Oldalak

2016. augusztus 9., kedd

Rick Yancey: Az ötödik hullám (Az ötödik hullám 1.) (könyv és film)



– Mielőtt megtaláltalak volna, azt hittem, az egyetlen mód arra, hogy túléljem, ha találok valamit, amiért érdemes élni. Hát nem. Csak úgy tudok kitartani, ha találok valamit, amiért érdemes meghalni.


Fülszöveg:
Az ​​első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!

Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?

Könyv információk:

Eredeti mű: The 5th Wave
Eredeti megjelenés éve: 2013

Cartaphilus, Budapest, 2015
466 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789632664576 ·
Fordította: Havadi Krisztina
Sorozat:

3. Az utolsó csillag

(befejezett)

6. Olvass el egy könyvet, aminek 2016-ban érkezik a filmváltozata!
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?

Imádom az ifjúsági disztópiákat, ez az egyik kedvenc műfajpárosom (még ha néha csalódást is okoz…), szóval igyekszem mindent elolvasni a témában ~ főleg, ha filmre is viszik.

A könyvről és a szereplőkről

Az 1. rész Cassie (Cassiopeia) történetét meséli, egy 16 éves kamaszlányét (Milyen egyedi!), aki a jelenben egyedül kavarog a nagyvilágban, miközben a múltban ide-oda ugrándozva visszaemlékszik az idegen űrhajó érkezésére, a hullámokra, a családjára és úgy általában mindenfélére.  Megtudjuk, mi történt, miután Azok megérkeztek és azt is, hogyan halt meg egyre több ember a hullámok miatt.

Zombi, Cassie, Evan
A 2. részben más főszereplőt kapunk, egy 17 éves Zombi nevű fiút. Általa megismerjük az Azok által terjesztett betegség (4. hullám: pesti, Vörös Halál) sötét oldalát, bejutunk a titokzatos katonai támaszpontra, picit belelátunk a földönkívüliek technológiájába a CSODAORSZÁG nevű program segítségével. Sokkal izgalmasabb, érdekesebb volt ez a rész, mint a kamaszlány vergődése az erdőben! 

A sztori fordulatai várhatóak voltak, de még azokkal együtt is imádtam Zombi részeit! Az ő részén kívül a Némítós pillanatokat szerettem nagyon. (Meg Evan Walker felbukkanását Cassie életében. )

Bírtam Cassie-t, egész tökös kiscsajnak tűnt, bár eléggé a szívére vesz mindent. Relatíve eszes, de inkább ösztönösen ráérez a jó irányra. Főszereplőnek szimpatikus, de a fene se akar vele találkozni az erdőben… (Tuti lelőne.) Nála sokkal, de sokkal jobban bírtam a katonacsajt, Adut, aki Zombi részeiben tűnt fel, akárcsak Mazsola közlegény. Adu pár szóval sokkal jobban eladta magát, mint a főszereplő egy résznyi nyűglődés alatt. Kedveltem Zombit és a Némítót is (főleg a szemszögét!) - szeretem, amikor egy regényben érdekesek a férfi szereplők! Mindenkinek megvan a maga keresztje, a maga szívfájdalma, megbánt dolga, de igyekeznek túllépni és előre menni, haladni az úton, amit jónak látnak. Igazából majd’ az összes karaktert szerettem!

Reznik és Adu

Szerintem

Kicsit sem egyedi a történet, hiszen volt már ilyen megszállásos sztori, sőt olyan is, ahol tini(lány) az „utolsó” túlélő – de nekem a hullámok (spoiler: vagyok AZOK tervei az elpusztításunkra – spoiler vége) tetszettek. Igazán ötletes, roppant kegyetlen, de körmönfont terv… Azt hiszem, az 5. hullám kicsit le is nyűgözött, amikor leesett, hogy miből is áll.

Picit zavart, hogy többször is előre utalnak még meg nem történt dolgokra a sok ide-oda ugráló visszaemlékezésben. Nem szeretem az ilyesmit a könyvekben, hiszen ki akarja száz oldallal korábban megtudni, hogy XY már nem lesz velünk?!

Ugyanakkor egy-egy részt egyhuzamban olvastam el, mert alig bírtam elszakadni a sztoritól. Ez egy nagyon érdekes verzió az emberek leigázásra, elpusztítására. Folyton azon merengtem, hogy vajon mennyien élnek még? Kik azok az AZOK? Kik a katonák és miért kellenek a gyerekek nekik?

A dőlt betűs mondatokat nem értettem teljesen: mindenkinek lakik egy hang a fejében? Vagy valami belső lénnyel társalogtak? Esetleg mindenki megkattant a Földön? Zavaró volt, mert majd az összes szereplő egymástól függetlenül társalgott a fejében lévő hanggal…*

*Morfondírozások(k)
(spoiler)
Egyébként ez a folyton pofázó belső hang A burok miatt zavaró, pláne, hogy be is dobta a regény a következőt: „színtiszta tudat vagyok” – Kösz! Akkor most retteghetek attól, hogy igazából mindenki megvan szállva és a fejáben szóló hang az idegen, aki nem akarta átvenni az irányítást?
(spoiler vége)

Összességében

Ez tipikusan az a fajta tini disztópia, amit nekem írtak. (Csak így egoistán…) Több szálon futó cselekmény, váltott nézőpont más-más helyszínekről, szerethető-utálható karakterek és sok-sok akció – csupa finomság. Szerintem elég fordulatosra sikerült és nagyon jó az alapötlete. Nem egyedi ugyan, de élvezetes: sikerült újítania a műfajon belül, mert a Csodaország-program és a különféle hullámok megdobták a sztorit. Nem mondom, hogy átmentem fangirl-be, mert ez nem igaz, de úgy érzem, kár lett volna kihagynom ezt a regényt. A folytatást nagyon várom – az elsővel együtt megvettem a második részt is -, egyedül a belengetett szerelmi sokszög nem tetszik, mert így is elég szívás embernek lenni ezen a hullámokkal sújtott Földön, nem?!

A filmért viszont kár, mert elég gagyira sikerült – én inkább a könyvet ajánlom, ha valakit érdekel az egész sztori.

Kedvenceim: Evan Walker, Zombi (és Mazsola közlegény)

Értékelés: 5

Kinek ajánlom?
Az ifjúsági disztópia műfaj rajongóinak.
Annak, aki szereti, amikor pár kamasz megmenti a világot… vagy megpróbálja megmenteni.
Röviden mindenkinek, aki egy picit akció dúsabb, több szálon futó sztorit keres és szereti a mostanság divatos tini disztópiákat.

FILM: Az 5. hullám (2016)

(OFF: @Jeffi barátnőm nagyon mondogatta, hogy ne nézzem meg, nem lesz jó nekem, ugyanis ő nem olvasta (még) a könyvet, de így is kész volt Az 5. hullámtól!)
A film: kiszámítható, cseppet sem misztikus és marhára felgyorsított verziója a könyvnek. A könyvnek megvolt a maga atmoszférája, hangulata – beszippantott, fullaszt, gyanakvásra késztet, elülteti a béke esélyét, felráz, elborzaszt, meglep… Törékeny barátságot épülnek ki, bizalmi kapcsolatok fejlődnek lehetetlen szituációkban, napról napra és hétről hétre gyógyulgat az egyik szereplő, napról napra és hétről hétre fejlődik katonává a másik. A film meg megmutatja a csavart és eléd dobja, hogy NESZE! Na, ők a genyók! Kb. a huszadik percnél… addig egész jó kis adaptációnak tűnt.

Nem. Nem jó adaptáció, elég sok dolgot kihagynak, még több dolgot egy az egyben átírtak… Önmagában – a könyv ismerete nélkül – csupán egy zagyva világvége olyan földönkívüliekkel, akire igazából nem is kellett költeni… Nem mondom, hogy ne nézzétek meg, mert a casting igazán jó és pár könyves poént szépen átvettek, de… Őszintén? Rettenet lett, még a király színészek sem húzták fel.

Adaptáció: 5/2 ☆☆

Mindazonáltal leborulok az Evan Walker szerepére válogatott Alex Roe előtt, ugyanis őt olyannyira eltalálták és annyira jól játszotta a ráosztott szerepet, mintha róla mintázták volna azt a cukorpofát! Ennyire tökéletes, szimmetrikus, ápolt, szabályos mindenű srácot nehéz lehetett találni! 

(Épp a tökéletessége nem jött be, de ízlések és pofonok ~ miatta érdemes megnézni a filmet.)

ELŐZETES:

Kedvcsináló idézetek:
– A félelem – súgja a fülembe, mintha csak valami titkot osztana meg velem. – A gazella félelme, hogy felfalják. Az oroszlán félelme, hogy éhen hal. A félelem az a lánc, amely összeköti őket.
Ez őrültségnek hangzik. Vajon megbolondultam? Elment az ép eszem? Viszont csak akkor nevezhetünk valakit őrültnek, ha van valaki más is, aki normális. Mint a jó meg a rossz. Ha minden jó volna, akkor semmi sem lehetne jó.
Hűha. Ez aztán tényleg… őrülten hangzik.
De hát hogyan mondhattam volna el neked az igazat, ha az igazság azzal járt volna, hogy elhagysz, ha pedig elhagysz, én meghalok?
Minden háborúban eljön az a pillanat, amikor át kell lépni azt a bizonyos utolsó határvonalat is. Azt a határt, amely különválasztja mástól mindazt, ami fontos, mindattól, amit a totális háború követel meg. Ha képtelen átlépni ezt a vonalat, a csatának vége, és ő elveszett.
A fiú szíve, a háború.
A lány arca, a csatamező.

♘♘♘♘♘
A képek a Pinterest táblámról származnak: Könyv & Film - Az ötödik hullám
The 5th Wave borítók a GoodReadsen.
♘♘♘♘♘



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése