Oldalak

2016. június 17., péntek

M. R. Carey: Kiéhezettek



– Ez Pandóra – válaszolta Justineau kisasszony. – Csodálatos lány volt, akit az istenek megáldottak és minden ajándékkal elhalmozták. A neve is ezt jelenti: „a mindennel megajándékozott lány”. Okos volt és bátor, gyönyörű és vidám, meg minden, amit el tudtok képzelni. Csupán egyetlen aprócska hibája volt: a nagy, nagyon nagy kíváncsisága.


Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A történet a jövőben játszódik, az emberiség nagy része egy gyorsan terjedő fertőzés áldozatává vált. A fertőzést egy különleges gomba okozza, amely a szervezetbe jutva átveszi az irányítást a gazdatest idegrendszere fölött. A fertőzöttek, a „kiéhezettek" gyorsan elveszítik személyiségüket, emberi mivoltukat, és egészséges emberek húsával táplálkoznak.
A egészségesek védett városokba húzódtak vissza, vagy „guberálókká" válnak, azaz veszélyes bandákhoz csapódva próbálják túlélni a helyzetet.
Egy jól védett katonai bázison különleges gyerekeket tartanak fogva, egymástól is elzárva. Ők is kiéhezettek, azonban megőrizték emberi tulajdonságaikat sőt, kiemelkedően magas intelligenciával rendelkeznek. A tudósok abban reménykednek, hogy segítségükkel – vagy inkább felhasználásukkal – sikerül megtalálniuk az ellenszert.
Egy napon a kiéhezettek és a guberálók megtámadják a bázist, csak keveseknek sikerül megmenekülniük, köztük az egyik legintelligensebb kiéhezett gyerekkel, Melanie-val. A menekülőknek a kiéhezettekkel zsúfolt városokon át kell eljutniuk a biztonságot jelentő védett területre… 
Könyv információk:

Eredeti mű címe: The Girl With All the Gifts
Eredeti kiadás éve: 2014

Kossuth, Budapest, 2016
456 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789630984652 ·
Fordította: Kisantal Tamás
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

(The Last Of Us // PC game)
Miért olvastam el?
Jeffi rettenetesen régóta rágta már a fülemet, hogy olvassam el, mert valakivel muszáj kibeszélnie a könyvet (mondjuk így vett rá a Wayward Pines-trilógiára is, amit nem bántam meg, szóval belementem). 

Szerintem... 

Wow, ez nagyon durva volt! Szeretem a zombis, az emberiségnek vége sztorikat, bár zombis könyv témában nálam a FEED-ETETÉS az abszolút favorit, ez a könyv is nagyon, nagyon tetszett! 
Az alapgondolata király? Naná! Vegyünk egy zombi leányt és legyen ő a főszereplőnk, vagyis az ő szemszögéből ismertessük a regény nagy részét. Ilyet még nem pipáltam, ha nem soroljuk ide a komolytalan zombi-románc történetet, amiben R beleszeret egy emberbe (Eleven testek). Érdekes volt, hogy nem csak a kiéhezettektől kell tartania egy esetleges túlélőnek, akik akár 150 km-ről is szagot fognak, aztán lankadatlanul és nagyon gyorsan követik a prédájukat, de felbukkannak a törvényen kívüliek (itt: guberálók), akik a maguk züllött módján igyekeznek túlélni, ráadásul fegyveresek.

Milyenek a karakterek? Nagyon jók. A zombi leány, Melanie egy cukorpofa - őt és a tanárnőjét, Justineau kisasszonyt is azonnal megkedveltem. Furcsa volt, hogy a nő érző emberi lényként kezeli az emberevő szörnyetegek, holott a történet miatt én is akként gondoltam rájuk. 
A kedvencem Parks őrmester volt, aki a katonai objektumot védte a zombiktól és a guberálóktól. Parks őrmester nem volt képes emberként tekinteni a zombi gyerekekre (és a beosztottjai sem), amiből nem kicsi konfliktusa volt a tanárnővel. Persze az őrmester az eltérő álláspontunktól eltekintve egy roppant izgalmas karakter volt. Eleinte utáltam, de mégis egyet értettem vele abban, hogy ZOMBI (!) gyerek(ek)ért az ember nem kockáztatja az életét… Nem tudom, mikor és miért kedveltem meg – talán akkor, amikor megismertem az élettörténetét. Döbbenetesen jó karakter.


„Nem mindenki ember, aki annak látszik.”


Maga a történet érdekes volt,

…bár eleinte csak sodródtam a sztorival. Megismerkedtetik az olvasót a katonai komplexummal, a kis osztállyal és megismerjük Melanie-t, az osztály legokosabb diákját. Később vált izgalmassá, letehetetlenné. Olyan volt olvasni, mintha lassan, de biztosan haladtam volna feljebb és feljebb egy hullámvasúton. A felfelé menetelés sokáig tartott, ha félre is tettem olykor-olykor a könyvet, akkor is csak az járt a fejemben, hogy vajon mi jöhet még?! A legvégére értünk fel a hullámvasút* tetejére, ahonnan aztán nyaktörő sebességgel száguldottunk lefelé, a föld felé. NAGYON meredek volt! Ha utólag visszagondolok a történtre, akkor éppen ilyen lezárást vártam, de mégis pofára estem a végén. 

*(Oké, lehet, hogy nem hullámvasút, csak olyan vidámparki cucc, amiben egy marha nagy emelkedő van, aztán csak meredek lejtmenet, de nem tudom a nevét… :P )

Összességében

Iszonyatosan izgalmas és fordulatos volt, néha szó szerint iszonytató is, de mivel elég nagy zombi + poszt-apokalipszis fan vagyok, így imádtam a regényt a tök durva alapkoncepció** ellenére is. Meg voltam elégedve a sztorival, mert beváltotta a várakozásaimat.  (Az tényleg csak BÓNUSZ piros pont, hogy önálló regény!)  
Szeretnék még olvasni az írótól, mert egész jó a stílusa és marha beteg ötletei vannak. Nem volt kifejezetten undorító a regény (egy zombis sztorihoz képest), de nem is egy lányregény… Éppen jól volt megírva és felépítve, ráadásul - és tudom, hogy durva ezt mondani egy horrorra -, de vicces volt és ezt (is) nagyon élveztem.

Értékelés: 5

Ajánlom, ha… szereted a világvégés, zombi apokalipszises történeteket. FEED-ETETÉS fanoknak kifejezetten ajánlom, bár közel sem annyira véres.

Nem ajánlom, ha… nem bírod a horrorokat, zombis regényeket és az emberiség kihalásával foglalkozó sztorikat!
  
Dr. Caldwell, Justineau kisasszony, Parks őrmester és Gallagher közlegény
Érdekesség: készül a FILM verzió!
Várható megjelenés: 23 September 2016 (UK) - IMDB link

Első ránézésre csak a castingot nem tudom hova tenni, ugyanis a könyvben a tanárnőnek barna a bőre és a kislánynak fehér, a filmben pedig éppen fordítva lesz. Valaki elolvasta és emlékezetből beírta a casting rubrikába, hogy van egy néger szereplő, csak nem emlékezett rá, hogy ki? Érdekes, érdekes.
Persze ettől függetlenül kíváncsi vagyok a filmre, mert zabálom a zombis filmeket és sorozatokat is, nem csak a könyveket. Az már más, hogy mit lehet kihozni a sztoriból, mert annyira marhára nem volt akcióban dús…


**Az alapkoncepció (enyhe SPOILER) - jelöld ki, ha érdekel:

A regény koncepciója az, hogy a gyerek-zombik nem teljesen érzelemmentes gyilkoló gépek (bár harapnak az emberi szag miatt!), csak picit betegecske gyerekeknek néznek ki, de teljesen normálisan beszélnek, gondolkodnak és tanulnak. Egy katonai támaszponton tanárok taníják és orvosok / tudósok vizsgálják a befogott kiéhezett gyerekeket, akik közül a legintelligensebbnek főhősünk, Melanie bizonyul. Mindenkiről és mindenről megvan a véleménye, megvan a kedvenc tanárnője és azt is tudja, hogy kitől kell tartania. Egyetlen dolgot nem ért, azt, hogy miért akarja meghamizni a kedvenc tanárnőjét, amikor lekopik a nőről a vegyszer és megérzi a bőrének az illatát…
(SPOILER vége)

Kedvcsináló idézetek:
Nagyjából elmondható, hogy a kiéhezettek gyakorlatilag állatok. Sosem mondják, hogy „Jó reggelt, Őrmester”, mielőtt az ember lekaszálja őket.

– (…) Azt mondta, behuzalozott katonácskák vagyunk. Mit jelent az, hogy behuzalozott?
Kedvenc Melanie fan artom!
(givemeapaper.tumblr.com)
Justineau zavarba jön.
– Egyfajta sértés – magyarázza.
– Na ja, meglepődnék, ha kiderülne, hogy csókot akart nyomni a homlokunkra. Csak kíváncsi voltam. Valami olyasmit jelent, hogy alapvetően szívtelenek vagyunk?
– Nem. Ez egy pszichológiai fogalom. Olyasfajta viselkedést jelöl, ami születésétől fogva adott, és nem tud rajta változtatni. Esetleg magába programozták, így aztán nem is gondolkozik rajta. Valamiféle automatizmus.
– Mint a kiéhezetteknél – nevet fel Parks.
Justineau kicsit kellemetlenül érzi magát, de veszi a lapot.
– Igen – ért egyet –, mint a kiéhezetteknél.

Amióta csak a világra jött, mindig is szerencsétlen volt. Verték az iskolában és verték otthon. Sosem sikerült cigivel csencselnie a tornaterem mögött, ahogy a bátyjának. Egyszer próbálta csak, de az apja észrevette, hogy elcsórta a cigarettáját, és a nadrágszíjával szerezte tőle vissza. Az otthoni bolondokháza elől menekülve bevonult. Csináltatott egy tetoválást, de a tetováló részeg volt, és hülyeséget írt rá: qui audet piscitur – azaz 'aki mer, az horgászik'.

☣ ☣ ☠ ☣☣
A képek a Pinterest táblámról származnak:
Egyéb The Girl With All the Gifts kiadások a GoodReadsen.


☣ ☣ ☠ ☣☣


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése