|
A kíváncsiság nagy
valószínűség szerint szabályellenes, bár nem hinném, hogy komoly véteknek
számítana.
|
Fülszöveg:
❖
Egy napon egy ájult fiatal lányt vet partra a tenger. A
közeli falu lakói befogadják, ám nem tudják róla, hogy egy olyan társadalomból
érkezett, ahol az emberek nemcsak a színeket nem ismerik, de bizonyos érzelmek
is hiányoznak a világukból, s ők boldog együgyűséggel tűrik a szűk elit által
számukra kialakított rendet. Claire-t a döntéshozók történetesen szülőanyának
jelölték ki, s már tizennégy évesen életet kellett adnia egy fiúnak, akit a
szokásoknak megfelelően azonnal elvettek tőle. Ám a gépezet ezúttal nem
működött tökéletesen. Új beosztást ugyan kapott – egy halfeldolgozó üzemben –,
de nem kapta meg a pirulát, amely a társadalom minden tagját megfosztja a
zavaró érzésektől, s biztosítja számukra a kétségektől mentes, békés életet.
Claire nem tud lemondani fiáról; látni akarja, mindenáron tudni akarja, mi lett
a sorsa. Hiszen ő hozta erre a világra! S miközben mindent kockára téve
elindul, hogy valahogyan a nyomára bukkanjon, sorra feltűnnek azok a világok és
szereplőik, amelyeket Lowry Az emlékek őrével kezdődő, majd a Valahol, messze
és a Hírvivő című kötetekkel folytatódó regényfolyamában már elénk tárt.
|
Könyv információk:
Eredeti mű: Son
Eredeti megjelenés éve: 2012
Animus, Debrecen, 2013
302
oldal · ISBN: 9789633241066 ·
Fordította:
Dobosi Beáta
|
A sorozat részei:
3.
Hírvivő
4.
A fiú
(befejezett
sorozat)
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Anno nagyon beleszerettem a tetralógia első részébe, szóval
tervbe vettem, hogy elolvasom Lois Lowry sorozatának összes részét. Idén
ráadásul ez az egyik Várólista csökkentő könyvem is, szóval haladtam azzal is.
Szerintem:
❖
Abszolút megérte végigolvasnom ezt a különös disztópiát,
amiben több egymástól nagyon is eltérő világ létezik egész közel a többihez. A
többi részben megismert emberek és a történeteik mellé még kaptam egy kisebb extrát,
egy új falut, ahol szinte normálisan élnek az emberek elzárva minden
behatástól! Döbbenetes volt!
Imádtam ezt a lezáró részt, mert nagyon sok minden volt
benne. Stílusában és mélységében az első történetet hozta, de jóval komolyabb
témát dolgozott fel. Mi mindent tenne meg egy anya a gyermekéért? El lehet-e
felejteni a gyermekünket? Mennyi (akarat)erő van egy nőben?
A kötet főszereplője a történet kezdetén csupán 14 éves, de
éppen szül. Claire ott él, ahol az első részben Jonas - ismét az érzések
nélküli, fekete/fehér világban vagyunk. De Claire erős, kitartó és fantasztikus
főszereplő.
(Sokkal bátrabb a kezdetektől fogva, mint szerintem bármelyik eddigi
főkarakter a sztoriban.)
Nagyon tetszett a könyv kezdete, ahol egy fiatal lány szemszögéből
ismerjük meg Az emlékek őrének a történéseit (a folyton síró kisfiú, akit „magához
vesz” ideiglenesen egy gondozó, Jonas kinevezése, stb.), de Tengeri Claire
története és az egész tetralógia lezárása is nagyon bejött. Bár az előző két
rész sehol sem volt az elsőhöz képest, ez a rész most azt a színvonalat hozta.
(Ugyanakkor megvolt benne az a szomorkás felhang, ami az összes részben.)
Értékelés: 5
Ajánlás: Mindenkinek, mindenkinek, mindenkinek! Én mind a négy
részt kötelezővé tenném, holott magam se voltam annyira oda a második és a
harmadik részért, de a kezdete és a lezárása mindent megért!
 |
| (credit) |
A történet tagolása
❖
A befejező rész 3 részre (~könyvre) osztódik:
- 1. könyv – Kezdetben,
- 2. könyv – A szirt,
- 3. könyv – Máshol.
Az 1. könyv volt a kedvencem, ugyanis Claire által az egész
alapsztorit megkerülve ismerkedünk meg Az emlékek őre kötettel. Végigéljük,
ahogy Gabriel (Gabe) megszületik, és Jonas apja elkezd vele külön foglalkozni.
Mindent elmesél Jonas tettéig, de mégis hangsúlyosan a fiatal lány van a
főszerepben, aki szülőanyából halfeldolgozó munkatárs lesz.
(Enyhe spoiler innentől!)
 |
| A Cseremester |
A 2. könyvben egy új faluval ismerkedhetünk meg, ahova a 16
éves Claire véletlenül kerül egy hajótörés után, bár elég titokzatos ez a rész.
Viszont a leány amnéziás és csupán néhány töredék és érzés maradt meg csupán
neki. Szépen beilleszkedik az új falu lakóinak az életébe, az Olvasó pedig megismerkedik
a helyiekkel és a helyi viszonyokkal is. Mindenkinek megvan a maga tragédiája
és ez az itteniekre is igaz, ahogy Claire is. Könnyedén társakra, barátokra talál
(sőt még egy pótanyára is).
Imádtam Alyst és a Vén Benediktet, de a kedvenceim Einar
részei voltak! (Annyira drukkoltam nekik…)
A 2. könyv végén megjelenik a Cseremester és körülbelül
azonnal megbántam azt, hogy az előző értékelésemben sírt a szám, hogy kevés
volt a Cseremesterből és a cserepiacból. UTÁLTAM! A 2. könyv végénél picit
összetört a szívem.
A 3. könyvben Claire már… más, de új E/3 szemszögben bejön
Gabe és Jonas is a lányé mellé, megbonyolódik a történet. Furcsa és ijesztő,
ahogyan hárman háromfelé terveznek és egyik lezárás sem kecsegtet boldog
befejezéssel. Meg voltam ijedve olvasás közben… Persze LOwry hozta a formáját
és úgy zárta le az egészet, ahogyan nem gondoltam volna.
(Spoiler vége!)
Kedvcsináló idézetek:
❖
És mégis. Mégis. Mélységes szomorúság kerítette hatalmába,
mert nem értette az egészet, hiába nézte meredten Kirát és a gyerekeit. Úgy
érezte, elmulasztott valamit, az élete üres. Duruzsolt neki valaha valaki – na
jó, egy nő – így a fülébe? És letörölte az arcáról a morzsákat? Jonas azt
mondta neki, nem. „Te csak egy termék voltál”, mesélt bánatosan a múltjáról.
❖
A szokatlanul világos hajú Marie más értelemben döbbentette
meg. Marie nagy volt, főleg csípőtájékon volt vastag, és tokája volt. A
közösségben senkinek sem volt tokája. Mindenki ugyanazt az ételt kapta. Az
ételszállítók a testmérettel arányosan állították be az adagokat. Claire
emlékezett rá, hogy néhány éve a heti jelentésben megállapították, hogy az
anyja testsúlya gyarapodott kissé. Az anyja igen kínosan érezte magát, talán
ideges is volt, amikor a következő ételszállítmányban kimondottan neki szánt súlycsökkentő
ételek voltak. Ette őket, természetesen – muszáj volt, nem volt választása –,
addig, amíg a jelentésben ki nem mutatták, hogy a testsúlya ismét normális.
❖
Claire le volt nyűgözve.
– És mit csináltak a házi kedvencekkel?
Dimitri vállat vont.
– Játszottak velük, szerintem. És a magányos embereknek
társaságot jelentettek. De persze ma már nincsenek magányos emberek.
– Itt senki sem magányos – hagyta helyben Edith.
Claire hallgatott. Nem mondta ki, de arra gondolt: de én
igen, én magányos vagyok. Ám abban a pillanatban, amikor átvillant a fején a
gondolat, azonnal rájött, hogy nem is igazán tudja, mit jelent ez a szó.
❖❖❖❖❖
❖❖❖❖❖
Látod, mondtam én, hogy jó lesz... A 2 fejezet vége tényleg oda***. Most már érted, miért mondtam, hogy a második fejezet inspirál a kondizásra, és miért gondoltam azt, hogy Lowrynak esetleg elszámolni valója akadt egy sirállyal. (Ha belegondolsz, a fiókák megölése volt a legkegyetlenebb cselekedet, amit valamelyik hőse valaha is elkövetett. Még ha muszájból is...)
VálaszTörlésAz 1. fejezet még jobban rávilágít, hogy igazából milyen kegyetlen is volt az az egyenlősdi-közösség. Mert minek is hívják azt a helyet, ahol megkapod a kajádat, megkapod a ruhádat, de minden napod percre pontosan be van osztva, és nem ajánlatos az érzelmeket kinyilvánítani? Börtönnek.
Nekem egyébként tetszett a második rész is (mármint a Gathering Blue), mert hihetőbb. Egy posztapokaliptikus társadalom a három közül valszeg arra fog hasonlítani leginkább. (Meg az a csendes élethalálharc az elején is megkapóbb, mint valami Mad Max stílusú lövöldözés.) Azzal viszont adós maradt Lowry, hogy végül is hogyan változtatták meg a fiatalok azt a társadalmat. (Visszaolvasva a korábbi értékeléseket láttam, hogy azt te is hiányoltad akkor.) Talán belehímezték/belefaragták az önmegvalósító jóslatot a köpenybe/botba?
A Közösség is megváltozott közben, erre van utalás, hogy Jonas megkapta a könyveket. (Bizonyára, miután kiszabadultak az érzelmek, jött a szabad szerelem korszaka, aztán meg az éhínség, és az utolsó túlélő küldte el a cuccot. ;-P )
Más: én is végeztem közben az aktuális könyvemmel (Az Ős meséje). Látom itt jobb oldalt, hogy 62 kategóriád van, de a tudományos ismeretterjesztő nincs közte. Kívánod esetleg, hogy "bedolgozzak" neked ezen a téren?
Szia! :)
TörlésA tudományos ismeretterjesztő könyveket, ha olvasgatom is néha (sok más témájúval egyetemben) nem szoktam a blogra hozni. A komolyabb élményeket megtartom magamnak, de nagyon szépen köszönöm az ajánlatot!*
Hogy tetszett? Végig nem bírtad letenni, ahogy írtad is? Amúgy nagyon ritka nálam, hogy valamit szinte folyamatosan olvasnék - sok minden kell, hogy megfogjon a könyvben hozzá. Mi fogott meg az Ős meséjében?
(Kicsit más - találkoztál már a Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe ~ könyv sorozatával? Barátnőm beleszeretett és egyből eszembe jutottál, hogy tetszene az elbeszélésmódja meg a komolyabb története.)
Az előző részhez azt írtad, hogy az "Valóban kissé csalódást kelt, de kell ahhoz, hogy összeálljon a tetralógia." ~ szó szerint ez jutott eszembe, amikor A fiú első könyvét olvastam. Elképesztő Lowry stílusa.
SPOILER..... Vajon a gyermekgondozók tudják, hogy az elbocsátás öl? .... SPOILER vége
Engemet ez mindig is foglalkoztatott, de azt hiszem nem derült ki végül. (Vagy rosszul emlékszem?)
A fiókák megölését vajon miért éreztük ennyivel kegyetlenebbnek, mint az öregek és a csecsemők megölését? Főszereplő szinten valóban ez volt a legdurvább tett, de a nagy egészet nézve ott volt a gyermekmegrontó apa (Einar története), a Gathering Blue-beli elutasítások.
A második rész nem volt rossz, kifejezetten tetszett, de a kedvenceim az első és az utolsó rész lettek. Valóban lezáratlannak tűnik, de jobban belegondolva egyedül a 3. rész az, amiben kapunk egy lezárt, nem annyira függő véget.
SPOILER
Azon gondolkodtam, hogy Claire amnéziája nem biztos, hogy a hajótörés miatt volt. Nem lehet, hogy az elszabadult emlékek terítették le és emiatt a tengerbe / folyóba vetette magát és nem bírták megmenteni. Ha viszont ez történt, vajon mi történhetett a Közösségben? ~ Persze azt sem tudni, hogy úgy általában mi történt velük, miután Jonas átlépte a határt... ennek a lezárása is hiányzik!
SPOILER vége
:)) Örülök, hogy meg tudjuk beszélni a tetralógiát. Alapból jobban szeretem az olyan kérdéseket, amik után marad bennem egy kibeszélendő, átbeszélendő űr.
* az olyan könyveket :) elírtam...
TörlésAmit nem tudtam letenni, az A Valószínűtlenség Hegyének meghódítása volt. Hozzá kell tennem, hogy akkoriban (14-15 évvel ezelőtt) olyan volt az időbeosztásom, hogy nagyjából akkor olvastam, amikor akartam. (Mást nem is nagyon tudtam volna csinálni magányos belgiumi "száműzetésem" idején.)
VálaszTörlésAz Ős meséje - hát, az kicsit olyan, mint a mogyorófavirág. Ha kívánod, külön részletezem. (De nem csak erről gondoltam recenziót írni, hanem a többiről is, amit olvastam. Nem csak Dawkins.)
Először azt hittem, arra gondoltál, hogy Lowry-t nem tudtam letenni. Azt néha muszáj volt, mert A Fiú-t csak angolul tudtam olvasni a netről. Kétoldalanként mentettem le, két weboldal volt kb 11 oldal Wordben, ekkora darabokban olvastam. (Néha a munkahelyemen, remélem, a főnököm nem olvassa ezt a blogot.)
Ezt a medvéset nem ismertem, nem is hallottam róla. Most utánanéztem, érdekes lehet... Kösz a tippet, bár következőnek mást terveztem olvasni. (Az ős meséje is pedzeget ilyesmit, hogy bár a neandervölgyiek kihaltak, vajon maradhatott-e fent örökségük, mondjuk kereszteződés folytán. De ebben a történetben az ősemberek csak a 0. mérföldkövet képviselik az élet eredetéhez vezető zarándokúton. (Hülye vagyok, most azon kezdtem el gondolkodni, hogy ha a Cseremester nem volt ember, akkor vajon mikor vált el a törzsfejlődés során. Vagy netalán ET volt? :-)))
Ezt a mogyorófavirág hasonlatot, ha van időd és kedved, akkor kérlek, fejtsd ki! :) Nem szeretem nem érteni az ilyen jól csengő dolgokat!
TörlésNálam Lowry az elején olyan volt, akit nem tudtam letenni, de éppen az ominózus 2. könyv vége volt az, amit muszáj volt félretennem. Képtelen voltam azonnal tovább olvasni...
A Cseremesteren én is sokat töprengtem, illetve hát azóta is töprengek, ha eszembe jut. Szerintem inkább neki is volt adottsága. Vagy azt vajon csak jóra lehet(ne) használni?
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésINNENTŐL NAGYON DURVA SPOILEREK (De nem tudom kifejteni másképpen. (És bele se fért egy hsz-be.))
VálaszTörlésJó kérdés, hogy vajon tudják-e, mi az a halál. Hiszen a Közösségben senki sem hal meg természetes halállal, az időseket is úgy bocsátják el. A filmben volt egy ilyen motívum, amikor az "apa" fütyürészve beadta a mérget a csecsemőnek, hogy "nem tudja, mit cselekszik!" Nem is az izgatta, hogy meg kell ölnie az egyiket, hanem hogy tud-e választani a két iker közül...
De nekem nem is a halál, hanem a születés kérdése ütött szöget a fejembe. Mit is jelent pontosan az inszemináció? In vitro megtermékenyített petesejtet ültetnek a szülőanyába, vagy annak a saját petéit termékenyítik meg? Az első esetben Claire genetikailag nem is az anyja Gabe-nek. És mindkét esetben fennáll a kérdés, hogy honnan származik az örökítőanyag. (Vagy legalábbis a fele. Recskamajsztereket nem neveztek ki az éves ceremónia során...) Talán a Tanács tagjaitól? (Meryl Streep az anyja mindegyiknek? ;-P) Netalán az Örökítő feladata volt ez is, mellékállásban? (De az eredetiben csak Giver, nem Donor...) Mindenesetre, ha nem gondoskodnak megfelelő genetikai válozatosságról, akkor néhány generáción belül elkorcsosul az egész banda, ami ellentmond az utolsó csavarig gondos tervezés koncepciójának.
Természetesen csak a főszereplők által elkövetett kegyetlenségre gondoltam. (Még az elemek is akkor csillapodtak le, amikor úszóGabe azt hajtogatta magában, hogy "I cannot kill.".) De amúgy Kell. Bele. Gonosz. Különben nem izgalmas a történet. (Még Thomas, a gőzmozdony meséiben is vannak intrikus Dízelek.)
Valahol olvastam, hogy Lowry fia repülőbalesetben halt meg. (Katonai.) Voltaképp azt írta ki magából ebben a könyvben, talán ezért erősebb darab, mint a másik három. Nem tudni, mi okozta a balesetet (nem is néztem utána), de a madárral ütközés elég gyakori ok. Talán azért került be a fészeklerántás motívuma, hogy "ha te elvetted a gyerekemet, akkor most én is virtuálisan elveszem a tieidet". De valszeg ez csak az én fantáziámban van így.
Valóban a 3. résznek van egy határozott lezárása, de az a lezárás a legvacakabb mind közül. (Biztos túl sokat hallgatta Lowry Májkell Dzsekszon "Heal the World" című számát akkoriban.) Végül is Kira eredeti sárfészke is megváltozott - hiszen már rendes házban élt, önállóan, mikor Matty érte ment - csak azt nem tudjuk, hogy pontosan hogyan. De anélkül már megleszünk szerintem... De a negyedik rész - és ezzel az egész történet - is le van zárva: Jonas megállapodott családapa, Ficánk 2. elhízott vén dög, a gonosz elpusztult, Claire visszafiatalodott, és Gabe is visszaúszott épségben. (Remélhetőleg nem kapott tüdőgyulladást a vizes ruhában.) Happy end, még ha a tüzijáték és a fanfárok hiányoznak is.
Nem rossz ötlet az alternatív magyarázat Claire emlékezetveztésére. Ezzel megmentetted a telt idomú Marie-t és a többi kedves idegen hajóst a valószínű haláltól. Arra, hogy mi történt a Közösséggel, egy lehetséges alternatívát már felvázoltam az előző hsz-omban. A Közösségből hippi kommuna lett (vagy esetleg csimpánzhorda), mert a fegyelmezettségük nem belső erkölcsi értékrenden alapult, hanem külső eszközökkel volt rájuk kényszerítve. A "visszacsapás" pedig nagyon erős lehet... (Nem is értem, mit akart elérni a Giver és tanítványa: rossz a rendszer, de ha összedöntik, az még rosszabb lesz... Gabe megmentése az egyetlen mentség.)
Én is örülök, hogy meg tudjuk beszélni. Végül is azért irkálok ide, hogy valakivel megoszthassam a gondolataimat... Legjobban persze a saját lányommal szeretném megbeszélni mindezt, de neki annyit kell készülnie az irodalom vizsgáira, hogy olvasni már nem ér rá... Így pont neki nem tudom ajánlani, de amúgy én is - hibái ellenére - mindenkinek ajánlanám ezt a tetralógiát.
***SPOILER***
VálaszTörlésNekem is a film jelenete ugrott be, amikor eszembe jutott, de valószínűleg menteni is akarom az apát, akiben fel sem merül az, hogy mi lehet az eltávozás mögött. Mondjuk erre való az a gyógyszer, hogy semmi ne merüljön fel senkiben sem.
A filmben ugyan van valami utalgatás arra, hogy a Giver ad örökítőanyagot, de ezt nem hiszem. Viszont azt sem, hogy ott vannak az Anyának kijelölt leányok, akiket jól táplálnak, egészséges kajákkal tömnek, mindenfélét elvárnak tőlük, hogy egészségesek és boldogok legyenek. (Gyógyszert se szedhetnek, nehogy elnyomjon valami hormonálisat bennük.) Szerintem a petesejteket belőlük veszik ki ....vagy ki se veszik a megtermékenyítéshez. Igazából nem derül ki mennyire fejlett a technikájuk, de azért az időjárás kontrollálása miatt úgy sejtem, hogy egész magasszintű lehet. Szóval szerintem az anyaságot nem nagyon lehet elvitatni (habár most már a fülembe ültetted a bogarat!), de az apaság kényes kérdés.
Apatejet nehéz úgy levenni, hogy ne vegyék észre... (és ne emlékezzenek rá úgy, mint jó dologra vagyis ne akarnák megismételni. Márpedig ahogy írtad: nincsenek Recskamajszeterek a Közösségben). De még elemibb probléma az, hogy a gyógyszer miatt semmi vágyuk, semmi indíttatásuk, semmi szexualitáshoz köthető gondolatuk nincs. (Ahogy a terhes nőknek se, akik nem szednek gyógyszert - és nekem ez is furcsa... de hát gyereksorozat és ráfoghatjuk erre a 18+ dolgok kifejtetlenségét...)
Az a gyógyszer elnyomja a hormonális dolgokat - női hiszti, reggeli sátrak, változékony hangulat hullámvasút, agresszív hőbörgés, meg a hasonlók. Frankón átmennek robotba a Közösségben élők, ám az Öregek / Vének, szerintem nem szednek semmit, vagyis a hímivarsejteket tőlük szerzik be.
Bár hosszútávon nehéz elkerülni a belterjességet...
Lowry fiának a halála... a Cseremester kapcsán merült fel bennem, hogy vajon... vajon mit ne tenne meg egy anya, hogy visszakapja a fiát. Nem tudom, hogy madár tehetett-e a balesetről, de utána egész biztos vagyok abban, hogy magáról írta az, hogy nincs az a sok év, amit ne áldozna fel egy nő, hogy visszakaphassa a gyermekét. Biztos van valami rejtett tartalma a fészek elpusztításának, tetszik a verziód.
Az egész lezárása... NAGYON gyenge. A többi részé - akár vacak volt, akár szívfájdító - oda ütött még egyet az olvasónak. Tetszett ez is, mert kedveltem a karaktereket és örülök, hogy kaptam egy szép, bár nem túl izmos happy endet, de az összes rész közül ezé lett a legelsumákoltabb befejezés.
Közösség. Nem tudom, de ha nem vesszük a korhatárt figyelembe, akkor egyaránt lehetett állati szintre süllyedés, Szodoma-Gomorra, öldöklés, vagyis bármi. A gyógyszer sikeresen elnyomott bennük minden emberit és ha egyszerre mindenkit kiütnek a hormonok/vágyak/érzések és még mellé befigyel egy kellemes kis amnézia is, akkor akármi megtörténhetett ott. (Lehet jobb is az én gyermeki lelkemnek, hogy erről nem szólt a fáma, mert a durvulást nem igénylem Lowrytól, de azt se, hogy hazudjon nekem egy intelligens társadalom újraépítést).
***SPOILER VÉGE***
Még van idő a vizsgák után is arra, hogy egyszer elolvassa, aztán megbeszélhessétek. :) Remélem így lesz, mert nagy élmény lehet családtaggal (bármilyen) olvasmányt kitárgyalni.
Igen, néha tényleg izzott a levegő a filmben a Giver és a Meryl Streep által megformált figura között, de szerintem most már olyasmin agyalunk, amit maga Lowry sem gondolt végig. Úgyhogy én ezt nem is ragozom tovább. (Bár ő valszeg nem fogja bekommentelni ide, hogy "Gondolta a fene!")
VálaszTörlésIgen, lehet, hogy minden jó, ha jó a vége, de az odavezető út kissé... Khm. (De ne felejtsd, hogy én angolul olvastam, tőlem kicsivel több energiát igényelt a befogadása.) Nekem kifejezetten tetszett az a motívum, hogy a félelmetes fegyverek is rozsdás gyerekjátékká változtak. Meg azért van tanulsága is a dolognak: ha felveszed a Gonosz dobta kesztyűt, a Gonoszt táplálod. Inkább éheztesd ki...
--------------------
Ahogy a népdal mondja: "(Ez a világ olyan világ)/mint a mogyorófavirág. /Sokat ígér, keveset ád..."
Az ős meséje persze nem abszolút értelemben ad keveset, csak - a kissé talán felfokozott - várakozáshoz képest. Olyan szép könyv, nagy, vastag, csodaszép illusztrációkkal (drága is volt, mint a méreg), olyan izgalmas a téma... Ehhez képest talán kicsit "kevés". Ez nem feltétlenül Dawkins bűne, inkább a magyar fordításé. Legalábbis van, aki azt mondja, hogy más könyveiben tudja követni Dawkins bonyolultabb eszmefuttatásait is, ebben pedig nem. Szerinte rosszak a mondatszerkezetek, van, ahol megváltoztatja a szórendet, és helyreáll az értelem... Az tény, hogy több helyen durva hibák vannak benne (mintha nem lektorálta volna senki), pl. helyenként egy-két nagyságrend ide vagy oda... És még mindig jobb a nyilvánvaló hiba - amit kijavítasz magadban - mint a nem nyilvánvaló hiba, ahol csak nem érted, hogy miért nem érted... Ettől persze vannak benne érdekességek, például hogy a legutóbbi molekuláris kutatások szerint a gombák közelebbi rokonai az állatoknak, mint a növényeknek. Legalábbis később váltak el egymástól, mint ők ketten a növényektől. Pedig a gombák "viselkedése" a felszínen inkább a növényekére hasonlít. (Arra gondoltam, hogy mi lesz, ha egy hardcore vegetáriánus tudomást szerez erről. Nem eszik többé gombát sem? A könyv egyik fontos tanulsága, hogy vigyázni kell ezekkel a csoportosítgatásokkal..)
Mindenesetre nem ajánlanám a könyvet azoknak, akik most kezdenének ismerkedni Dawkinssal. Előételnek ott van a Folyam az Édenkertből, aztán jöhet a klasszikus, az Önző Gén (abban a könyvben fordul elő először a mém kifejezés, amiről ma mindenki azt hiszi, hogy az egy vicces rajzocska az Interneten). A Szivárványbontás sem rossz a széles tömegek számára. A hódító gén (The Extended Phenotype) inkább szakkönyv, biológia szakos hallgatóknak való, nekem kissé rágós volt. A kedvencem a Valószinűtlenség hegye, de az ebédet sem a desszerttel kezdjük... Annak olvasásához azért már otthon kell lenni a dawkinsi logikában. Az isteni téveszmét még nem olvastam. Az Ős meséjét inkább annak ajánlanám, aki már ismeri és szereti Dawkinst, mint "kipipálandó tételt". (Vagy olvassa eredetiben. Azt asszem, már én se vállalnám be...)
Mire a végére jutottam a rossz fordításos eszmefuttatásnak, már a nyelvem hegyén volt a kérdés, hogy belevágsz-e akkor inkább eredetiben, de az utolsó mondatoddal megadtad a választ. :) Úgy nézem, ahány Dawkins könyv, majd annyi ember fordította - nincsen egy bevált, hozzáértőbb fordítója az írónak. Kár érte, mert úgy vettem ki a szavaidból, hogy érdemes ismerni a dawkinsi logikát. (Egyébként ezen csúszhatott el Az ős meséjének a fordítója is gondolom.)
TörlésNagyon komoly, nagyon nehéz olvasmánynak tűnik, pedig érdekes, amit mesélsz. (Főleg a mém első megjelenése érdekelne.) Azt hiszem, kell az írásaihoz egy tűnődő, magunkba mélyedős hangulat... illetve nem is hangulat, mert valami tartósabb életérzés. Nyugodtan írd meg, ha nincs igazam - sajnos még nem volt szerencsém az íróhoz csak a The Genius of Charles Darwin egyik részét láttam ezer éve a tévében. (Egyébként mit gondolsz a tévésorozatairól?)
Mások szerint is jó az angol nyelvtudásom, de az anyanyelvű szépirodalom azért néha megizzaszt. (Mondjuk nem mindegy, hogy Lowry vagy Lovecraft...) Ez már biztos nagy falat lenne. Megszerezni is...
VálaszTörlésAz Önző Gén végén van egy függelékszerű fejezet "Mémek - az új replikátorok?" címmel. Ebben azt veti fel, hogy egyes ötletek, gondolattöredékek éppúgy elterjedhetnek vagy kihalhatnak az emberi kultúra táptalaján, mint a gének a bioszférában. (Példának többek közt a dallamtapadást hozza fel, meg azt, hogy ha egy papírlap fontos információt tartalmaz, azt nagyobb gyakorisággal (fény)másolják le. Tehát a lap hatással van saját "szaporodási" esélyeire...) Ő csak az ötletet dobta fel, valami Suzan Akárki dolgozta ki aztán (azt nem olvastam).
A könyv enélkül is teljes lenne, én legszívesebben kötelezővé tenném. (Illetve azt mondanám a fiataloknak, hogy hú, nagyon veszélyes, titkos információt tartalmaz, nem szabad elolvasni! :-)) Különösebb hangulat nem kell hozzá, csak egy kis odafigyelés. Szerintem érthetőbb, mint sok tankönyv.
