Ha a gimis tapasztalataimat hullámvasúthoz
hasonlítanám, Szarmageddon lehetne a neve, amely tele van fájdalmas,
gyomorforgató, éles kanyarokkal. Szar élmény, tény és való, de legalább tudom,
mire számíthatok.
Fülszöveg:
❖
Áll a bál a Smith gimiben! Az egész suli bezsongva várja a
tavaszi bulit, három diáknak viszont olyan fordulatot hozhat ez az este, amire
egyáltalán nincs felkészülve…
Melanie a csajkódex miatt nem mer járni a barátnője öccsével.
De irtó nehéz ellenállni Dylannek, aki maga a két lábon járó kísértés.
A lúzer Isobelt az egyik legszexibb srác valamilyen rejtélyes
okból randira hívja. A lányt már ettől is kitöri a frász, hát még attól, hogy a
kamu kapcsolat Spencerrel esetleg valódira fordulhat.
Corey álmában sem gondolta, hogy egy rocksztárral járni
ennyire bonyolult. Vajon elég erős a szerelmük Timmel, hogy megküzdjenek a
folytonos médiacirkusszal, na meg a melegellenes tüntetőkkel, akik próbálják
kitiltani őket a buliból?
Lehet, hogy ez a bál mégsem lesz mindenkinek leányálom…
Könyv információk:
Eredeti mű: Awkwardly Ever After
Eredeti megjelenés éve: 2014
Móra, Budapest, 2015
340 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789631199505 ·
Fordította: Béresi Csilla
|
A sorozat részei:
(befejezett sorozat)
+spin-off: Rocksztárt kaptam karácsonyra
(a ReadySet Dominic
Wyattjével a főszerepben)
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el? Sorozat utolsó része, hogy a mákos tésztába ne
olvastam volna el. :)
Szerintem:
❖
A könyv az elvarratlan szálak miatt
jöhetett létre, hiszen az írónő mindegyik könyvében van egy főszereplő páros, a
többiek sztorija meg a háttérben megy és az ebben a könyvben szereplőkről
eléggé elfeledkezett… eddig. Egyszerre három történetet kapunk az utolsó Smith
Gimi kötetben: Mel, Isobel és Corey szerelmi életét, vergődését és
eszmefuttatásait ismerjük meg.
 |
| Peter Capaldi Fan Art | Doctor Who | BBC America |
Persze cukik voltak a párosok és
vicces kis történetek voltak a regényben, amiket jól esett olvasni. Szerintem
ez volt a legjobb kötet – még Corey rinyálásával együtt is -, szerettem, hogy
rövidek, kompaktak ezek a szösszenetek és nagyon ízlésesen vannak átvezetve a
szálak a következő történetbe. A legjobban Isobel sztorija tetszett, mert igazi
geek a csaj – folyamatosan a Csillagközi rombolót (Battlestar Galactica) és a
cylonokat, a Ki vagy, doki?-t (Doctor Who) meg a tardist emlegeti. Ez adott egy
kis extra löketet a jókedvemnek.
Elsőre különös volt, hogy minden
fejezet kezdésénél ott van egy-egy (néha egymásra reflektáló) újságcikk, ami
vagy a Smith Gimi suli újságában Smithonian-ben, vagy az újonnan felbukkanó –
Jane Smith által szervezett - Wordsmith-ben jelent meg. Iszonyat izgalmas volt,
egyre kíváncsibb és kíváncsibb lettem, ahogy mind személyesebbé váltak a
cikkek.
Összességében jó kis sorozatzáró
kötet volt, én szerettem. Nem világmegváltó mű, nem is szabad tőle ilyesmit
várni, de egy laza, jókedvre derítő sorozatnak teljesen megfelelt. Voltak benne
szomorkásabb részek, de némi komolyság jól állt a résznek. Különösen jó volt,
hogy minden részben más-más páros volt kiemelve, így még én sem felejtettem el,
hogy kivel, mikor és mi történt.
Érdekes mellékszereplő:
Megint találtam valakit, aki jobban
érdekelt, mint amennyi figyelmet kapott – ő lenne Sam (sosem Samantha). Isobel
barátja, aki kiáll az LMBT egyének egyenlő bánásmódja mellett és a
botrányokozástól sem riad vissza.
Kedvenc: Isobel! ^.^ De
Spencert is nagyon bírtam!
Értékelés: 5
Akkor az egyes történetekről dióhéjban:
(enyhe spoiler)
#1 Melanie (és Dylan)
Őszintén szólva nekem egyrészt kicsit
kamu probléma volt, hogy a barátnőm öccse tetszik, és ő mit szól majd hozzá,
satöbbi. Másrészt furcsának érzem, hiszen a leány elsős a gimiben, a srác pedig
nyolcadikos. Lehet, hogy öreg vagyok, de nekem ez a páros túl fiatal a
NagyLove-hoz…
A legérdekesebbnek Isobel mellékszála
tűnt, örültem, hogy a kötet második története az övé.
#2 Isobel (és Spencer)
Ez a sztori és Isobel személye NAGYON
tetszett! A tökéletes kinézetű Mel meg a szép focista srác után jól esett erről
a nagyon okos, kicsit dagadt / pufi. Elsőre ugyan megijesztett, hogy egy
klasszikus „A csaj nem jár egyedül”-féle rom-kom-os balgaság fog kisülni
belőle, de szerencsére Marni tartotta magát ahhoz, hogy úgy kell elfogadni az
embereket, ahogyan vannak.
Poénos, bolondos páros – én nagyon
bírtam ezt a részt (és később – Corey történetében – is tök cukik voltak!)
#3 Corey (és Tim)
Corey-t nagyon megszerettem az első
részben, nagy kedvencem volt a „meleg barát”. Sajnos az utolsó romantikus
szösszenet inkább a fiú vergődését, mintsem a boldogságát helyezte a
középpontba, aminek nem örültem. Mindig kedveltem a fiúk párosát a maga
hétköznapi ember párkapcsolata egy sztárral problémáival, de ez rettenetesen
rinyás rész lett… Corey hatalmas Drámakirálynő…
Jobb szerettem a háttérszereplőket,
például Sam-et, aki ugye a melegek elfogadásáért küzd a Smith Gimiben. Kiállt
valamiért, karakán, lázadó személyiségű emberke, aki roppant kevés részt kapott.
Kedvcsináló idézetek:
❖
Nem arról van szó, hogy a félelmeim szorításában nem merek
teljes életet élni, hanem az ösztöneimre hallgatok.
Az ösztöneim pedig
azt súgják, hogy jobban járok, ha nem jövök össze egy Menővel, aki lehet, hogy
képes SMS-ben dobni! Egy Spencer King-féle srác valószínűleg három emotikont se
pazarolna rám.
Pont ez hiányzott
volna nekem.
❖
Az én zseniális legjobb barátnőm azonban teljesen
megfeledkezett arról, hogy célponttá vált, talán, mert úgy bámult egyik félről
a másikra, mintha egy különösen izgi szappanoperát nézne.
– Azt hiszem,
nyilvánvaló, hogy részleteket várnak tőled – mormolta halkan. – Használj
egészen rövid szavakat. Lehetőleg egy vagy két szótagúakat.
Totál viccesnek
találtam Izzie benyögését. Csak sajna ezzel egyedül voltam. Mindenki más
elképedve meredt rá.
– Ostobának
neveztél? – hördült fel Steffani, ügyet se vetve Spencerre, és úgy nézett a
barátnőmre, mintha el akarná hamvasztani a tekintetével.
❖❖❖❖❖
❖❖❖❖❖
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése