Köszönet a recenziós példányért a Művelt Nép Könyvkiadónak!
–
Mondd csak, Rainer, tulajdonképpen mindenre allergiásra vagy?
–
Nem olyan vészes, Franz – feleli. – A sörre és a húskenyérre nem. Így azért már
ki lehet bírni.
Azt
elhiszem.
Fülszöveg:
◈
Franz Eberhofert, a
testestül-lelkestül bajor rendőrt fegyelmi okokból helyezték át a nyüzsgő
nagyvárosból csendes kis szülőfalujába, az ugyancsak jellegzetesen bajor
Niederkaltenkirchenbe. Élete itt néha túlságosan is nyugodt mederben folydogál,
esti járőrözései
általában Wolfi kocsmájának pultjánál érnek véget, napközben pedig kedvenc
tartózkodási helye süket nagymamájának konyhája, ahol ínycsiklandó ételeket
ehet reggeltől estig. Apja, a kiöregedett 68-as lázadó közben vadkendert
termeszt a hátsó kertben és folyamatosan Beatlest hallgat, amivel kis híján az
őrületbe kergeti a kemény rockot előnyben részesítő fiát. A békés hétköznapokba
azonban időnként zavaró események tolakodnak be. Itt van mindjárt a Neuhofer
család, amelynek tagjai a legkülönösebb módokat választják az elhalálozásra.
Annyira különös módokat, hogy Franz nyomozói szimata feléled és elhatározza,
hogy utánanéz egy kicsit a morbid haláleseteknek. Ahogy egyre több gyanús
körülményt fedez fel, az ügy is egyre érdekesebbé, ugyanakkor hátborzongatóbbá
is válik…
A jó krimik, a jó ételek és a jó humor kedvelőinek – Nagyi
hamisítatlan bajor receptjeivel.
Megjelenésének várható időpontja: 2016. július 30.
Könyv információk:
Eredeti mű: Winterkartoffelknödel
Eredeti megjelenés éve: 2010
Művelt Nép, 2016
300 oldal ·
puhatáblás ·
ISBN: 9786155617874
·
Fordította: Balla
Judit
Megvásárolható
ITT:
|
Sorozat részei:
2. Gőzgombóc blues
3. Schweinskopf al
dente (német)
4. Grießnockerlaffäre
(német)
5. Sauerkrautkoma (német)
6. Zwetschgendatschikomplott
(német)
7. Leberkäsjunkie (német)
8. Weißwurstconnection
(2017)
(még befejezetlen)
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Egyből a Hamish
Macbeth és a nagy lazacfogás ugrott be a fülszövegről, azt a regényt
pedig szerettem. A borítója picit visszatartott, de a címe tetszik.
Egyszer volt… ~ Niederkaltenkirchen
Mint minden apró falucskában, ahol
mindenki ismer mindenkit, teljesen felborul a rend, ha felbukkan egy új ember…
Ha az új ember történetesen egy igazán dögös, egyedül érkező nő, no, akkor
mindenki felkapja a fejét! A történet ebből az alapból építkezik: megjelenik
Mercedes az ölebével és minden férfi elkezdi figyelni, ahogy jön-megy Niederkaltenkirchenben.
Az új nő megfigyelésében csak enyhén zavarja meg őket a halálos baleset és annak
a gyanús körülményei. Franz-nak, a rend éber
őrének feltűnik a dolog, de sajnos elég sok energiáját leköti az új nő, a
lakásfelújítás, a Nagymamája, az általa utált, otthon folyamatosan Beatles és a
testvére körüli nő gondok.
Szerintem
Nem kéne úgy tekinteni erre a
regényre, mint egy vérbeli krimire, mert akkor iszonyatos nagy csalódás éri az
olvasót! Ám, ha egy bolond karakterekkel megtűzdelt, kies bajor falucska
életéről szeretnék humoros beszámolót kapni a falu egyetlen és jócskán balfácán
rendőrétől, akkor ez a könyv nekünk szól.
A történet főleg Franz agymenéseivel,
az általa megélt dolgok elmesélésével halad előre – relatíve kevés benne a
párbeszéd. A szövege szórakoztató, jóféle kis hülyeségek vannak a könyvben!
Kifejezetten tetszettek az apróságok*, a morbid szociosztorik, amikkel a falu
lakóiról (vagy éppen a főszereplő családjáról) tudtunk meg többet. Például „barátok”
közt belefér, ha nem nemizni vágyó, sokgyerekes nő férje elmegy megkukkolni a
falu új nőjét? Nem fér bele, viszont szépen megzsarolhatjuk a delikvenst
ezzel-azzal, pláne ha a zsaroló a falu egyetlen
rendőre!
Főszereplőnk, Franz Eberhofer nem egy
túl jó rendőr, de szerethető és egyszerűen képtelenség nem imádni, amikor úgy
bánik a Nagyijával, mint egy királynővel! Engemet levett a lábamról, bár voltak
simlis dolgai és a hivatásában sem jeleskedik… Ötvenszer összeraktam a
dolgokat, mire benne egyáltalán megfogant a gyanú valami miatt vagy valaki
iránt!
*Főleg az ilyen rövid, velős, családban
marad sztorikat zabáltam, amiben Franz kiemel valamit – például a Karácsonyt –
és hoz egy humoros, szerethető információmorzsát magáról és/vagy a családjáról,
amit aztán pár mondatban előad, csakúgy:
Karácsony.
A Szenteste olyan, mint mindig. Kolbász és krumplisaláta, a Regensburgi Dóm
Fiúkórusának karácsonyi lemeze, végül éjféli mise a Nagyival. Szokás szerint
mindketten elalszunk, a pap ébreszt fel, mielőtt bezárná a templomot. Már három
éve gondosan odafigyel ránk, mióta egyszer bent felejtett, és a fél falut fel
kellett vernünk a dörömböléssel, mire kiszabadítottak.
Kriminek nem jó, de a karakterek haláliak!
Vannak benne egyedi karakterek és ezt
nem feltétlenül úgy értem, hogy jók… Flötzinger stílusától és úgy általában az
egész Flötzinger-jelenségtől majd’ ledobtam a hajam. Ez a pasi egy igazi
díszpinty a könyvben szereplő férfiak között, a „romantika császára”, aki előbb
invitál párzásra és csak aztán kérdezi meg, hogy kérsz-e inni, majd lazán
beközöl valami bókot.
A másik érdekes jelenség Franz
testvére, Leopold volt, aki eléggé vonzódik a zöldkártyáért házasodó, őt
megcsalni, elhagyni, kirabolni hajlamos nőkhöz, mindeközben értelmiséginek
tetteti magát, ami kimerül annyiban, hogy könyvesboltja van. A testvéri
rivalizálásuk viszont feldobta a sztorit, vagyis nem bánom, hogy Leopold olyan
ember, amilyen.
Összességében
Franz nyomozása jobb szó híján is „vicces”
volt, bár nem is használnám vele kapcsolatban a nyomozás szót, inkább észrevett,
majd nyugtázott dolgokat… aztán hazament ebédelni, elvitte a Nagyit bevásárolni
vagy elugrott sörözni. Maga a könyvben felderített bűntény kiszámítható volt,
inkább a körítés és a karakterek tették érdekessé. Habár nem egy okos, jó
szimatú rendőr, ráadásul még a figyelmét is könnyű elterelni, de az egész
lénye, a szövege szerethetővé tették őt és viccessé a könyvet. Általában zavar
a túl sok elbeszélés, halandzsa a regényekben, de az ő kis történeteit és
véleményét másokról érdekes volt olvasni – szerettem.
Talán morbid, de bevallom: imádtam a
Neuhofer-család halálnemeit és a köréjük írt szövegeket. Őszintén sajnálom
őket, de a könyv elején csak fogtam a fejem, hogy még ennyi balga embert?!
Folytatás? Naná!
Elég érdekes résszel zárult ez a rész, ráadásul kíváncsi vagyok Franz-ra és a
családjára.
„Imádtam”-szereplők: Franz, Nagyi (mazsola Lenerl)
Értékelés: 4
Ajánlom, ha…
Rita Falk, az írónő |
► …szereted M. C. Beaton stílusát és a
krimi paródia sorozatait (Hamish Macbeth, Agatha Raisin);
► …kedveled a bajor / német tájakon
játszódó, tipikus bajor / német emberekről szóló történeteket;
► …bírod a humoros paródiákat és light-os
családregényeket;
► …nincs ellenedre a jobbára elbeszélő
módú történetvezetés.
Nem ajánlom, ha…
► …neked a krimi a nagyoknál kezdődik
(pl.: Agatha Christie);
► …nem szeretted M. C. Beaton
regényeit;
► …nem szereted a humoros, komolytalan
krimi paródiákat.
Télikrumpligombóc (2014):
Az az érdekes helyzet állt elő, hogy ebből a regényből már
létezik egy film, ami meglepő módon majdnem tökéletes feldolgozása a regénynek.
Erről sajnos nem tudtam személyesen meggyőződni, mert nem beszélni jól a deutsch-ot, de igyekszem valamilyen felirattal
megnézni, mert a trailere alapján valóban átvette a könyv idióta és blőd stílusát,
poénjait. A moziadaptáció érdekessége, hogy először a második könyvhöz (Gőzgombóc blues) készült film,
csak aztán a Télikrumpligombóchoz.
A szereplőgárda tetszik, bár Franz helyesebb-dögösebb, mint
ahogy én elképzeltem (de nőből vagyok és az ilyesmit nem vetem senki szemére),
Flötzinger kinézetre is hozza a suttyót, ahogy a kék tréningruhás Birkenberger
is elég egyedi stílusban magánnyomoz, oppardon…
obszervál. Talán csak a Nagyit, Lenerl-t képzeltem el mazsolábbnak,
ráncosabbnak.
Itt a film német nyelvű előzetese:
Kedvcsináló idézetek:
◈
Aztán hazamegyünk, Nagyi kicsomagolja
a vadonatúj kabátját és belebújik. Úgy áll rajta, mintha ráöntötték volna. A
színe fekete, a hátán pedig narancsszínű betűkkel ez áll: Big girls have more
fun!
Uram Jézus!
Nagyi viszont nem tud angolul.
◈
A lapockáján egy tetoválás Nagyit
ábrázolja. Kétszer is megnézem, de nincs kétség: ez a Nagyi. Nem a szokásos
kontyba tűzött hajával ugyan, hanem leengedett hajjal, ahogyan reggelenként
kinéz, de azért kétségtelenül ő az. Fel kell tennem magamnak a kérdést: ugyan
mi okból tetováltatta a hátára Neuhofer szomszédja a Nagyit?
– Mondja, mi ez a szépség itt a
hátára tetoválva? – kérdezem, mert nem akarom rögtön a Nagyira terelni a szót.
– Nem tudja?
Olyan arccal néz rám, mintha azt
kérdeztem volna, mi a neve a bolygónak, amelyen élünk. Megrázom a fejem és
szinte már kínosan érzem magam.
– Hát Gandalf!
Szóval Gandalf. Bólogatok.
◈
– Leopold Thaiföldre utazott –
mondom, csak hogy témát váltsak.
– Thaiföldre? A feleségével?
– A felesége nélkül.
– Józan döntés. Ha a feleségét is
vinné, az olyan lenne, mintha valaki a saját sörét vinné otthonról az
Oktoberfestre – mondja Rudi és elvigyorodik.
◈◈◈◈◈
A képek a Pinterest táblámról
származnak: Franz
Eberhofer
Egyéb Winterkartoffelknödel
kiadások a GoodReadsen.
◈◈◈◈◈
Hát a könyv az nekem továbbra se, de a film(ekk)el lehet hogy teszek majd én is egy próbát. :) (Ha találok feliratot.)
VálaszTörlés