkas és vámpír ügyvédekkel, a enyhés tudathasadásos csapos lánnyal, a szövegelő ír farkaskutyával és a nagyon lealacsonyított istenekkel. Az én kedvencem a kutya szövege volt, egyszerűen odáig voltam érte és a gazdájával való kapcsolatáért!

Kedvenc szereplők: Oberon, Atticus, Leif Helgarson!

Értékelés: 4

Bővebben:
Mióta is tervezem elolvasni?

Egy 2013-as Blogturnén figyeltem fel a borítóra, aztán a bloggerek kritikái alapján beleszerettem a történetbe (meg Atticusba és Oberonba), aztán el is feledkeztem róla – most a Szentivánéji álomban szereplő Oberon tündérkirályról jutott eszembe. Tudnám, miért halogattam ideáig…

A történet szereplői

A Shakespeare-t idézgető ír druidától és a mindent kommentáló kutyán kívül mindenki másnak csupán mellékszerep jutott, de annak is a jobbféle: mindenkinek van háttér sztorija, mindenki ki van találva és meg van írva. Én személy szerint szeretem, ha valakinek nem csak a nevét tudom, hanem némi információmorzsát is elcsepegtetnek róla.

(SPOILER!)

Például a szomszéd néni teljesen misztikus – egy korán reggel iddogáló néni, aki lazán hagyja, hogy eláss nála egy hullát, ha brit!


„Az a barát, aki segít neked eltűnni,
de az az igazi barát, aki segít eltüntetni a hullát!”


A történetben több istenség és egyéb mitikus lények is megfordultak: megérkezett a pucér Morrigan, aztán ágynak lett döntve Flidais, valamikor jöttek Harley Davidsonon motoros bandának álcázva a Fir Bolgok, felbukkant Bres és a neje, Brighid.

A történet arról szól, hogy Aenghus Óg üldözi Atticust, de nem nagyon hittem, hogy maga az ír szerelemisten is felbukkan a műben. Tévedtem!

Teljesen átlagos mellékszereplőnek tűnt számomra Granuaile (ejtsd: Granyavél), akiről amikor kiderült a turpisság hatalmasat néztem. Azonnal tudtam, hogy hogyan lendülhet tovább ez a történet. Mondjuk érdekes élmény lesz a szexmániás druida körül keringő dögös vörös leányzó… Hááááááááááát…. férfi írta a sztorit.

Idézetek:
Felejtsd el! Inkább figyelj! Ha megissza a teát, egészen biztosan előrukkol valamivel. Azt akarja, hogy a szerződésünk végleg megköttessen, mielőtt kiböki.
„Akkor add vissza a csekkjét, és küldd haza! Nem vagyunk társak a boszorkányjátékaiban! Ezeknek csak te kellesz, meg a kiskutyád!”
Tudtam, hogy nem szabadna megnézned az Óz, a csodák csodáját.
„Toto nem érdemelte meg azt a traumát. Olyan aprócska volt.”

(Atticus és Oberon telepatikusan beszélgetnek egymással, ez dőlt betű a könyvben is.)
- Isten is létezik?
- Minden isten létezik, vagy létezett valamikor.
- De én Jézust meg Máriát, meg a famíliájukat kérdezem!
- Léteztek, és még ma is léteznek. Kedves népek.
- És mi van Luciferrel?
- Személyesen még nem találkoztam vele, de biztos itt van valahol. Allah is teszi a dolgát, Buddha is, Siva is. Az a helyzet, Mrs. MacDonagh, hogy az univerzum éppen olyan nagy, amekkorát a maga lelke képes befogadni. Némely ember gyufás skatulyányi világban él, más emberek a végtelen lehetőségekében. Az előbb kapott egy kis tájékoztatást arról, hogy a világ nagyobb, mint eddig gondolta. Mihez kezd ezzel az információval? Tagadja vagy elfogadja?

– (…) mintha egy golyó ütötte lyukat látnék a pólódon.
– Hogy a Fekete Lovag örökbecsű mondását idézzem: „Bolhacsípés!”
– „A Fekete Lovag mindig győz!” – derült fel Perry arca.
A Monty Python olyan az okostojásoknak, mint a macskamenta. Ha elkezded idézgetni nekik, mentálisan képtelenné válnak a búsongásra.

– A keresztény Isten nem képviselteti magát errefelé?
– A keresztények olyan zavaros ideákat gyártottak róla, hogy a kereszten kívül máshol nemigen jelenhet meg, az meg nem olyan nagy szórakozás. Szűz Mária már többször megjelenik, és ha akar, egész látványos dolgokat visz véghez. De legtöbbször csak ül, és közben áldott és malaszttal teljes arcot vág. Engem „gyermekemnek” hív, noha idősebb vagyok nála.

☯☯☯☯☯
Képgyűjteményem a Pinteresten - Vasdruida (Kevin Hearne)
A képek a DeviantArt-ról vannak pinelve, az eredeti rajzolókat ott lehet megtalálni!

☯☯☯☯☯

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése