Oldalak

2016. január 4., hétfő

Gayle Forman: Hová tűntél? (Ha maradnék 2.)



Annyi mindent kellene mondanom! Hová tűntél? Gondoltál még rám? Tönkretettél, tudod? Rendben vagy? Csak persze ezek közül egyet se ejthetek ki hangosan.


Fülszöveg:
Három év telt el azóta, hogy Mia eltűnt Adam életéből. És Adam három éve nem tudja pontosan, hogy miért.
Amikor útjuk egy éjszaka erejéig keresztezi egymást New Yorkban, Adam végre felteheti Miának a kérdéseket, amelyek azóta is gyötrik. De vajon ez a néhány óra ebben a varázslatos városban elég-e arra, hogy maguk mögött hagyják a múltat? Vajon van-e esély az újrakezdésre mindazok után, ami velük történt?

Könyv információk:

Eredeti mű: Where She Went
Eredeti megjelenés éve: 2011

Ciceró, Budapest, 2012
270 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789635397716 ·
Fordította: Rudolf Anna, Gáti István

A sorozat részei:


(befejezett sorozat)
                                                   (Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?

Az első rész abszolút megfelelt volna, tulajdonképpen kerek volt a titokzatos befejezéssel. A folytatás so-so: kellett is meg nem is.

Szerintem:
Kezdjük ott, hogy nincs semmi bajom a történettel és a csillagok nem magának a love storynak, New Yorkban bóklászásnak, felfedezősdinek szól. Kifejezetten bírtam Adamat a jelenlegi állapotában, helyzetében. Tulajdonképpen nem erre számítottam, de a történet nagyja bejött.

DE!
A történet szerint… 3 évvel később vagyunk, Adam egy roncs, MERT MIA ELHAGYTA! Leírja a fülszöveg, mesélte a barátnőm, de egészen egyszerűen nem dolgoztam fel az infót, mert képtelen vagyok elhinni, hogy az a Mia, akit megismertem a Ha maradnék-ban otthagyná Adamet, aki nem megy utána, nem kéri számon?! Nem tudom elképzelni, mert valami döbbenetes, hogy mennyire karakteridegen húzás lenne tőlük.

Enélkül a csavar nélkül meg ugye nem lenne sztori, ezért nagyon furcsán kettős érzéseim voltak olvasás közben – egyszerre voltam marha dühös és elégedetlen meg boldog, mert Mia sikeres, Adam sikeres és megint olvashatom a sztorijukat. Szóval a kiindulóponttól eltekintve tetszett, nagyon jók a mi-miért történt kapcsolódási pontok. (Pl.: Mia lelép -> Adam ír -> Bumm! Ártatlan áldozatok… persze ez nagyon nagyvonalakban történt csak így, sokkal részletgazdagabb a regényben!)


„A karma nem bank. Nincs befektetés, nincs pénzfelvétel, nem így működik.”


Szép volt, szépen volt megfogalmazva és jól festette le Adam élethelyzetét. Igazinak érződött, szíven ütött. Az írónőnek sikerült úgy ábrázolnia a depresszió, a félelem, a pánik érzését, hogy nyomasztóan igazinak hatottak. Szinte fájt arról olvasnom, hogy mennyire küzd az ember az adott nap túléléséért, ahogyan már a felkelés pillanatában azt várja, mikor lesz este és napközben is eszébe jut néha, hogy küzdelem minden újabb 24 óra. Ó, és a hol a nyugtató bogyó-gondolatok meg a dupla válaszolások… Ahhoz képest, hogy a főszereplő egy igazi rocksztár, a megközelítése kifejezetten realista. Persze még mindig elég sok emlékezés / visszatekintés volt a regényben, amit már az első részben is kedveltem! Hangulatos kis élethelyzeteket mutattak be, imádtam a kempingezést!

Kedvenc karakter: ADAM!

Legbájosabb páros-díj: Mia és Adam!

Értékelés: 3,5

Ajánlás: Azoknak, akiknek nem volt kerek az első rész önmagában és a nyomasztóbb történetek kedvelőinek.
 
Az a helyzet, hogy az első részbeli Adam inkább egy „könyves álom pasi”, míg a második részben sokkal jobban tudtam vele és az állapotával azonosulni. A Ha maradnék dögös, tökéletes pasija a Hová tűntél? című részben egy esendő emberré válik, akinek gondjai vannak, aki mélyen érez és aki „igazi”, nem túlmisztifikált. (Persze voltak igazi pillanatai az első részben is, de itt az egész sztoriban emberi.) 

SPOILER! Jelöld ki, ha érdekel.

Én kifejezetten szerettem ezt a babonás, idegbajos, insomniás, pánikbeteg, paranoid roncs Adamet. Jót tett neki egy kis "lelki békétlenség"

SPOILER vége.

Kedvcsináló idézetek:
– Micsoda egy torzszülött vagyok! Egy erdőmérnök-biológus unokája, aki fél a kempingezéstől!
– És ez még csak a fele az igazságnak. Ráadásul gordonkaművész is vagy, akinek kivénhedt punk-rockerek az ősei. Totális szörnyszülött vagy, de te vagy a kedvenc kis mutánsom.

Reggelente fölébredek, és azt mondom magamnak: ez is csak egy nap, mindössze huszonnégy órát kell kibírnom valahogy.
(…)
Lehet, hogy egy nap csupán huszonnégy órából áll, de néha már egyetlenegyen is épp olyan lehetetlennek tűnik átvergődnöm, mint megmászni az Everestet.
– Pillangók.
– Mi van a pillangókkal?
– Halálosan rettegtem a pillangóktól.
– Mi a fene van veled meg a természettel?
Mia rázkódott a visszafojtott nevetéstől.
    
A képek a könyvhöz tartozó tábláról származnak: Könyvek - If I Stay / Where She Went.
A könyv a Goodreadsen: Where She Went.
    

1 megjegyzés:

  1. Én az első résszel nem voltam kibékülve Mia miatt, de ebben imádtam, mindkettejüket, de utáltam is. Pont azok miatt, amit megemlítettél negatívumként. A sztorit viszont összességében nagyon szerettem!

    VálaszTörlés