Sara Raasch: Hó mint hamu (Hó mint hamu 1.)

 Mini-könyvklub 3. felvonás: fantasy

A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.

A könyvhöz tartozó vendégblogger bejegyzésem Sara Raasch-ról Vegazus oldalán.

  – Tehát… – szólalok meg, amint elindulunk balra a folyosón – …ön Cordell királyának fia. Milyen érzés királyfinak lenni?

  Theron felnevet.

  – Néha nagyon jó, máskor egyenesen borzalmas. Ön gyönyörű. Milyen érzés gyönyörűnek lenni?

Fülszöveg:

☃

Megtört szívű lány

Ádáz harcos

Leendő hős

Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán?

TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.

Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.

Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány.

Könyv információk:   Eredeti mű: Snow Like Ashes        Eredeti megjelenés éve: 2014  Twister Media, Budapest, 2015 496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158029438 · Fordította: Bozai Ágota

Trilógia részei:                          0,1 Jégcsap mint szikra 1. Hó mint hamu      2. Jég mint tűz 2,1 Flames Like Vines 3. Frost Like Night

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Mert már akkor beleszerettem a borítóba, amikor először megláttam Tumblr-en! Most viszont a Mini Könyvklub havi olvasmánya volt, aminek őszintén örülök, mert én is erre szavaztam.

A történetről röviden

(E/1 – Meira szemszögéből megy az egész sztori.)

Meira (Aline Weber)

Adott nekünk Meira, aki rettenetesen béna a mindenféle közelharcban, ám a csakramjával nagyon tud. Sajnos leányunk kamaszos rajongással gondol / néz / szól Matherhez, aki Télország (megkoronázatlan) királya, egyben játszótársa, gyakorlópartnere és egyetlen barátja. A két fiatalra egy néhány fős menekültekből álló csapat vigyáz, akiket nem kaptak el, amikor a Tavaszföldiek leigázták birodalmukat és megölték királynőjüket.

Meira, amikor nem Mather után nyáladzik, akkor amiatt picsog, hogy nem hagyják érvényesülni, nem tud segíteni az országának és minden küldetésből kihagyják. Aztán jön az első küldetés, nem sokra rá jön az újabb menekülés, megérkeznek egy Ritmus-királyságba és Meira megkapja élete nagy feladatát, ami viszont nem tetszik neki, szóval picsog.

Miért nem tetszett?

Én azoknak ajánlanám, akik a nagymértékű logikátlanságba képesek belelátni, hogy „ez fantasy”, ugyanis 4 évszak birodalom VAN egymás mellett a következő sorrendben: Nyárföld, Őszföld, Télország, Tavaszföld. Ezeket a királyságokat az országhatár élesen elválasztja egymástól, teljesen más a hőmérséklet, totálisan más a lakóinak a bőrszíne, hajszíne, stb. Mások a növények, fák, éghajlat – szóval minden. Szeretem a fantasyt, sőt, ezt az egészet is egészen ötletesnek gondolom – bár jobb lenne, ha más-más földrészen, szigeten, bárhogy lennének elhelyezkedve… minimum -, de ez a világ engemet nem nyert meg magának. A Tövisek hercegét leszámítva még csak jobb high fantasykat olvastam ennél.

Mather
(random hajmodell)

Nem tetszett, hogy nagyon gyerekes az alapszituáció. Tessék, itt egy lány meg egy fiú. Ők a Jók és természetesen a kislány odavan a fiúért, aki csodaszép meg izmos meg király meg stb… no, nem lehetnek ám egymáséi! De hiszen kell egy Gonosz is a történetbe, tessék itt egy Gonosz! Meg itt a mágia és itt egy keserves múlt… Szóval az olvasó elé borít mindent és nincs SZINTE semmi, amire magunktól kellene rájönnünk, kilogikáznunk. Nincs min elgondolkodnunk… Sajnáltam, untatott.

Negatívumként hozható fel az évszak királyságok elhelyezkedése és a kamaszlányos stílus mellett az idő. Sajnálom, hogy a 16 év ugrás csak azért kellett bele, hogy babaként menekülhessenek, ne emlékezhessenek és a történet kezdetén kamaszkorúak legyenek a főszereplők. Oh, meg legyen ideje szenvedni a fogságba esett népnek. Olvasás közben és a könyv befejezése után is velem maradt az érzés, hogy suták a harci jelenetek, esetlen volt a  „hatalmas titkok” kiderülése és gyerekes az egész stílusa…

Theron herceg
(random hajmodell)

Miért tetszett mégis?

Az egész mégis a Ritmus-királyságba érkezés után vált jóvá, aztán a végére fel is jött nálam a regény 4 csillagra. Teljesen lelombozódva olvastam, mind inkább kiábrándulva a könyvből és csak a könyvbefejezési mániámnak köszönhető, hogy összességében tetszett a regény. A Cordellbe érkezés, Theron herceg megismerése, aztán az összeesküvések, az új szereplők és a Mathertől való eltávolodás nagyon jót tesz a sztorinak. (Egyébként tartok tőle, hogy a folytatásban lesz még bonyodalom a srác miatt… Nagyon szerelmi háromszög szagúnak tűnik a dolog, azt meg ugye nem bírom.) Kifejezetten bírtam, ahogyan Meira szép lassan - leszállva a magas lóról - elkezd viselkedni és elkezd másokkal törődni. Érdeklődik, kutat, kérdezősködik, figyel. Persze sajnálatra méltó, hogy kiderül, mennyire nem figyelt oda, amíg Sir-ék oktatták, de már meg sem lepődtem.

A mágiaszterek, a varázslat vagy női vagy férfi ágon történő öröklődése, a mágiaszterek története ZSENIÁLIS volt.  Nagyon bírtam Meira álmait, a legjobb megoldása volt az információ átadásának (persze a legkönnyebb is). Szintén nagyon tetszett a királyságok más-más felkiáltása / káromkodása / csodálkozó szava, úgymint:

Primoria
(katt rá a nagyobb képért)

• Szent hótömegek a magasságos égben!
• Hó, jég és égi zúzmara!
• Aranyló levelek!
• Szentséges mennyei hófehérség!
• Magasságos hófelhők!
• stb.

Abszolút biztos voltam a regény nagy fordulatában már a regény első harmadánál, de nem zavart – a vége felé a szálak összebonyolódtak, több rálátást kaptunk más országokra, a Télországiakkal is megismerkedtünk, a sztori nem volt rossz – bár jobban is el lehetett volna mesélni. A mellékkarakterek, akik később kerülnek be a képbe – nagyon jók! Titokzatosak, furfangosak, árulásra és önfeláldozásra hajlamosak, szeretik a művészetet, intelligensek, optimisták a helyzetük ellenére is, tehát nem egysíkúak, mint a regény kezdetén megismert főbb karakterek.

A történet vége tetszett! Annyira kerek egész, hogy az olvasó tovább gondolva lezárhassa magának, de vannak nyitva hagyott dolgok, hogy folytatódhasson a sorozat… Szerintem alkalomadtán folytatom, hátha többet megtudok a Ritmus-királyságokról meg Theronról!

Kedvenc: Theron. Sir.

Nem szerettem: Kiszámíthatóság. Kamaszos picsogás. Országelosztás… (Komolyan higgyem el, hogy 1-1 országhatár képes elválasztani egymástól 1-1 évszakot? Na, hagyjatok…)

Értékelés: 4

Ajánlom, ha… bírod a fantasyt, de bírod a gyermeki stílust, az átlagos fantasykat meg a nagyon kamaszos-szerelmes hozzáállást. Nincs kedved sokat törni a fejed az aktuális olvasmányodon.

Nem ajánlom, ha… jártas vagy a fantasy-k világában, több high fantasyt olvastál már és érzékenyen érint egy jó ötleten alapuló, ám elszúrt világ felépítése.

Kedvcsináló idézetek:

☃

Theron előrehajol, karját térdére támasztja, és az alanti könyvtárat nézi.

– Ezért olyan érdekes az irodalom. Minden értelmezés kérdése, és száz embernek százfélét jelenthet. Sosem jelenti kétszer ugyanazt.

Nagy felhördüléssel csukom be a könyvet.

– Nekem nincs szükségem száz különféle értelmezésre. Nekem egy olyan könyv kell, amelyben azt olvashatom: „Így lehet legyőzni Tavaszföldet, és helyreállítani királyod hatalmát. És ha már ott tartasz, így bizonyíthatod be, hogy hasznos tagja vagy népednek, hogy jelentőséged van, amikor senki nem gondolja ezt rólad…”

☃

– Gratulálok mindenkinek! – szólalok meg, amikor kinyitom Noam király dolgozószobájának ajtaját. – Végre sikerült megtörnötök Meirát, az őrült árva katonalányt! A virágdíszítéstől akadt ki.

☃

Megérintettem bőrömet; olyan világos, mint a felettünk sodródó felhők; ujjaimat végigsimítottam a vakítóan fehér hajamat takaró sapkán. Egész életemben csak télországi menekültek között voltam. Addig soha, egyetlenegyszer sem jutott eszembe, hogy vannak emberek, akik nem úgy néznek ki, mint mi, ám amikor éjfekete szemeket láttam és buja, szép barna bőrt, azt kívántam, bárcsak az én bőröm is ilyen gyönyörű árnyalatú, az én kék szemem is sötét titok lenne. 

☃☃☃☃☃

A képek a Pinterest táblámról származnak: Snow Like Ashes

Egyéb Snow Like Ashes kiadások a GoodReadsen.

☃☃☃☃☃