Stephen King: Christine (könyv és film)

– Nézze, fiam, maga fiatalabb annál, hogysem el tudná fogadni mások bölcsességeit, de megmondhatom: a szerelem nagy ellenség. (…) Bizony. A költők örökké félreismerik a szerelmet. Sokszor szántszándékkal. Mert a szerelem nagy mészáros. A szerelem nem vak. Ohó, korántsem. Inkább kannibál, és olyan a szeme, mint a sasé. A szerelem rovarszerű. És örökké éhes. – Mivel táplálkozik? (…) – Barátsággal. Barátságot zabál.

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A szerelem öl, butít és nyomorba dönt – szokták mondani a sokat tapasztalt öregek, s ilyenkor általában egy bomba jó nőre gondolnak, aki tönkretett egy szerencsétlen, jobb sorsra érdemes férfiút. De mi van akkor, ha egy szerencsétlen, jobb sorsra érdemes férfiú – pontosabban kamasz fiú – szerelmének tárgya egy ócska, kimustrált, csupa rozsda autó? Egy húszéves, egykor ragyogó szépségű s még mindig elbűvölő alakú 1958-as Plymouth Fury, „akit” ráadásul Christine-nek hívnak? Nos, miután Arnie Cunningham libertyville-i középiskolás diák első látásra fülig beleszeret Christine-be, s őrülten, elvakultan, a végsőkre elszántan szembefordul szüleivel, egyetlen barátjával, sőt egyetlen barátnőjével is, hogy megszerezhesse, illetve megtarthassa „őt”, a tétel minden kétséget kizáróan erre az esetre is igaz. Bonyolítja a helyzetet, hogy egy féltékeny, vérszomjas dög, aki mindenkit elüldöz a fiú mellől. S valóban, ahogy Arnie-nak sikerül üzemképes állapotba hoznia Christine-t, egyre-másra rejtélyes módon és bestiális kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok bolydítják fel a kisváros békés mindennapjait. Bizonyítékok hiányában tétován tapogatózik a nyomozótiszt. Bizonytalan sejtésekkel viaskodik a jó barát, Dennis Guilder és a barátnő, Leigh Cabot is, akiket az egyre megfoghatatlanabbá váló szörnyű események magától értetődő természetességgel sodornak egymás karjaiba. Érzéki csalódás, a képzelet játéka csupán vagy valóság az az oszladozó hulla szagára emlékeztető bűz, amely hol halványabban, hol orrfacsaró módon Christine-ből árad? S vajon mi okozza azt az ijesztő változást, ami Arnie megjelenésében és viselkedésében végbemegy, attól kezdve, hogy Christine-t magáénak tudhatja? Talány és meghatározhatatlan rettegés mesteri adagolásával tartja fogva az olvasót Stephen King, akinek már számtalan regényét izgulhattuk végig.

Könyv információk: Eredeti cím: Christine Eredeti megjelenés éve:1983 Árkádia, Budapest, 1989 560 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633071445 · Fordította: Falvay Mihály, Kappanyos András

Stephen King a blogon: A ragyogás A tűzgyújtó Állattemető Joyland Christine

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Szerintem:

☠

King nagyon jól ír, ám néha unalmas a rengeteg elmélkedés a könyvben. Néha nincs hangulatom a nagymonológjait olvasni szerelemről, időről, felnőtté válásról, örökké vesztesekről… a Mester hajlamos bő lére ereszteni a szót.

Eltekintve a hosszadalmas eszmefuttatásoktól ez a könyv ismét zseniális, bár volt bennem némi hiányérzet! Aztán megnéztem a filmet és rájöttem, mi hiányzik a könyvből – a GONOSZ személye. Nem vagyok megelégedve a könyves gonoszokkal. A film valahogy ütősebb, a pszichopata Arnie-tól kivert a frász, míg a könyvbéli kis nyomit inkább sajnáltam.

A könyv jól felépített, bár sok idő eltelik, míg igazán előjönnek a dolgok – akárcsak „A ragyogás”-nál, itt is muszáj a hosszadalmas előjátékon túljutni, hogy végre jöjjenek az izgalmas dolgok, beinduljon a cselekmény. (Igen, visszaolvasva a mondatot, tisztában vagyok vele, mire hasonlít… khm… dolog, de akkor is erről van szó!)

A történet elbeszélése érdekes, mert nem a címszereplő autó (Christine) tulaja regéli el a történetet, hanem a legjobb barát, Dennis. Kifejezetten szerettem ezt a külső szemlélői szemszöget! Szerettem a rengeteg családi képet: Dennis már-már tökéletes (összetartó és demokratikus beállítottságú) családja ellentétbe állítva Arnie családjának bólogató János férfi tagjaival, illetve a nőuralommal, ami ellen aztán szépen fellázad a fiú, és elkezdődik a széthúzás meg a tojáshéjon lépkedős kapcsolattartás.

Ismét egy szépen megfogalmazott, borzongató sztori. Olvastam már jobb(ak)at Kingtől, de Christine története igazi klasszikus – mindenkinek ajánlom!

Értékelés: 4

Kedvenc borítóm!

Borítók:

Szegény Árkádiás kiadásomat bolhapiacon vadásztam 200 Ft-ért, mire a végére értem a könyvnek, elkezdett szétesni… 1989-es első magyar kiadás, alig egy évvel ifjabb, mint én. Egész jól bírta igazából.

Ha nem csak belebotlottam volna egy kósza, antikvár King regénybe a piacon, akkor az Európa kiadó 2006-os fekete borítós kiadványáért dobogott volna a szívem. Annyira szép, ijesztő, figyelemfelkeltő!

(Külföldi kedvencem nincs, de a lent látható GoodReads linken körbe lehet nézni köztük.)

Christine (1983) - film (Port.hu, IMDb, Snitt.hu)

Köztudott rólam, hogy nem vagyok oda a poros, fakó hatású régi filmekért. Nem tudom, miért, de sokkal jobban szeretem a szép és erőteljes színű filmeket. Így vagyok kalibrálva, ezáltal könnyebben állok neki az újabb kiadású feldolgozásoknak is.

Ez a film kész pofára esés volt, mert elképesztően agresszívek a színek, emberszínűek az emberek és NEM fakó, NEM poros egyetlen képkocka sem. Leesett állal néztem a filmet, akár ma is forgathatták volna. (Vagy felújították, újraszínezték, akármit is műveltek vele – jót tett neki!)

Christine részei elképesztőek, Arnie színészválasztása zseniális és a karakterének a szép lassan, de lépésről-lépésre nyomon követhető elborulása, majd teljes őrülete annyira jó volt, hogy a film újranézős! A könyvhöz képest más, talán kevesebb is, mert épp azok hiányoznak belőle, amiket a könyvben szerettem, de mégis jó. 

Más, de nem érthetetlen vagy zagyva – iszonyat jól adaptálták. Persze mivel eltér a könyvtől, nem 5/5-ös. A legjobban nekem a kocsi tulajával kapcsolatos változtatás nem tetszett... az is olyan tipikusan "jó" része volt a könyvnek, illetve Dennis nyomozása vele kapcsolatosan.

Arnie (Keith Gordon)

A kedvenc részem: Arnie pislogás nélküli weirdo feje és (spoiler) Christine, amint újraépíti önmagát! (<- jelöld ki) Hogy ezt hogyan csinálták meg CGI nélkül…?!

Adaptáció: 5/4 ☆☆☆☆

Nem egy rossz adaptáció, némely része ugyan át lett alakítva, de önálló sztoriként megállja a helyét és nem kell magyarázgatni. Tulajdonképpen élvezhető a könyv ismerete nélkül, akárcsak az Állattemető. :)

Ajánlom: az eredeti szinkront.

Hogy érdemes-e megnézni? NANÁ!

Iszonyat állat film, nagyon jó sztorival!

Kedvcsináló idézetek:

☠

– Kapjunk be egy pizzát! – javasoltam, s már kanyarodtam is be a Gino parkolójába. – Na, mit szólsz? Egy olyan jó zsírosat. Egy olyan hónaljszagút.

– Jézus, Denny, ez azért kemény volt.

– Szóval olyan frissen mosott hónaljszagút.

☠

… de az ész, ez a perverz majom, ez annyi mindent ki tud gondolni s mintha perverz örömét lelné éppen a legvadabb gondolatokban. …talán épp ez az élet eredendő gyötrelme: képzeletünkben az asszony nevetve hentereg a legjobb barátunkkal, a legjobb barátunk a vesztünket tervezgeti, s persze orvul, egyszülött fiunk pedig autóval szándékos emberölést követ el.

☠

Azt hiszem, mindenki fejében van valahol hátul egy hordalékgyűjtő árok, amely stressz vagy bajok idején megnyílik, és a tudatból sok mindent belé lehet söpörni. Megszabadulni bizonyos dolgoktól. Eltemetni őket. Az árok a tudatalattiba üríti tartalmát, de az olykor, álmunkban megbolydul és visszafurakodik.

☠☠☠☠☠

A képek a „Könyvek - Stephen King” Pinterest táblámról származnak.

Egyéb Christine kiadások a GoodReadsen.

☠☠☠☠☠