Most nagyon messze kerültünk a Fiútól, de most már elárulhatom, hogy igazából azért rágtam be a Hírvivőre, mert pont Dawkinstól tudom, hogy egy olyan, a teljes önzetlenségre épülő társadalom nem lehet stabil. (Egy teljesen önzetlen társadalomban olyan nagy az önzés potenciális haszna, hogy előbb-utóbb valaki biztos megpróbálkozik vele. Végül kialakul egy olyan egyensúly, ahol a kétféle stratégia kockázata és nyeresége kiegyenlítödik. Ez lehet jócskán messze a közös optimumtól (mindenki önzetlen), de a világunk nem a lehetséges világok legjobbika, hanem a legstabilabbika...) Az Önző Gén második felében lehet olvasni ilyen játékelméleti gondolatkísérletekről (illetve szimulációkról), ezeket Mérő László is átvette a Mindenki másképp egyforma c. könyvében.
Azt hittem, ezt kezdi pedzegetni Lowry, amikor előjön, hogy a Faluban kezdenek rosszabbul menni a dolgok, aztán kapunk egy Heal the world-öt...
Egyébként igazad lett: a lányom végzett a vizsgáival, és elutazott a barátjával annak szüleihez. Másnap már írt, hogy most ráérne olvasni, úh átküldtem neki a tetralógiát...
Gondoltam, majd válaszolok, ha végre meghallgattam a számot és ezt ma sikerült kiviteleznem. (Van hangfalam otthon, de csak dísznek. :))) ~5:50 táján még Drága Mattym is feltűnik a harmadik rész végéről... elég nyomasztó szám, de egyetértek, teljesen olyan a hangulata...
TörlésVisszatérve az eredeti nyelvű olvasásra - én is tartok a nagyon szaknyelvű és/vagy nagyon specifiku (fantasy, sci-fi) szavakkal megtűzdelt könyvektől. Amazonon bele-beleolvasgatok, ha olyanom van, de általában megvárom őket magyarul. Lovecraft is jó példa erre. :D
A fiatalokat olvasásra rávevő tipp nagyon tetszik, támogatom ezt a formuláját az oktatásnak! :D "A teljes önzetlenségre épülő társadalom" valóban nem stabil önmagában, kivéve ha vannak józanok (irányítók) és elnyomnak (gyógyszerekkel). Lebutítanak, ha úgy tetszik. Szerintem ez így ebben a formában működött volna, ha Az öreg emlékek őre "megbízható" és nem marad el némelyeknél (pl.: Claire) a gyógyszer, Senki nem jött volna rá, nem lett volna sztori. A Falu szimpatikusabb - a hibáival együtt. Inkább utópia a szememben, mind a Közösség élettere.
Remélem át tudjátok beszélni a lányoddal (is) és szeretni fogja! :))
De ha egy kisebbség állandóan bedrogozva tartja a többséget, az sem egy természetes egyensúly...
TörlésOFF A többi Steven Wilson videot is érdemes megnézni, amiket felad. Vannak, amikhez animációs videoklip készült, nagyon jók: Drive Home, Routine, The Raven that Refused to Sing... Bár ez utóbbi a lányom szerint elég depressziós, engem az vezetett el ehhez az előadóművészhez. Az ugyanilyen című lemez most nálam a nagy kedvenc, arról is a Watchmaker című szám. ON
A lányom közben elolvasta az Emlékek Őrét, talán nem fog megsértődni, ha most szó szerint idemásolom, amit róla írt:
"Cső fater!
Ma délután nekiálltam az Emlékek őre első részének, mostanra olvastam ki. Mit ne mondjak, többre számítottam, bár azt sejtettem, hogy valami egészen különös sztori lesz. Mintha az 1948-et és a Harry Pottert egy regénybe keverték volna... :D Na, de viccen kívül, szerintem kifejezetten gagyi. A nyelvezete is elég pőre, meg úgy cakompakk egyszerű történetmesélés az egész, hiányoltam belőle pl. a bonyolultabb cselekményt, fordulatokat, a mélyenszántóbb ábrázolásokat, zavart ez a nagybetűs evidencia. A végén kifejezetten fintorogtam, amikor random éghajlatváltozás és a nagy mindenmentességet gond nélkül átvészelő vadvilág belépett a képbe. De nem kötekszem tovább, csak a kielégítetlenül maradt irodalmi igényeim háborognak. Ennek ellenére eléggé beszopódtam ebbe a disztópikus "kurvanagybajvanazemberiséggel" érzésbe, különös belegondolni, hogy ahogy mi fintorgunk az ehhez hasonló alternatív jövőképet festő könyveken, úgy fintorogna a mai életvitelünkön egy 15. századi városi polgár, vagy egy ókori kecskepásztor. Azért az elég para, hogy ennél jobban is képesek lehetünk elidegenedni mindentől, amit múltnak nevezünk. Szóval végül is úgy érzem, megérte elolvasni a könyvet, és hamarosan elfogyasztom a többit is.
Ui.: az emlékek átadása mióta egyenlő a közvetlen előhívásukkal? Mármint értem én, hogy egy kellemes emlék megnyugtatóan hat, hogyha feszült helyzetben felidézzük, de azzal a buzis háttapizós szeánsszal csak az átadás történik meg, mi garantálja, hogy használható is lesz (méghozzá azonnal)?"
Apropó, találtam egy videot a Cseremesterről a fák között a folyó partján:
VálaszTörléshttps://www.youtube.com/watch?v=zjwPt1eNF9A
Még Einar is ott kúszik a használhatatlan lábaival... :-)
Helló! :) Én most fejeztem be a történetet és hát, hogy is mondjam... Még mindig tele van a fejem információkkal! Mikor megismertem az Emlékek őrét filmben, úgy gondoltam, fenomenális lesz a könyv is! Ám bármi bármit mondjon, számomra az első rész csalódás volt. Mindenki azt szokta mondogatni, a könyv sokkal jobb, mint a film, de szerintem a film jobbra sikeredett. A könyvben Jonas 12 éves, a filmben azt hiszem már lehetett 16-17. Fionából is olyan keveset kaptam. Értem én, hogy nem a romantika a lényeg, de azért valami mégis... Azt hittem, lesz valami szikra köztük a könyvben is, de rá kellett jönnöm, hogy azt várhatom. Nem mintha nem tetszett volna, csak többet vártam el a könyvtől. Viszont nekem a 2. Rész nagyon tetszett, Kira szemszöge! Eleinte azt is untam és azon gondolkoztam, lehet el sem olvasom. De mikor egyre többet tudtam meg a képességéről, már kezdett érdekelni a dolog! :) Igaz, nem egy hatalmas képesség, mint amilyen Jonas-nak volt, de számomra érdekes volt Kira is. Matty-t már az első pillanattól nagyon imádtam és mikor meghallottam, hogy a 3. Rész az ő szemszöge, úgy rohantam megvenni a könyvet, ahogy csak tudtam! A vadak legvadabbikából egy csodás férfi lett, akibe halál komolyan mondom, beleszerettem! *-* Jeannek is sokszor magyaráztam, hogy szálljon le róla. :D Mert tulajdonképpen a szívem legmélyén mindig arra vágytam, hogy Kirával legyen. Ami sajnos nem következett be, ugyanis Matty meghalt, amit szerintem másképp is meg lehetett volna oldani. Az oké, hogy ő mentette meg Erdőt és Falut is, de miért pont a halál? :( Nagyon sírtam, mikor Matty meghalt... Az utolsó rész, Claire szemszöge volt számomta a legkedvesebb és legjobb! Imádtam azt a lányt, olyan bátor és erős volt, nem mindenki tette volna ezt meg a gyermekéért. Claire egy igazi hős, ezt el lehet mondani róla. Az elején a közösségben még egy kicsit laposabb volt a történet, de mikor a tenger a partra sodorta, onnantól kezdve le sem tudtam tenni. :) Rengeteg kedves szereplőt ismertem meg és az egyik legkedvencebb Einar volt, istenem, hogy imádtam! Tökéletes párost alkottak Claire-vel. <3 A harmadik résznél nekem is kevés volt a Cserepiac, de utána nagyon megbántam. Cseremester is egy igazi bunkó volt, nem, hogy inkább lefürdött volna. Teljes mértékben igazat adtam Jonas-nak, mikor azt mondta Gabriel-nek, hogy meg kell ölnie Cseremestert. (Visszatérve a romantikára, nagyon meglepődtem, mikor kiderült, hogy Kira és Jonas egy párt alkotnak. Ők lettek volna az utolsók, akiket együtt elképzelek. :D És a két gyermekük... Matthew és Annabelle. Lehet csak én gondolom így, de Matthew talán Matty után kaphatta a nevét, amin nagyon meghatódtam. :')) A gond csak az volt, hogy olyan egyszerűen véget vetett neki. Nekem picit el lett sietve a vége és kicsit befejezetlen is. :/ A legfontosabb persze az volt, hogy Claire fiatal legyen újra, de azért még írhatott volna valami kis Epilógust Lowry. Mindenesetre, sokat tanultam a történetből és egy újabb tulajdonsággal gazdagodtam! :) Imádtam és remélem ugyan olyan nyomor hagy majd az embereken, mint amilyet rajtam!
VálaszTörlésBocsássatok meg, nem tudok írni, nyomor semmiképp,** NYOMOT **
TörlésBocsássatok meg, nem tudok írni, nyomor semmiképp,** NYOMOT **
TörlésSzia!
TörlésHúha, nagyon furcsa lehetett a film után megtapasztalni a regényt - de úgy képzelem én is, hogy utána érdekesebbnek tűnik a film története. Aki szerint "a könyv sokkal jobb, mint a film" általában a könyvet olvasta ám előbb! :)
Matty miatt nem nem csak a te szíved fájt, elhiheted. Meglepő módon én is azt hittem, hogy ő lesz Kira párja, pedig nem sok minden utalt rá - inkább volt egy bolondos kissrác szerető nővére, mint bármi más. Jonas és Kira tekintetében ugyanúgy gondolkodom, mint Te. Csak néztem, amikor összekeveredtek, de tuti közrejátszott benne a gyászuk is az elvesztett fiú miatt... Nem tudom, lehet, eleve egymásnak voltak elrendelve.
Örülök, hogy tetszett a tetralógia és megírtad az élményeidet! :) Én is csak remélem, hogy másokat is megérint!
Anita / AniTiger