Hagyjatok! Olvasok!: Richard Harvell: A kasztrált

alcím: Egy angyali hanggal megáldott ember magával ragadó, érzéki vallomása

Köszönet a recenziós példányért a Typotex kiadónak!

Ne hidd el mindazt, amiket az operákból tanulsz. A szerelem nem csupán két lélek megnyílása. És nem is a megkínzott szívek gyógyítója – egyszerűen csak stimuláló szer. Hatására növekszik a szív, egészen addig, amíg a legaprócskább hiba egyértelműen és fájdalmasan napfényre nem kerül. És egy kasztrált szégyenét nem lehet aprócskának nevezni.

Fülszöveg:

◈

Mózes Froben a 18. század ünnepelt sztárja. Az opera színpadán elbűvöl mindenkit, hangjáért ezrek lelkesednek. A siker azonban mindig áldozattal jár. Történetét a fiához írt leveléből ismerjük meg. Mesél anyjáról, a kirekesztve élő süketnéma nőről, akinek egyetlen feladata a harangozás, s akinek a templom papjától születik gyermeke. Mesél az apjáról, aki papként retteg az igazság napvilágra kerülésétől, ezért fiát egy hegyi patakba veti. Mesél a két szerzetesről, akik megmentik, s az apátságba viszik. Itt a kórus remek énekese válik belőle, és kivételes énekhangjának megőrzése érdekében titokban kasztrálják. Aztán mesél még Bécsről, a sikeres bemutatkozásról, mely megnyitja számára az utat Európa nagy operaházai felé. Mindenekelőtt azonban a múlt titkairól mesél, megválaszolva egy kérdést, mely egész életében árnyékként követte őt:

Hogyan lehetett fia Mózes Frobennek, a világhírű kasztrált énekesnek?

Könyv információk:

Eredeti mű: The bells

Eredeti megjelenés éve: 2010

Typotex, Budapest, 2016

384 oldal · puhatáblás ·

ISBN: 9789632798783 ·

Fordította: Gáti István, Kain Péter

Megvásárolható ITT:

Typotex

(+ részlet)

(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Teljesen véletlenül került hozzám – egy másik recenziós példány helyett -, de soha még ilyen jó tévedés, szerencsés véletlen nem történt velem. Eléggé kimozdított a komfortzónámból a történet, de nem bánom. Nagyon jól esett!

A könyvről röviden

Orpheus and Eurydice
Frederic Leighton műve

A regény felépítése olyan, hogy a legelején van egy Előszó az olvasóhoz, amiben Mózes Froben, a híres kasztrált operaénekes fia (Nicolai Froben) meséli el, hogy miként ismerte meg édesapja történetét a halála után talált írásokból. Az előszót aztán három felvonásban követi Mózes fiatalkora, Mózes felnőtté válása, majd útnak indulása.

(Első felvonás)

Egy süket édesanya abszolút hallású gyermekéről szól a történet, aki a svájci nebelmatt-i templom harangtoronyban nevelkedik. A kicsit elvadult, piszkos és félénk édesanya az összes szeretetét a testén átrezonáló, irgalmatlanul hangos harangoknak és a fiának adja, míg egy véletlen el nem szakítja tőle a fiút.

(Második felvonás)

Kóborló szerzetesek találnak a fiúra és nevezik el Mózesnek, majd magukkal viszik a fiút Sankt Gallenba, ahol az apát nem akarja hagyni, hogy velük maradjon. A fiút a csodálatos hangja menti meg végül, ám további bajokba keveri. Kirekesztés, kasztrálás, lenézés és imádat – ezekkel telik a fiú gyerekkora, míg nem találkozik egy lánnyal, aki a rangja ellenére a barátjának nevezhető, majd a szerelmének. Az árva fiú és a gazdag leány szerelme ellen sok minden szól, nem csupán az, hogy Mózes csupán félig-férfi, egy angyal, egy kasztrált…

Sankt Gallenből Bécsbe jutunk az utolsó – a harmadik – felvonásban, ahol a megjelenik az opera, egy igazi musico és Gluck az Orpheusz és Eurüdiké operával.

Farinelli, a legismertebb olasz musico

Szerintem

Általában nem olvasok hasonló regényeket. Nem igazán érdekel az opera és sosem találkoztam még a „musico”-jelenséggel az eddigi (irodalmi) kalandozásaim során. Ez a könyv mégis megfogott magának, mert lehetetlen volt figyelmen kívül hagyni Mózest, ezt a kedves, segítőkész fiút. Szívszorító volt a történet eleje, emiatt érdekelni kezdett a fiú sorsa. Bájos naivitással fogadja a neki jutó kevés szeretetet, nehezen tudja megfogalmazni a szükségleteit, ráadásul nála jóval idősebb papokkal és egy úrilánnyal barátkozik össze. Fél, de kibírja; mindent, de mindent lenyel, minden akadályt legyőz és megy tovább az összes nehézség ellenére!

Zseniális!

A regény nem tündérmese; nem csak szép, de fájdalmas is a történet. Mózest kevesen fogadják el – inkább lenézik, a háttérbe szorítják, elutasítják vagy bántják. Nem értem, hogy nem szerették őt, mert én rajongtam érte, így fájt az összes kárára elkövetett csíny, bűn vagy bármilyen egyéb tett.

Sankt Gallen (Svájc)

Gyönyörűen, érzékletesen van megfogalmazva a regény, ám mind a kasztrálás, mind a musico magánya úgy van megírva, hogy a könnyeimmel küszködtem olvasás közben. Egyszerre szép és sötét történet – bár milyen is lehetne, ha egy kasztrált, egy félig-férfi szerelme van a középpontban?

Összegzés

Elhittem, hogy élt egyszer ez a Mózes nevű fiúcska, akivel egészen fiatalon ennyi szörnyűség történt, majd kasztrált létére szerelmes lett. Elhittem a 18. századi sánta kislány szépségét és a lemondását egy szebb jövőről. Elhittem ezt a fiktív szereplőkkel elregélt, történelmileg mégis – majdnem teljesen - hiteles sztorit. Elhittem, mert a könyv az elejétől a végéig hihető, jól megírt, jól felépített és nagyon olvasmányos.

Kedvenc szereplők: Mózes, Remus, Nicolai, Tasso

Tetszett: Az összes haranggal kapcsolatos rész, a gyönyörű helyszínek, de Nicolai és Remus részeit is imádtam. Nagyon tetszett, ahogy az egész testével élvezte a zenét a fiú, majd az „angyal” Mózes.

Értékelés: 5

Ajánlom, ha…

szereted az autentikusnak ható regényeket;
kedveled az operát, illetve az operaénekesekkel kapcsolatos történeteket;
életregény szerető vagy;
laikus vagy, vagy olyasvalaki, aki szeretne kitörni / kikacsintani a komfortzónájából.

Nem ajánlom, ha teljesen más a kedvenc műfajod és nem tudsz kilépni a komfortzónádból. (Mondjuk szerintem tök jó könyv zónaelhagyásra!)

Kedvcsináló idézetek:

◈

„Az aztán a város! Egyszer együtt elmegyünk oda, Mózes – te meg én, meg ez a farkas itt. Noha a szíve csak az ágya után sóvárog, azért biztosan vissza akar menni oda. Tudod, Rómában egész könyvtárak vannak, tele könyvvel, amiket senki se olvas. És ezért engedett el bennünket az apát. Ugyanis Remus úgy véli, hogy a világ összes könyvét el kell olvasnia, még ha unalmas vagy haszontalan is.”

„És ezt az a valaki mondja, aki úgy véli, hogy a könyvtáraknak bort kellene felszolgálniuk a látogatóknak”, morogta Remus, anélkül, hogy felnézett volna.

„Hát persze, hogy azt kellene tenniük”, mondta Nikolai. „Akkor aztán szívesen mennék én is oda, és elolvasnék egy-két oldalt.”

◈

„Addig nem megyek tovább”, csattant fel [Amalia], „amíg legalább hat szót nem szólsz hozzám.”

(…)

Tényleg megpróbáltam beszélni – ugyanis meghallottam a hangjában ugyanazt a magányt, ami az én életemben is uralkodott –, de nem sikerült. Némasággal voltam megverve. Üres tekintettel néztem mögötte a falat, mintha oda lenne felírva a nagy titok, hogyan szerezzünk magunknak barátot, de sajnos idegen nyelven.

◈

„ (…) De amikor én vagyok együtt vagyok egy nővel, akkor a vágya hegyi patakká változik. Nem fékezi a félelem, ezen az éjszakán nem foganhat gyerek, a következménye nem lesz kényszerházasság, és nincs örök szégyen. Pontosan tudja, hogy másnap nem kell sajnálattal gondolnia az élvezetére. Isten nem nézi rossz szemmel, ha egy angyal vesz részt kéjes álmaiban. És ebben az értelemben nem csupán Orpheuszt, hanem Bacchust is. Néha kigúnyolnak engem a tudatlan férjek – hallom, ahogy mondják, hogy a kardommal nem tudok szúrni –, de ők a bolondok. Ugyanis az általuk hőstettnek titulált löket az ágyékból pótolható, újjá teremthető és jobbá javítható.”

- Gaetano Guadagni