Jennifer L. Armentrout: Ónix (Luxen 2.)

„– Hogyan akarhatsz még mindig? Daemon a homlokomnak támasztotta a homlokát. – Ó, még mindig nagyon szívesen megfojtanálak. De őrült vagyok. Te pedig bolond. Talán ezért. Az elmebajaink kiegészítik egymást.”

Fülszöveg:

Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…

Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.

De nem ez a legnagyobb problémánk.

A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.

És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.

Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?

Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?

És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?

Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.

Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…

  

Könyv információk: Eredeti mű: Jennifer L. Armentrout: Onyx Eredeti megjelenés éve: 2012 Könyvmolyképző, Szeged, 2013 470 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633736319 · Fordította: Miks-Rédai Viktória

A sorozat részei: 0,5. Shadows 1. Obszidián 1,5. Oblivion (2015. dec.) 2. Ónix 3. Opál 4. Origin 5. Opposition – Ellenállás (befejezett sorozat)

Szerintem:

♦

Oké… szóval a csillagszám stagnál, mert hiába volt sokkal humorosabb, izgalmasabb és szívfájdítóbb a történet, még mindig rengeteg koppintás van benne. Még nagyon sablonszagú. Ez a „felkapom a nőt, oszt fénysebességgel odébb viszem pár kilométert” –cselekmény engemet csak megröhögtet, képtelen vagyok komolyan venni. Szintén séma a frissiben felbukkanó „új srác a porfészekben”, aki egyből a főszereplő csaj mellé ül és rátapad.

Természetesen voltak sablonos, de sokadszorra is vicces dolgok a könyvben. Pl. amikor az új srác neve helyett azonos kezdőbetűvel mindig mást mond Daemon, hiába szólnak rá. Azért 5-10 oldalanként kiborító azt érezni, hogy „ezt is olvastam már…” A történet vége felé már elszakad a sablonosságtól, kifejezetten meglepett a támadás kimenetelével az írónő.

A történet és a szereplők

A sztori összességében rendben volt – bírtam Daemon becserkésző tevékenységét! Nagyon bolond az a gyerek, kezdem kapizsgálni, mit bírnak benne. Sajnos Katy egyre kevésbé szimpatikus, de vannak még jó pillanatai. Dee kifejezetten hiányzott, de örültem az elfoglaltságának… egy ideig. Az új szereplőben, (Biff-Brad-Ben-…) Blake-ben nem bíztam – egyszerűen nem volt szimpatikus a kölyök, de örültem, hogy végre kezelésbe vette Katyt. Eléggé fájt, ahogy ott bénázott a csajszi.

Apropó, ez a dolog Katyvel nagyon is tetszik! Látok benne potenciált, de sajnos ezzel együtt bejött egy új életveszélyes történéssorozat a sztorinkba. Mit nekünk nyugalom?!

Értékelés: 3,5

Merengéseim:

♦

Nehéz spoiler nélkül leírni a véleményemet, mert rengeteg minden történt egy rész alatt. Lassan ott tartunk, hogy mindenki széthúz, titkolózik és susmusol a másik háta mögött. Természetesen mindenkinek van egy mocskos, régi titka, ami miatt 1) gyanússá válik, 2) sajnálatra méltó és megkedveljük, vagy 3) tök nem érdekel senki és csak még jobban elpártolunk attól a személytől. (Nálam Blake vált gyanússá, a furcsa tanár bácsit megkedveltem és a másik földönkívüli családtól pártoltam el.)

POÉN

A már említett Bo-Bartholomew-Butler-Bilbo… Blake poén Daemontól ered, de egyre inkább arra jutok, hogy a sztori humorforrása KIZÁRÓLAGOSAN a zöldszemű, szexi srác.

Csak az ő beszólásai ülnek, csak az ő tettein mosolygok és csak az általa okozott zavar zökkent ki a bamba olvasásból. Nem mondom alkalomadtán Katy esetlensége is lehetne vicces, de mégsem az. Minden jó beszólást a srácnak írtak, ez van. Néha azért a beszélgetéseik is viccesek, de Katy egyre inkább egy bénácska (vagyis esetlen), elhamarkodottan cselekvő könyvmoly.

Mikor ötvenezredszerre magyarázta Daemonnak, hogy csak azért kedveli, mert (!!!), na akkor képes lettem volna nekimenni egy lapáttal… Holott bírtam (és élveztem) Daemon teperését!

Borító

Imádom. Sajnálom, de ez nagyon tetszik. A sorozat többi borítója nem igazán jön be, a barátnőm odáig van azokért a borítókért, amiken mindenféle kocka hasak vannak. Én abszolút nem. Az első fekete inges és ez a fehér trikós viszont dögöske.

Ajánlás:

Még mindig azt mondom, hogy akinek általában tetszenek az ilyen földönkívülis, paranormális szerelmes regények, az bátran álljon neki a sorozatnak. A második részben több poén volt, bár jobban földhöz is vágott a vége, mint az előző részé.

***SPOILER***

Dühöngés:

ANNYIRA tudtam, hogy az a kis gyökér egy roh.dt, kis áruló lesz! Tudnám, miért nem ölték meg. Tuti, hogy bekavar még… Mondjuk zseniális ez a szál azzal, hogy a feketeruhás ügynökök a „párjaikkal” zsarolják a mutánsokat meg a földönkívülieket.

Tudtam-pillanat:

Igazából, ha megemlítenek egy testvért, akinek nem látták a testét a halála után, az esetek 98%-ában elő fog kerülni. Így lett most is? NANÁ! Dawson felbukkanása cseppet sem lepett meg – ezt a fordulatot vártam, amióta megtudtam, hogy egyszer létezett egy harmadik Black-tesó.

Sírhatnék-pillanat

Ritkán kedvelek meg és veszítek el ennyire hamar embereket, mint most Dee kedvesét… A szívem szakadt meg a halálánál és aztán leesett, hogy Dee szíve is összetört. Ez egyszerűen RÉMES. Hogy szabad ilyet?!

***SPOILER VÉGE***

Idézetek:

♦

– Fázol? Hol a kabátod?

– Nem szeretem a kabátokat.

– Tettek veled valami szörnyűt és megbocsáthatatlant?

♦

– Nem is tudtam, hogy kedveled a klasszikusokat.

Lusta, öntelt mosollyal válaszolt, és megesküdtem volna, hogy megpróbált még közelebb férkőzni. Összeért a lábunk, a válla a karomat súrolta.

– Hát, általában a képeskönyveket szeretem, amikben rövid mondatok vannak, de néha megpróbálkozom valami mással is.

Nem tudtam megállni, hogy el ne nevessem magam.

– Hadd találgassak: a kedvenc képeskönyved a kifestő?

– Sosem maradok a vonalon belül – kacsintott.

♦

Anyu utálta, hogy mindenhol könyvek vannak. Pedig igazából nem voltak mindenhol. Csak ahol én is voltam, például a kanapén, a fotelben, a konyhapulton, a mosókonyhában, a fürdőszobában. És a helyzet változhatna, ha anyu beadná a derekát, és felszereltetné a padlótól plafonig érő polcot.

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

Képgyűjtemény a Pinteresten: Luxen.

Különböző Lux series #2 kiadások borítói a GoodReads-en!

♦ ♦ ♦ ♦ ♦