Rájött, hogy a
kávé emlékeket idéz fel: mindenkiben mást és mást. Vasárnap reggeleket, baráti
összejöveteleket, a drága nagypapát, aki már nem lehet velünk, az Anonim
Alkoholisták Klubját. A kávé mindenkinek jelent valamit. Sokan meg sem tudnának
lenni nélküle.
A kávé majdnem
olyan, mint a szerelem.
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A harmincéves Willa Jackson az anyagi romlásba dőlt régi,
előkelő déli család sarjaként kétes hírnévnek örvend. A Blue Ridge Madam – amit
még Willa ükapja építtetett, és ami a környék legpompázatosabb otthonának
számított – évek óta a hanyatlás és a szégyen jelképe.
Willa megtudja, hogy volt osztálytársa, a nemesi származású
Paxton Osgood, kívül-belül fel akarja újíttatni az épületet, hogy első osztályú
fogadót alakítson ki belőle. Ám amikor az építkezés közben egy csontváz kerül
elő a magányosan álló barackfa alól, rég eltemetett titkok kerülnek napvilágra,
a városkában pedig furcsa események követik egymást.
A véres rejtély minden várakozás ellenére közelebb hozza
egymáshoz Willát és Paxtont, akik közösen kénytelenek szembenézni a két család
szenvedéllyel és árulásokkal teli történetével, illetve kideríteni az
igazságot, ami azóta is hatással van az élők sorsára.
Könyv információk:
Eredeti cím: The Peach Keeper
Eredeti megjelenés éve: 2011
Könyvmolyképző, Szeged,
2014
250
oldal · puhatáblás ·
ISBN:
9789633990018 ·
Fordította:
Molnár Edit
|
Az írónő könyvei:
> Lost
Lake – A varázslat tava (2016-ban)
> A lány, aki a holdra vágyott / The
Girl Who Chased the Moon – antológiában jelent meg a „vágott” verziója (ebben)
csak angolul:
> First Frost
> Waking Kate (Lost Lake 0,5.)
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Szerintem:
✿
Ez jól esett!
Szellemes, aranyos és – borzalmasan hangzik ugyan, de – bájos
történet! Rám fért már valami, amiben így (kedvesen, szépen, udvariasan,
humorosan, stb.) társalognak egymással az emberek. Jó volt olvasni a testvérek,
a barátok és a különféle karakterek beszélgetéseit.
Tetszett az is, hogy a szerelmi kapcsolatok lassan épülnek
fel és nem az „ágyra váglak és jól megb…,
aztán megdumáljuk” stílusban. A szex nem egy építőelem a kapcsolatban,
hanem az egyik végpont, vagyis az igazi párkapcsolat kezdőpontja. A szerelmek
mellett barátságok épültek, családi viszonyok változtak és régi kapcsolatokat
poroltak le, majd építettek újra – elegánsan, szépen és jó humorúan felépülő
regény volt, szerintem fogok még olvasni az írónőtől. Első könyvnek ez abszolút megfelelt.
Szép volt, de azért örültem, hogy nem egy szimpla szerelmes
sztori, amiben az Osgood ikrek párra lelnek, hanem bejött a képbe a titokzatos
múlt, aztán megtalálták a hullát és minden elkezdett bonyolódni. Ezek a
harmincévesek nem álltak még teljesen pályára, nem találtak még magukra az
életben – holott a könyvekben divatos lett huszonéves korúaknak „Boldogan éltek, amíg…” -ot írni. A
legjobban talán az fogott meg, hogy a Mókamester mennyire hatással volt mindenre
és mindenkire. Emiatt talán közelebb állt a szívemhez Willa és Colin kettőse, de
nagyon szerettem Paxton és Sebastian elegáns és (kissé furcsa) párosát is.
Mit nem szerettem? Ezt a nagy összetartást a régi osztálytársakkal. Utálok
találkozókra járni, nem is járok el egyáltalán. Ez a ki hova jutott az életben,
az én gyerekem milyen okos meg ekkora-akkora a házam… ettől én megőrülnék.
(OFF: Egyébként akárki akármit mond, én Willa helyében tuti
körbetúráztam volna a régi Madamot… Nagyon remélem, hogy azért a jövőben
felfedezi magának, mert a régi épületek elképesztőek!)
A múlt… a múltat nem jó bolygatni, de talán nem is volt a könyv
tanulsága, hanem az, hogy a harmincasok sem kiforrottak, változhatnak és
lehetnek boldogtalanok. Még a harmadik X után is a sarkunkra állhatunk és
megváltoztathatjuk az életünket, ránk találhat a nagy Ő vagy meglephet az Élet.
Ez most kellett nekem.
Kedvencek:- A Mókamester, a Karó, a Királylány és a Nyomi!
- Rachel
- Paxton listaírási kényszere
- Willa és Rachel (meg a kávé)… és az ilyen leírások:
„– Mi a mai
ajánlat? Fantasztikus az illata.
– Ja! Igazi
ínyenc lakoma, ha szabad ilyet mondanom. Diákcsemege csokiba mártott
kávészemekkel, zabpelyhes keksz kávés cukormázzal és feketekávés brownie –
mutatott végig Rachel színpadias mozdulattal az üvegpultban sorakozó finomságokon.”
Jaj, nekem! –téma: Amúgy sem vagyok különösebben oda az őszibarackért, de
mostantól tuti beparázom, ha megérzem az illatát.
Értékelés: 5
Ajánlás: Széplelkűeknek,
romantikára vágyóknak.
OFF a történet margójára
Rachel, aki a kávézást kutatja tudományosan és mindezt a
Willa boltjában berendezett kávézójában teszi, a könyv egyik legérdekesebb és
legtitokzatosabb karaktere volt számomra. Mégis nagyon keveset tudtunk meg
róla, azt is csak nagyvonalakban. Én szívesen olvasnám az ő történetét, szóval
drukkolok, hogy az írónő neki is írjon egy könyvet!
Érdekesség: Meg
egy nagyon kis szerepet Claire Waverley is kapott, aki A
csodálatos Waverley-kert főszereplője. Igazából azt a könyvet terveztem előbb elolvasni, de ennek jobban tetszett a borítója. (A blog írója ismét bebizonyította, hogy kissé felületes. :))
Kedvcsináló idézetek:
✿
– Senki sem tud kibújni a bőréből. Döbbenet, mennyire nincs
beleszólásunk a sorsunkba. Ha ezt elfogadjuk, a többi már gyerekjáték.
✿
– Csak olyan bulikra szoktál elmenni, amihez közöd van?
Mondjuk, a születésnapodra? – A férfi rövid hallgatás után komoran jegyezte
meg: – Béna poén volt. Bocs! Ha az ember negyvennyolc órája van talpon, mindent
viccesebbnek lát a kelleténél. Hazafelé jövet harsányan röhögtem az útjelző
táblákon. Fogalmam sincs, miért.
✿
Willa megborzongott.
– Nem szeretem a kígyókat.
– Pedig szép állatok – jegyezte meg Colin.
– Hurrá! – indult Willa az ajtó felé. – Ezek szerint te
szereted a kígyókat.
Colin utánament.
– Nem kell félni tőlük. Mutatok egyet, ami még neked is
tetszeni fog.
– Kösz, nem vagyok kíváncsi a kígyódra.
✿✿✿✿✿
A képek a következő
Pinterest táblámról származnak: Sarah
Addison Allen
Az írónő
saját The
Peach Keeper táblája.
A könyv a
GoodReadsen: The
Peach Keeper
✿✿✿✿✿
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése