Kemese Fanni: A ​napszemű Pippa Kenn (Pippa Kenn-trilógia 1.)

– Kövess! – mondta, és kecsesen egy magasabb ágon termett. Azt akartam mondani, hogy bárhová vagy hogy örökké, de hiba lett volna hangosan elpocsékolni ezeket a szavakat. Tenni akartam róla, hogy érezze azt a bárhovát és örökkét.

Fülszöveg:

✖

Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért, vagy egy érintésért. Az erődházban a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Az erdőt a biológiai katasztrófa áldozatai uralják, akik gyűlölik a szépséget és emberséget, az elveszett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát. Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik. Vajon megváltozhat az élete? Létezhet számára a szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom?

Könyv információk: Eredeti megjelenés éve: 2012 Könyvmolyképző, Szeged, 2012 304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632459875

Sorozat: 1. A napszemű Pippa Kenn 2. A viharszívű Mya Mavis 3. Az elveszett Gage Mack (folyamatban) (még nem befejezett)

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Elég régóta, körülbelül a megjelenése óta birizgálta már a fantáziámat ez a könyv. Az I. Aranymosás egyik nyertese, ráadásul zombis, világvégés regény. – Ráadásul várólista csökkentő könyv is. :D

A történetről röviden: 17 éves kamaszlány, igazi túlélő, egyedül a világ ellen - ezredik felvonás! 

Mi újat ad? Van benne valami egyedi? 

Azt kell, hogy mondjam: igen. Már a prológus szomorú mellékzöngéje megalapozza a sztorit, ami a prológushoz képest 5 évvel későbbi eseményeket kezdi el mesélni.

Kezdjük újra!

A 17 éves Pippa Kenn békésen éldegél egyedül a zombi biztos házában az erdőben... Emberi szót rádióból, stand up előadásokból hall, növényeket termeszt, vadászik, napelemekkel látja el árammal a házát, míg egy napon egy sápadtak (itteni zombik) által megtépázott srác nem keveredik a ház elé. Pippa beviszi, ellátja és elkezdődik kettejük közös "utazása", románca.

Szerintem... 

…ilyen egy tökéletes Vörös Pöttyös regény: tragédia, szerelem és a lassan kihaló emberiség harca a zombik ellen. Tökély.

Nagyon megható az elején az édesapa, aki igyekszik jól nevelni a lányát, akivel kettesben maradt. Ötletesek a szabályok, amiket belenevel a gyerekbe, amikkel igyekszik felkészíteni az életre ebben a sápadtakkal teli világban.

Annyira szomorú az egész, annyira szívszorító a Kenn család egész története - mondjuk nekem Ruben Mack történetei is tetszettek a családjáról! Érdekes, hogy mennyire kitalált mindent az írónő és mennyire szépen építette fel a történetet. Még a végén is volt, hogy olvasás közben leesett az állam egyik-másik fordulattól!

A GÉNRONCSról pedig most azonnal még többet akarok megtudni!  Nagyon remélem, hogy a továbbiakban is felbukkan még a téma! (Persze ha nem az se baj, elég rettenetes dolog...)

A regény szerkezete és sztorija

Pippa (17) és Ruben (19) E/1-ben felváltva mesélik a történetet, ezáltal a drámai kirohanásokat kívülről látjuk a másik szereplő által és nincs az a szenvedés, amitől idegbajt szoktam kapni. (Pl. a sírásós rész)

Maga az életkapszula, a genetikai bravúrok, a sápadtak kialakulása, a mérgező erdő, a technológia jövőrontó bemutatása nagyon kreatívan van megírva. Az információmorzsák jól elhelyezettek, nem zúdít minden információt az olvasó nyakába, hanem szép lassan összeáll az ember fejében minden és mindenre magyarázatot is kapunk. Ennek külön örülök, utálom a nyitva hagyott kérdéseket...

FIGYELEM!

A könyv megkapja tőlem A VILÁG (egyik) VALAHA VOLT LEGROSSZABB IDŐBEN ELKÖVETETT ELSŐ CSÓKJA díjat! Komolyan, tapsvihar!

Összességében

Szívesen belekötnék, hiszen nagy vonalakban ez ismét egy zombis, (poszt)apokaliptikus világban játszódó YA regény, de nem fogok. Sajnálom, ez baromi jó volt. Az eleje izgalmas, a vége ijesztő és elgondolkodtató. Pippa okos és tökös, Ruben imádni való és kemény, a világ és az egész história irtó érdekes. Izgalmasak a naplók, a jegyzetek, a múltbéli visszaemlékezések - minden. Oké, olvastam már hasonlót, de ezt a történetet még nem. Nem hatásvadász, nem picsog, nem tehetetlenek benne a karakterek. Összességében egy jól kitalált és megírt történet.

Merengés a lapok felett

Kifejezetten kedvemre való Pippa erődjének a technikai felszereltsége, azt hiszem, minden zombi-fan/-mániás imádna egy ilyen jól felszerelt és megépített házikót (erődöt) magának! (ÉN IS!) Engemet ez a horda-kolónia dolog nagyon a Razorland-re emlékeztetett, ezért is nem jár az 5 csillag...

Kedvencek: Ruben és Pippa. (Mindkét főszereplő igazán szerethető!)

Értékelés: 4

Folytatás?

Könyörtelen történet, ami egy veszélyes világban játszódik – ide vele! Tuti, hogy folytatom a trilógiát, bár már előre félek Mya könyvétől. Az a bajom, hogy ez még rosszabb lesz, mert mindig a „zárt”, biztonságosnak hitt helyek a legborzasztóbbak a disztópiákban. Nincs nagyobb szörnyeteg az embernél...

Ajánlom…

► ha szeretted a Razorland-trilógiát vagy Az éhezők viadalát;

► ha szereted a Vörös Pöttyösöket;

► ha kedveled, amikor románc vegyül a világvége történetekbe és fordítva;

► ha szereted a zombis könyveket.

Nem ajánlom, ha nem szereted a zombis, túlélős, világvégés könyveket. Akkor se ajánlom, ha nem szeretted a Razorland-trilógiát vagy Az éhezők viadala könyveket.

Kedvcsináló idézetek:

✖

– Mind egyedül vagyunk, Pippa, ha van velünk valaki, ha nincs.

– Ez nem igaz – jelentettem ki. – Maga soha nem tapasztalta meg, hogy milyen egyedül lenni, hogy milyen minden egyes nap úgy felkelni, hogy nincs kivel szót váltania, nincs kiért aggódnia, nincs kit szeretnie. A tudattal élni, hogy talán soha nem találkozik majd egyetlen emberrel sem. – Rövid szünetet tartottam. – Nem becsüli amije van, mert nem tudja, milyen anélkül.

✖

Ruben látta, hogy figyelem, és pimaszul elmosolyodott.

– Még nyújtózkodhatok, ha szeretnéd – mondta, miközben felkönyökölt.

Zavartan elmosolyodtam.

– Elmosolyodtál. Megérte. – Erre vörösödni kezdtem, ezért gyorsan a bogrács fölé hajoltam, hogy megállapítsam,a kukoricák még közel sincsenek kész..

– Ó, ráadásul el is pirultál.

✖

– És most? – kérdezte halkan, miközben tovább rugdosta a fatörzset.

– Most várunk – mondtam.

– Mármint időt pazarolunk a nagy semmire?

– Nem nagy semmire – nyomtam meg a szavakat –, hanem a holnapi ebédünkre. Mondtam, hogy nem megy ez azonnal. De hoztál könyvet, nem?

– Hoztam, és el is olvastam, sőt már gyönyörködtem a tájban is – válaszolta.

✖ ✖ ✖ ✖ ✖ 

A képek a Pinterest táblámról származnak:

Pippa Kenn-trilógia / Theme - Zombie

✖ ✖ ✖ ✖ ✖