Joanne Harris: Csokoládé (Csokoládé-trilógia 1.) (könyv és film)

„Álmokat árulok, könnyű kis vigasztalást, édes és ártalmatlan kísértéseket, hogy a szentek fancsali képpel pottyanjanak a magasból a pralinés és nugátos tálcák közé.

Hát olyan nagy bűn ez?

Reynaud tisztelendő szerint igen.”

Fülszöveg:

{

Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja „csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja… Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.

{

Eredeti mű: Joanne Harris: Chocolat

Eredeti megjelenés éve: 1999

Ulpius-ház, Budapest, 2005

310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639475602 · Fordította: Szántó Judit

{

Szerintem:

{

Nehéz friss szemmel nézni egy régi kedvencre, mégis megpróbálom. Ez a történet varázslatos, hiszen Vianne és a lánya, Anouk a széllel érkeznek – kicsit Mary Poppins-osan - egy apró, szürke faluba, amire igazán ráfér a vérfrissítés. A történet február 11-én kezdődik, Húshagyó kedden és március 31-ig játszódik, Húsvéthétfőig. Mi történik, egy idegen Csokoládéboltot nyit a böjt idején? A könyv ezt meséli el, de még hogy!

Élvezetes, izgalmas, néhol sötét és szomorú. Belekeveredik a hithez való hűség témája, a falánkság bűnével szemezés, a vándoréletet élő cigányok kirekesztésének gondja, a másság elítélése, az elfogadás és még sok minden. Újraolvasósan jó könyv, amihez egy többször újranézhető filmet sikerült készíteni fantasztikus szereplőkkel! Igazából örülök, hogy ez a könyv lett a Mini-könyvklub könyve, mert én nagyon szeretem – és ez már a sokadik újraolvasásom volt.

Mégsem emlékeztem a pap titkára, Vianne múltjára, Roux történetére, Armande-ra, Guillaume-ra… semmire.

Fél pont levonás: imádom a film végét, a könyv vége so-so. 

Egyszerűen nem érzek késztetést a folytatása a Csokoládé-trilógia esetében!

Értékelés: 4,5

Bővebben:

{

A korábbi értékelésem:

Az a baj a könyvvel, hogy nem adnak mellé annyi csokit, ami kitart a végéig… Tulajdonképpen ugyanez a gondom a filmmel is, csak a vizuális ingerek miatt még rosszabb!

Egyébként a könyvet szerettem, a film zseniális lett – a szereplők nagyon jól eltaláltak. (Igen, főleg mert Johnny Depp fan vagyok…)

Újraolvasósan jó!

OFF:

A könyv közben sűrűn bekaptam egy-egy kocka csokit, de a film közben szabályosan nyáladzottam. Holott ebéd közben kezdtem el… Ha hisztitek, ha nem: én a könyv és a film után vagyok annyira éhes…!

Majdnem-bőgős részek (SPOILER!)

Mivel nagyon sok nagyon jó és szerethető embert ismerünk meg, így elkerülhetetlen, hogy elpityeregnénk a kis tragédiákon. Szerintem a jó könyvekhez hozzátartozik az, hogy hozzánk nőnek a szereplők, megszeretjük őket és elsiratjuk a bánatukat.

Ebben a könyvben a kedvencem Armande, az öreglány, aki a könyvben cukorbeteg és mégis csokoládét eszik-iszik. Gyönyörű véget gondolt ki magának, annyira szépet, hogy a búcsúját sirattam és nem a halálhírt. De ugyanígy voltam Guillaume kutyájával is és örült a szívem, amikor a bácsi újra talpraállt.

Persze nem minden tragédia nagy… az apró kis szívfájdító dolgokon is könnybelábad a szemem. Ilyen Charly lassú halódása. Armande meséje arról, hogy nem láthatja az unokáját, Lucot. Muscat agresszivitása. A Fekete Ember történetei. Vianne édesanyjának sztorija… mind-mind picit sajog, mert nagyon imádnivaló emberek.

„A Fekete Ember csak a képzelet szülötte, mondogatom magamban. Farsangi maszk, amelyben a szorongások öltenek testet. Árnyék egy idegen szobában. Sötét éjszakákra való rémmese.”

CSOKOLÁDÉ, a film:

{ (Port.hu / IMDb) {

Nos, szerintem nem okoz meglepetést, ha elmondom: IMÁDOM ezt a filmet! Csokoládé, kisváros felbolygatása, Johnny Depp, zene, ételek-italok, kicsit hatásvadász, de fantasztikus rendezés és… JOHNNY DEPP. Sajnálom, nem tud annyira megöregedni (és én sem), hogy ne verne félre a szívem, ahányszor meglátom. Csodás párosítás az a barna dög a csokoládéval. A kedvenc jelenetem mi is lehetne más… mint, amikor eszi-kóstolja-falja Depp bácsi a csoki dolgokat. Bár igazából van egy hatalmas lakoma is a filmben, azt ugyanannyira imádom.

A film nem tökéletes feldolgozása a könyvnek, sőt igazából határozottan eltér kisebb-nagyobb dolgokban az alaptörténettől! Mindazonáltal az én igazságom valahol a kettő között van: a könyv történéseihez nagyon jó befejezést kapott a film. A színészek iszonyat jól vannak összeválogatva, mindegyik karakterhez megfelelő színészt választottak szerintem. Alfred Molina nagyon jó gróf és Carrie-Anne Moss jól hozza a sértett, erényes nőt. Talán csak a Viannet játszó Juliette Binoche-ban kételkedtem eleinte, de nem játszotta rosszul a „csoki-jóst”.

Adaptáció: 5/3 ☆☆☆

Miért kéne megnézned ezt a majd’ 2 órás filmet?

Johnny Depp csokit eszik benne! (Ha ez nem győzött meg: ráadásul a film tele van olvadt, kevert, formázott csokival-bonbonnal, gusztusos ételekkel, italokkal… nyamm…! Szóval minden van benne, mi szemnek-szájnak ingere!)

! SPOILER ! Eltérések a könyv és a film között:

Ø  Más a kezdés (nincs fesztivál). Ø  Anouk barátjának a neve Pantoufle és kenguru. Ø  Anouk idősebb és verekedett a fiúkkal (igazából Jeannot szálja elmaradt). Ø  Más a bolt neve. Ø  Nincsen benne a Fekete Emberes dolog. Ø  Reynaud egy gróf és nem a pap, akit a felesége elhagyott. Ø  Vianne nyíltan konfrontálódik a gróffal. Ø  A kis pap elődjét hívják Michelnek, Roux családneve nem derült ki. Ø  Luc művész: folyton rajzol, ezáltal borul az egész találkozás és ajándék szál. Egyébként a srác nem dadog, hanem „gyenge” gyerek és halálimádó. Ø  Rimbaud-kötet nincs, Baudelaire „Egy dög” című verse bukkan fel a filmben. Ø  Armande egy „vén, zsémbes banya”, aki amúgy a pékség főbérlője. Ø  Nincs Mr. Clairmont, Caroline özvegy és a gróf titkárnője. Ø  Mr. Muscatot megalázzák, átnevelik, mielőtt jelenetet rendezne. Ø  Vianne szüleinek más a sztorija és a tálalása. Ø  Hullaház a Hullagyár helyett Ø  Nincsen benne jóskártyázás. Ø  100% más a történet befejezése!

Idézetek:

{

Az ajakkal érintkező csokoládéburok röpke ellenállása, majd a lágy, krémes töltelék… A száj melegében életre kelve, rétegenként bomlik ki az íz, mint a nemes bor bukéja, a frissen őrölt kávé zamatos kesernyéssége társul hozzá, behatol még az orrüregembe is, és torkomon, a már-már démoni roham hatására, apró kis nyöszörgés tör fel.

{

Úgy gondolom, az életben egy a fontos, az hogy boldogok legyünk. Boldogság. Egyszerű, mint egy csésze csokoládé, vagy tekervényes, mint az emberi szív. Keserű. Édes. Élettől lüktető.

{

– És ha nem veszi arcátlanságnak a kérdést: tulajdonképpen mi az, amiben maga hisz?

A varázsszőnyeg röptében, a rúnák varázslatában, Ali Babában és a Szűzanya körüli látomásokban, a csillagközi utazásokban és a vörösbor üledékéből kiolvasható jövőben…

(…)

Buddha. Frodo mordori utazása. Az oltárszentség átlényegülése. Dorka és Totó. A húsvéti nyúl. Az űrből jött idegenek. A valami, ami a szekrényben rejtőzik. A feltámadás és a forgó kártyákból kirajzolódó Élet… A maga idején mindben hittem. Esetleg úgy tettem, mintha hinnék. Vagy mintha nem hinnék.

(…)

És most? Most éppen miben hiszek?

– Úgy gondolom, hogy az életben egy a fontos – feleltem végül. – Az, hogy boldogok legyünk.

{

Ha be akarod csapni az ördögöt, állítsd be rosszul a templomórát, mondogatta az anyám. Csakhogy azt gyanítom: ebben az esetben az ördögöt nem sikerül becsapni. De nem ám. Egyetlen percre sem.

{ { { { {

CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!

CSUPA FINOMSÁG VAN A TÁBLÁN! :)

Képgyűjtemény a Pinteresten: Csokoládé.

Különböző kiadások borítói a GoodReads-en!

{ { { { {