„– Azt gondoltam, te vagy Isten teremtményei
közül a legszebb – vallotta be Kingsley. – Ateistává lettem volna, hogy te
bebizonyíthasd nekem, hogy a menny és a pokol valódi, még akkor is, ha csak
akkor léteznek, ha veled vagyok.”
Előző részekről írtam:
Fülszöveg:
❖
Nora Sutherlint két, vagyonnal és szenvedéllyel csábító
világ hívogatja… és bármelyiket is választja, ez lesz élete legnehezebb
döntése.
Hacsak valaki nem dönt helyette…
Wes Railey Nora vágyainak legszelídebb, mégis legőrjítőbb
tárgya, akit nem tud elfelejteni. Fiatal. Jóképű. Nemesi vér csörgedezik az
ereiben. Amikor Kentucky-ban hosszú idő után újra összetalálkoznak, most Nora
van Wes világában. Azonban a hírhedt New York-i domina nem kifejezetten az a
szenvelgő déli szépség, és Nora hiába vágyik arra, hogy beilleszkedjen új
környezetébe. De vajon Søren – Nora gazdája, szeretője – elengedi-e valaha is a
nőt?
De mi történik, ha a domina elhagyja birodalmát? Milyen
kibogozhatatlan kötelék fűzi össze Kingsley-t és Sørent? Képes lesz-e Kingsley
ésszerűen dönteni, ha megfenyegetik? Szembe tud nézni a múlt árnyaival?
❖
Eredeti mű: Tiffany Reisz: The Prince
Eredeti megjelenés éve: 2012
Egmont-Hungary,
Budapest, 2013
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633433874 · Fordította:
Márton Andrea
❖
Szerintem:
❖
Nos… nem hittem volna, hogy egy Reisz könyvben, amelyikben
Wesley ilyen sokat szerepel engemet egy másik pasi fog elbűvölni… Mindenre
számítottam, de erre nem! Elvakultan akartam, hogy Wesley boldog legyen
Norával, de most Kingsley boldogságát tartom fontosnak. Norával vagy Nora
nélkül, a kötet után abszolút nem érdekel. Mindkettő (illetve mindhárom) szál
nagyon tetszett; imádtam a déli történéseket, szerettem az északon történő és
kiderülő dolgokról olvasni. Aztán a szívem észak felé húzott jobban és már nem
is érdekelt Kentucky…
Csupán egy parányit volt gyengébb, mint az előző kötet
(vagyis kevés volt benne az egy főre eső Michael). Persze a fél pont levonása inkább a benne maradt sok helyesírási
hibának, elütésnek szól.
Kedvenc jelenet: Nora és Mrs. Railey
beszélgetése.
Imádtam: az „Észak – a múlt” részeket. Kingsley picit összetörte a
szívemet. Imádom!
Értékelés: 4,5
Miről
is szólt ez a kötet? - spoiler:
❖
A DÉLen történt
cselekmény
Az előző rész végén Søren elengedi Norát, hogy az ő Wesley-jével
lehessen, és csupán reménykedhet benne, hogy egyszer az ő Eleanorja visszamegy
majd hozzá.
Szóval Norát kézenfogja Wes és irány a Kentucky állambeli
fényűző élete: lovakkal, palotákkal, lóversenyekkel és harcsaetetéssel.
Ezen a
szálon a lovakkal és a szerelmükkel kapcsolatos dolgok bonyolódnak. Wes
szerelmes a nőbe, a nő is belé – Wes családja pedig nem túl boldog.
Igazából tetszett, bár inkább bájos volt, mint izgalmas. Persze
nagyon feldobta a hangulatát ennek a résznek az, hogy Nora hozta önmagát a
gúnyos, kihívó beszólásaival!
„– Tudom, hogyan
kell olyan csomókat kötni, amikről azok a tengerészek, akik fél életüket a
vízen töltötték, soha nem is hallottak. Olyan zárakat tudok kinyitni, amik New
York legjobb betörőinek a felén kifognak. Egy korbács csettintésével el tudok
felezni egy post-itet. A világon bármelyik perverz pasit térdre kényszerítem,
elérem, hogy megcsókolja a lábamat, és beismerje nekem legsötétebb bűneit,
pusztán azért a gyönyörért, hogy megbüntethessen.”
ÉSZAKon viszont izgalmas
dolgokra derült fény
Két szálra bontható a történet. Egyrészt Søren és Kingsley
fiatalkori találkozása és összebarátkozása kerül terítékre, amit IMÁDTAM!
Kingsley egy aranyos, imádnivaló, rohadt, kis francia dög, akit nem lehet nem
megkedvelni ebben a részben! Vagy legalábbis nekem nem sikerült. Odáig vagyok
érte, értük. Stearns beszólásait is imádtam. *nagyon fangirling*
Másrészt a jelenben nyomoznak tovább az előző részben eltűnt
akta után. Persze a történet végére kilogikázható, hogy ki az akta tolvaj, ki
zaklatja őket és zargatja a múltat… Igazából ez a része meglehetősen sokkoló a
sorozatnak, még engem is megdöbbentett. Ugyanakkor annyira imádtam King
jelenkori csábító és fennhéjázó szövegeit!
Idézetek:
❖
– Gondolod, hogy… talán… vannak valahol olyanok, akik
hozzánk hasonlók? Vagy csak de Sade könyveiben léteznek?
Søren kifújta a levegőt.
– Azt hiszem, kell, hogy legyenek mások is, akik hozzánk
hasonlók.
– Rémisztő gondolat. – Kingsley a plafonra mosolygott.
❖
– (…) Ha megbocsátasz, most visszatérek a portugál
nyelvleckémhez.
– Te portugálul is tanulsz? – kérdezte Kingsley. – Hány
nyelven beszélsz?
– Nyolc.
– Én kétnyelvű vagyok. Az ilyet, mint te, hogy nevezik?
Stearns felhúzott szemöldökkel nézett rá.
– Intelligens.
❖
Imái meghallgatást nyertek. Talán. Vagy talán imái elnyerték
büntetésüket. A menny és a pokol jelentés nélküli szavak lettek
Kingsley számára. A menny ez volt, ez a pillanat Stearns alatt. A pokol minden
pillanat volt ezelőtt és minden pillanat lesz ezután.
❖❖❖❖❖
A képek a Könyv
- Tiffany Reisz - Eredendő bűnösök nevű Pinterest táblámról
származnak.
További borítókat pedig a GoodReads-en
találsz.
❖❖❖❖❖
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése