Tara Sivec: Életek és édességek (Csokoládéimádók 2.)

(18+ / káromkodás)

El fogom nyerni az Év kreténje-díjat, ha az én lánykérésem is megjelenik azon a kijelzőn a következő öt percben, ahogy elvileg történnie kéne. 

Azt sem tudom, hogy létezik-e az Év kreténje-díj. De biztos. 

Nyilván egy hatalmas, pénisz alakú trófea, egy feléje mutató nyíllal, amin az áll:

Ez te vagy! Egy hatalmas fasz! Gratulálunk!

Fülszöveg:

♡

Carter, Claire és a banda visszatér, és készen állnak, hogy elkezdjék közös életüket. De vajon tényleg készen állnak?

Túl egy pokoli leánybúcsún, pornófüggőségen, zsemle-baseballon és egy elrontott lánykérésen, túl azon, hogy rájönnek, mindkettőjük családja csupa sültbolondból áll, Carter és Claire végül elkezdi megkérdőjelezni a köztük lévő kötelék erősségét.

Vajon a barátaik csak tovább rontják a helyzetet kellemetlen megjegyzéseikkel és kotnyeleskedésükkel, vagy meggyőzik a párt, hogy a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” néha tényleg kezdődhet sörponggal is?

Könyv információk: Eredeti mű: Futures and Frosting          Eredeti megjelenés éve: 2012 Könyvmolyképző, Szeged, 2015 272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633992807 · Fordította: Farkas János

A sorozat részei: 1. Csábítások és csemegék 2. Életek és édességek 3. Troubles and Treats (angol) 3,5. Hearts and Llamas (angol) (befejezett)

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

…mert tetszett az első része, …mert éppen kölcsönben volt nálam (a már említett első résszel együtt), …mert éppen lejár a kihívása, …mert bírom az írónő stílusát!

Szerintem

Nem igazán ért az első rész nyomába, mert nem volt semmi súlyosabb sztorija az egésznek, hanem csak ment tovább az életük és ebből a tovább mendegélésből kapunk egy-egy érdekes szeletkét. Ha valaki nagyon megszerette a szereplőket, akkor IGEN, tetszeni fog neki ez a röpke folytatás, de tényleg csak a rajongóknak ajánlanám. Abszolút odáig voltam az első rész poénos, ám komoly romantikus történetéért, de ez a rész alulmúlta az elvárásaimat. Túl blőd lett az egész, elpoénkodták a komolyabb helyzeteket (és úgy általában az egész regényt). Komolyan olyan volt, mintha mindenki az első részbeli önmaga rossz karikatúrája lenne…

Tetszett, mert bírom a karaktereket, de alkalomadtán SOK volt belőlük – már a Csábítások és csemegék című regény kapcsán is előjött bennem a klisék iránti ellenérzés, hát ez most betetőzött. Klisé klisé hátán, rossz poénokkal nyakon öntve. Erőltetettnek éreztem a poénokat, a csavarok laposak voltak és már-már bugyutákká váltak a szereplők.

…és mégis…

Jól esett, mert ez a társaság nagyon szerethető és TOTÁLISAN idióta. Nem mondom, hogy elhülyéskedem az életemet, vagy hogy ennyire balfék lennék, mint bármelyikük (George-ot leszámítva persze), de azért jól szoktam érezni magamat, amikor ilyen sült bolondokkal vagyok körülvéve. Például, lehet ennek ellenállni?

– Jaj, aranyom, te tiszta hülye vagy! Szeretlek, de ostobább vagy, mint egy féllábú kacsa egy seggrepacsizó versenyen, ahol disznók repkednek.

Összességében

Érdekes folytatás volt… igazi cukormázas happy end a Csokoládéimádók sorozat rajongóinak. Kicsit túldimenzionált és eltúlzott poénokkal telezsúfolt volt, de nem volt feltétlenül rossz. Voltak nagyon vicces és rémesen szánalmas jelenetek is, és ez utóbbiak miatt tovább tartott elolvasnom, mint az első részt. Claire és Carter egymáshoz csiszolódása, illetve az igazi kis, szerető családdá válásuk Gavin-nel szuper aranyos volt. Mély sajnálatomra Carter átment teljesen agyhalottba néha, egy két lábon járó komédia lett a pasi, amit nem szerettem, de George és azok a részek, amikor Cartert szívatja felhozták nálam a sztorit.

Tetszettek a Dr. Seuss utalások, a pénisz alakú mindenféle buli kellékek bedobása a sztoriba, a Sex Shop és a füldugós rész. Drew-t és a párját nem nagyon tudom még mindig hova tenni… Ők nekem elképesztően furcsák.

Értékelés: 4

Durva borítók!

Már az első rész kapcsán átfutott rajtam a gondolat, hogy megmutatom a legszebb, leg sztorihoz illőbb és a legrettenetesebb borítókat… aztán letettem róla, mert eléggé bő lére eresztettem a szót abban a posztban. Mivel a második rész kapcsán nem akarom csűrni-csavarni a szót, hozom a borítókat!

Az első rész borítói közül a legszebb a magyar borító, mert olyan elegánsnak hat és jók a színei. A legrettenetesebb a portugál (2015, Editora Valentina) borító a gumibaba fejjel és az eperrel, amibe nem harapnék bele. A legérthetetlenebb meg a német (2015, Ullstein) borító a sárga gumicsizmával, a citrommal, illetve a „Csókolj meg, hülye!” címváltoztatással. Mi van? 

A második rész borítói közül a legszebb címen osztoznia kell a magyar borító mellett az olasz (2014, Leggereditore) borítóval, amit nagyon bájosnak-kedvesnek tartok. A rettenetes címet nem osztom ki a második rész borítónak, sőt ezúttal a német (2015, Ullstein eBooks) borítóval, se külsőre volt bajom – tulajdonképpen egész szép, nem? -, hanem a címmel. Már megint megváltozatták, ezúttal a német kiadvány címe: „Talán, bébi!” / „Talán, babám!”

Kedvcsináló idézetek:

♡

Hátradöntöttem a fejemet a kanapéra, és a mennyezetet néztem, azon tűnődve, vajon miért mozog?

A mennyezet nem szokott mozogni, igaz? Ha a mennyezet mozogna, akkor a padlónak is mozognia kéne, nem? Akkor soha nem lennénk egy helyben, mint egy brokkoli. Folyton mozognánk, mintha csak egy vidámparkban lennénk. A vidámparkok ijesztőek, mert ott vannak bohócok. A bohócok meg folyton rohangálnak, mert el akarnak kapni, hogy lerágják az arcodat álmodban. Vajon egy mozgó mennyezet meg tudna ölni egy bohócot?

♡

– Jézus Úristen! Te FÜVES SÜTIT adtál Claire-nek??? – kérdeztem Drew-tól, és hitetlenkedve George-ra néztem. – MAGA is evett belőlük? – kérdeztem tőle is, mint aki nem akar hinni a fülének.

– Én voltam Vietnamban is – mintha ezzel minden tökéletesen igazolva lenne és meg lenne magyarázva. – Hol az unokám?

Csodálkozva meredtem rá pár pillanatig, és rájöttem (nem először), hogy Claire apjára tökéletesen illik a „legendás alak” kifejezés. Míg a többiek a fürdősó értelmi szintjére kábítóztak magukat, George csak összegömbölyödött a kanapén, és szépen kialudta a mámort. 

♡

– Jártam egyszer egy lánnyal, aki szex közben apunak szólított. Ez egészen izgató is volt, egészen addig, amíg nem találkoztam az apjával. Úgy nézett ki, mint Danny DeVito, csak még alacsonyabb és kopaszabb volt. Mindig fing- es sajtszagot árasztott, és szeretett a jó csajok után kiabálni, amikor azok elmentek mellette az utcán. – mesélte Drew. 

♡ ♡ ♡ ♡ ♡

A képek a Pinterest táblámról származnak: Tara Sivec: Csokoládéimádók

További Futures and Frosting borítók a GoodReads-en.

♡ ♡ ♡ ♡ ♡