Marni Bates: Láthatósági mellény lúzereknek (Smith Gimi 2.)

– Először is: soha többet ne használd az udvarló szót. Másodszor: ez az „úgy teszünk, mintha járnánk" dolog meg sem történt. Töröld ki a memóriádból! Most rögtön.

– Nem is tudom… Hallottad, lehet, hogy én vagyok a kozmikus végzeted. – Gúnyosan vigyorgott, és felém hajolt.

Fülszöveg:

❖

„Nem leszek többé Láthatatlan!” − Ez Jane Smith új jelmondata. 

A stréber lányt addig nem zavarta, hogy mindenki átnéz rajta, amíg két barátjával osztozott a lúzersorsban. De amióta Mackenzie Logannel jár, Corey-t pedig leköti rocksztár pasija, Jane magára maradt. És ebből elege van! 

Amikor a suliújságnál megbízzák, hogy írjon egy ütős vezércikket, úgy érzi, végre megmutathatja, nem az az életképtelen kiscsaj, akinek mindenki hiszi. Arra azért nem számít, hogy ehhez előbb be kell mosnia egy izomagyú focistának, sőt még a suliból is felfüggesztik. 

És arra végképp nincs felkészülve, hogy egy idegesítő, szexi fotós srácot varrnak a nyakába, aki a sírba kergeti. Vagy inkább életre kelti?

Könyv információk: Eredeti mű: Marni Bates: Invisible Eredeti megjelenés éve: 2013 Móra, Budapest, 2014 320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631197709 · Fordította: Vándor Judit

A sorozat részei: 1. Segítség, YouTube-sztár lettem! 2. Láthatósági mellény lúzereknek 3. Menő-riadó Kambodzsában 4. Itt a vége, lúzer véle! (befejezett sorozat) +spin-off: Rocksztárt kaptam karácsonyra (a ReadySet Dominic Wyattjével a főszerepben)

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Kifejezetten aranyosnak tartom Marni Bates könyveit, kedvelem a Smith Gimi tanulóit és érdekelt a folytatás, mert Jane Smith jópofa karakternek tűnt. Ráadásul nemrég megnyertem ezt a könyvet az Ariadne olvasmányai könyves blogtól és szinte azonnal nekiugrottam. *.*

Tervek 2016-ra: valahogy megszerezni a további két részt és azonnal elolvasni!

Szerintem:

❖

Cuki, laza és bájos folytatása volt az első résznek, bár nekem jobban tetszett a főszereplő személye. Jane nagyon csendes, nagyon furcsa és kifejezetten különös jelenség volt az előző sztoriban – alig vártam, hogy elolvashassam a könyvét. Ő egy nagyon bonyolult, összetett figura, mint kiderült.

A történetet röviden úgy tudnám összefoglalni, hogy van egy Jane-ünk, adunk neki egy fonalgombolyagot, félrenézünk / tüsszentünk / bármi és mire ismét Jane-re (meg a gombolyagra) emeljük a tekintetünket, addigra már mozdulni sem bír, mert valahogy belecsavarodott a gombolyagba… Komolyan! Néhány szálon fut a sztori, de jön Jane és egyszer csak: Bumm! Gordiuszi csomó!

Szeretem az ilyen kibogozós, mindent elsimítós történeteket, ahol több szálon futnak a dolgok. Nem is annyira a romantika volt hangsúlyos, mint maga a stréber leányzó kitörése a Láthatatlanságból (meg az iskolai mindennapok túlélése) és ez bejött. Engemet kifejezetten szórakoztatnak a Smith Gimi diákjai, a családjuk és úgy általában az életük. Rengeteg karakter, sok titok, még több küzdelem a mindennapokkal.

Bírtam, hogy teljesen random bukkannak fel szereplők, akiknek előtte se híre, se hamva nem volt (pl: Sam! Imádtam a gótos stílusú csajszit!) és picit színesítik a sztorit. Volt egy tanár, akivel nem jutottam dűlőre, mert mint könyves karakter egyszerre volt humoros és dühítő a magatartása. (Igen, arra a pacákra gondolok, aki képtelen megjegyezni a diákja keresztnevét… Fantasztikus ember, nem?)

Kedvencem: JANE! Jane kirohanása(i) és az, amikor végre a sarkára állt mindenkivel szemben. Kifejezetten bírtam már az első részben is, de itt még jobban a szívembe lopta magát.

Sorry-Sorry-myBad: Chelsea. Az első részben azt hittem, hogy csak azért nem tesz keresztbe, mert nem adnak neki lehetőséget. Nem. Tévedtem vele kapcsolatban, bár azért még nem kedveltem de, de már átment nálam a szimpatikus diákok közé.

Miért nem 5 csillag?

Egy hangyányival gyengébb volt, mint az előző rész. Scott nekem kicsit távolságtartó fiú volt, amit megértek ugyan, de azért romantikus főhősnek gyenge volt. Az megint más tészta, hogy a legfőbb gondom mégis az volt, hogy… szóval éppen a bonyodalom kiindulópontja. MIÉRT?

Miért csináltad ezt, Jane Elizabeth Smith?

Értékelés: 4,5

 

Ajánlás:

A humoros, ifjúsági romantikus regények kedvelőinek, akik szeretik az álompasikat, középiskolai bonyodalmakat és a nagy kiosztásokat!

Új tétel a bakancslistán:

Eljutni egy POWELL'S-be. (City of Books, Portland)

Karakterek:

❖

Jane Smith

Kicsi kocka csaj, aki inkább tanul és készül, mint bulizni járna. MI? Ebbe a kiscsajba sokkal több szorult, mint amennyit bárki gondolt volna. A csajszi novellái fenomenálisak, a beszólásai kétségbeejtőek, a flörtölési kísérletei katasztrofálisak és a ragaszkodása a barátaihoz megindító. Szerettem Jane részét. Nagyon hamar lettem nagyon dühös a „legjobb barátaira”, amiért hanyagolják.

Jane-t nem kell félteni, de azért aggódtam miatta. Igazi könyvmániás, antikváriumban dolgozós, romantikus regényfüggő stréber leányzó! Jobban kedveltem, mint az első rész főszereplőjét: Mackenzie-t. A családja elég furcsa, bár a faterját egészen hamar megkedveltem – az a felső kölcsönadás hatalmas ötlet volt!

Scott Fraser

A fotós srác, aki folyamatosan Jane-t fotózgatja, idegesíti és totál ellehetetleníti a Láthatatlanná válását. Néha komolyan azon merengtem, hogy ha Scott nem gyilkolná, akkor lenne–e némi békéje a kedvenc stréberemnek.

Scott tipikusan olyan, aki három szóval keresztbe tesz neked, ha nem vigyázol. Iszonyatosak a keresztkérdései! Jó idő eltelik, mire a kócos, borzas, dögös kinézetén kívül bármit megtudunk róla, de utána helyre kerülnek a dolgok.

Alex Thompson

Az ilyen emberkéket kéne elásni hátul az udvarban.

Komolyan remélem, hogy az elkövetkező két részben ez a gyerek nagyon-nagyon-nagyon sokat fog szenvedni…

Chelsea Halloway

A „MENŐ”-k királynője, akinek semmit sem kell szinte tennie és a világ a lába előtt hever. A Youtube-sztáros részben elviselhetetlen jelenség volt, de mostanra már kíváncsi lettem az ő történetére is (haha, mondjuk még jó, hiszen ő lesz a 3. rész főszereplője)!

Szóval Chelsea szép, szőke, de nem üresfejű és nem olyan, aki menő létére szeret fájdalmat okozni a strébereknek. A sztori végére ott tartottam, hogy sajnáltam a „követői” miatt (is).

Kedvcsináló idézetek:

❖

Szerettem volna, ha valaki megmondja, mi mindenre nem tartanak még képesnek.

Hogy azután bebizonyítsam, mekkorát tévednek.

❖

– Szóval… mit akarsz csinálni a koncertig? – Az órámra néztem. – Még van két óránk.

– Menjünk a Powell'sbe.

Ettől majdnem hátast dobtam. Jól hallottam? A világ legnagyobb, új és használt könyveket árusító könyvesboltja egy hozzám hasonló kockának a szentélyek szentélye. Csak azért nem javasoltam korábban, mert nem tartottam megfelelő helyszínnek egy első randihoz.

„Szia, Miles, de jó, hogy elhívtál. Mi lenne, ha egy olyan helyre mennénk, ami szerintem annyira izgi, hogy tutira nem figyelek majd rád?”

❖

Szeretnék járni valakivel? Szeretnék. De ez nem olyan, mint az autós meki, ahol begurulsz, és leadoda rendelést: „Szia, egy pasit kérek. Okos, kedves, jópofa és dögös legyen. Igen, a hűség nagyon fontos. És mellé barátságot is kérek. Két dolcsi? Tökéletes. Akkor megyek az ablakhoz.”

Szóval nem így megy.

❖❖❖❖❖

Képgyűjtemény a Pinteresten: Könyvek – Marni Bates

Különböző (Smith High, #2) kiadások borítói a GoodReads-en!

❖❖❖❖❖