Courtney Summers: This ​Is Not a Test - Éles helyzet (Éles helyzet 1.)

  

– Mindenki gyászol – mondja. – Egy egész világot lehet gyászolni.

  

Fülszöveg:

◈

Hat gimnazista az iskolájában próbálja kibekkelni a világvégét. Sikerülhet nekik? Az apokalipszis most van. Hat diák bevette magát a gimnáziumba, de kevés vigaszt nyújt a menedékhely, ha az élőhalottak folyamatosan püfölik az ajtót. Egyetlen harapás elég ahhoz, hogy megöljön valakit, aki aztán önmaga rettenetes hasonmásaként tér vissza. Sloane Price ezzel ki tudna egyezni. Az ő világa már fél éve véget ért, azóta nem nagyon tudja, miért van még életben. Ez az alkalom kapóra jönne a távozásra. Miközben alig várja, hogy az élőhalottak átjussanak a védelmi vonalaikon, kénytelen a világvégét öt társa szemével nézni, akik viszont élni akarnak. De ahogy a napok vánszorognak, meglepő módon változik az emberek túlélési ösztöne, és a társaság sorsát egyre kevésbé a kinti események határozzák meg, sokkal fontosabbá válnak a benti világ kiszámíthatatlan élet-halál kérdései. Mibe lehet kapaszkodni, ha már minden elveszett?

Könyv információk: Eredeti mű: This Is Not a Test Eredeti megjelenés éve: 2012 Könyvmolyképző, Szeged, 2014 288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633737613 · Fordította: Papolczy Péter

Sorozat részei: 1. Éles helyzet 2. Please Remain Calm (angol)

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Zombis YA regény… De ha nem elég a magyarázat, akkor elárulom, hogy az én túlélési terveim is szerepel egy iskola kisajátítása és gyűjtöm a „szakirodalmat”.  Sőt, várólista csökkentő könyvnek is felvettem. Ráadásul Szimirzámtól kaptam tavaly a könyvet. ^.^ (Bőven volt okom elolvasni.)

A főszereplőről spoilermentesen

Főszereplőnk a tizenhat éves Sloane Price, aki E/1-ben éli át az első zombi felbukkanását, a város kaotikus lerohanását és kerül össze néhány random iskolatársával, akikkel bekuckózik a középiskolájukba. Sloane nem egy hős, hanem egy figyelmetlen, halni vágyó, depressziós hullajelölt… akinek marhára meg kéne halnia a zombik felbukkanása utáni első 10 percben, nem?

De komolyan! A leányzót úgy szedték össze, hogy katatón állapotban ücsörgött az úttest közepén, aztán napokig OFFosan lézengett a társaság körül és semmi haszna nem volt.

Szerintem

Elég érdekes a főszereplő választása a regénynek, ugyanis mindig mindenki az erős női karaktereket helyezi a középpontba, főleg ha a zombis és/vagy világvégés (YA) regényekről van szó! De mi van, ha a főszereplő gyenge? Ha nem is akar élni? Ha akaratán kívül kaparták össze, mert útba esett menekülés közben? Nem szól a fáma a lelki beteg, halni akaró, önmagukat üresnek tekintő túlélőkről, szóval éppen ideje volt egyet kitalálni. Sloane innen nézve igazi kuriózum… viszont olvasva sokszor idegesítő a hozzáállása a dolgokhoz és marhára irritáló a nyafogása hosszú oldalakon át.

Az is különlegessége a sztorinak, hogy csak a fiatalok egymáshoz való viszonyait ismerjük meg és semmit nem tudunk meg a külső világból. Nem tudni, honnan jöttek a zombik, mi okozta az egészet vagy mi történt máshol. Kizárólag arról kapunk nagyobb képet, hogy vészhelyzetben egy összezárt közösségen belül hogyan alakulnak barátságot, kényszerkapcsolatok és mi történik, ha elvész az egymásba vetett bizalom.

Tulajdonképpen jó ötlet nyitva hagyni ezeket a dolgokat, nekem is egészen más miatt volt hiányérzetem! Zavart, hogy az elején Sloane zagyva emlékei miatt lövésünk sincs az első hétről. Oké, reggel jönnek a zombik és megzavarják a kertvárosi idillt, aztán pár nap ugrás után folytatódik csak a sztori. Bár tudnám, hogyan kerültek össze a skacok vagy mi történt Lilyvel?! (Az iskolai szekrények feltörését meg kiaknázatlannak érzem...)

Összességében

Nagyon jól megírt és felépített történet, iszonyat jó munkát végeztek a könyvvel – még az általam hiányolt részekkel együtt is jó volt olvasni!

 Igazából egészen korrekt zombis regényecske lett, amiben nincsenek felesleges dolgok vagy történések. Néha zavart ugyan Sloane mentalitása, de mégis attól volt egyedi, hogy a főszereplő nem egy hős, hanem egy rinyagép. A többi karaktert sem kedveltem meg, nem érdekelt, hogy élnek vagy halnak - egyedül Rhys-t éreztem magamhoz közel, őt féltettem folyton. Maga a könyv tetszett, szeretem az ilyen sztorikat, mert engemet a világvégés, kihalós, zombis történetek kapcsolnak ki igazán. Erre a sztorira filmen is vevő lennék, nagyon fordulatos és parás lett. (...és zombis filmekből sosincs elég.)

Kedvenc: Rhys! (Oké, nem főszereplő, de messze szerethetőbb bárkinél.)

Nem szerettem: Trace (Pont egy idegbeteg állattal akarok „biztonságban” lenni…)

Értékelés: 4

Ajánlom, ha… bírod a zombis sztorikat és az olyan könyveket, amikben tizenévesek igyekeznek túlélni a világvégét.

Nem ajánlom, ha… nem bírod a picsogó főszereplőket, vagy a zombis történeteket, vagy a horrorokat, vagy úgy általában az ifjúsági (poszt)apokaliptikus regényeket.

Kedvcsináló idézetek:

◈

– Szerinted tényleg nincs már miért élnünk? – kérdezi.

– Nekem nincs. Nem gondolom ugyanezt mindenkiről.

– És a többieknek jelenleg mijük van, ami neked nincs?

◈

Talán a történetünknek csak szomorú vége lehet, legfeljebb a szomorúság foka lehet más és más. Elmondom, hogy hiányzik, hogy szükségem van rá, és ez a hiányérzet, ez a sóvárgás, ez az üresség rosszabb, mint egy nap arra ébredni, hogy romba dőlt a világ, nekem sokkal hamarabb végem volt, mint a világnak.

◈

– De nem haltál meg – mondja.

– De igen – mondom. – Csak várom hogy a testem is rájöjjön.

◈◈◈◈◈

A képek a Pinterest táblámról származnak: Éles helyzet / Zombie

Egyéb This is not a test kiadások a GoodReadsen.

◈◈◈◈◈