–
Hogy tudtok ilyen jókedvűen meghalni? – fakad ki a lány.
– Ez
még nekem is új – mondom. – De egyszer mindenki meghal.
Fülszöveg:
◈
Nagy Britannia kietlen romjain áll
Londinium sötét metropolisza, amely az emberi civilizáció utolsó mentsvára. A
növények szinte egytől egyig megsemmisültek, állatok sem maradtak a Földön, az
éhhalál csupán két módon kerülhető el: farmerként zöldséget termeszteni a
radioaktív talajon, vagy nemesként farmerek húsát enni Londinium fényűző
éttermeiben. Az örök álmodozó parasztfiú, Demetrius Wannamaker útra kel, hogy
szó szerint „eladja a húsát” a közösség polgármesterének, akinek lánya, Abigail
éppen házasodni készül. Demetrius jó eséllyel pályázik rá, hogy őt magát
szolgálják föl lakodalmi főfogásként, s ezzel megmentené családja tönkrement farmját
– elsősorban haldokló édesanyját. Ám a nincstelen vegetáriánusfiú feltétlen
önfeláldozása becsvággyá fajul, ahogy beleszeret Abigailbe, miközben a város
sötét csatornarendszereiben lázadás készül a kannibál-társadalom szétzúzására…
|
Könyv információk:
Eredeti megjelenés éve: 2015
Athenaeum, Budapest, 2015
568
oldal · puhatáblás ·
ISBN:
9789632934594
|
Sorozat
részei:
2. folyamatban
(még nem befejezett)
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
A barátnőm nagyon odáig van/volt
érte - mondjuk, ő nagyon szereti az ilyen elborult dolgokat -, és mindig az
orrom alá tolta ahányszor elmentünk előtte a könyvtárban. A végén behódoltam.
A történetről:
Egy Demetrius nevű srác a
haverjával (Luka-val) felkerekedik, hogy ott hagyja a szülőhelyét és
Londiniumba utazik, hogy megegyék. Mármint azért teszi meg a fővárosba vezető
többször is halálosan veszélyesnek tűnő, hosszú utat, hogy a végén
megvásárolják AZ étteremben, aztán elfogyasszák a gazdagok. Oké, a pénzt
eljuttatják a családjának, amiből elvannak egy ideig, de ettől még borzasztó a
sztori, nem?
Szerintem
Egyedi. Eredeti. Beteg.
Nem tudom azt mondani,
hogy ez a történet Hű, de tetszett!
vagy ezt a könyvet Jaj, de utáltam!,
mert megvannak a maga kreatív megoldásai és a riasztó pillanatai is. Képtelen
vagyok felülemelkedni a nyilvánvaló logikátlanságain, de elismerem, hogy
roppant jó az alapötlete. (…és nagyon nem szeretnék eltévedni az író fejében,
ha ilyen dolgok járnak benne.)
Tőlem nagyon, nagyon
távol áll az egész téma, így nehezen olvastam el, de elismerem, hogy a logikai
bukfencekkel és az elmebeteg szereplőgárdával együtt is besz_rás volt a sztori.
A so-so érzéskavalkád miatt, amit kiváltott belőlem megkapja a maga 3 csillagát
és nagy eséllyel a folytatásra is vevő leszek, ha lesz, de nem az én regényem
volt.
A végére már totál elegem
volt a „Nyamnyam, Abigail.” vonulatból, kifejezetten undorítónak találtam ezeket
a részeket. Oké, Abigail és Dem kapcsolata több szempontból is fúj részemről,
de a mélypont a (viszonzott) kiválasztódás fordulata volt. Hatalmas marhaságnak
tűnik.
A történet íve jó - sok
bonyodalom, rengeteg fordulat van benne -, de az elbeszélésében zavart a
rengeteg rövid- és/vagy tőmondat, ahogy a Wannamaker vezetéknevet sem tartom
túl kreatívnak. Irritáló, hogy kitalálta ez az egész kannibál szigetet és akkor
a főszereplő vezetékneve Wannamaker... Röhej.
Na de hogy ne csak a
negatívumokról essen szó!
Bírtam, amikor a londiniumi
gazdagok díszesen, úriasan beszéltek és az ebből következő poénokat! Nagyon
feldobták a sztorit, főleg Dem „próbálkozásai”. Érdekes volt, amikor előkerült
a borítón már valamilyen szinten beharangozott
Shakespeare, akinek a műveit nagyon szeretik a londiniumi gazdagok és nem
átallnak színházat építtetni, hogy előadathassák ott a műveit. Ez a szál
igazából rendben volt; bírtam, hogy kiderült, mit keres a Bárd a borítón…
–
Hallod-e, barátom, mit beszélnek a sötét felhők felettünk oly feltűnően? –
kérdi a polgármester, miközben hatalmasat dörren az ég.
–
Azt, hogy szarrá fogunk ázni – vetem oda lazán, miközben felé tartok, majd
észbe kapok, hogy mégiscsak Londinium urával állok szemben. Megállok előtte. –
Szennyes nyelvemmel esdeklek elnézésért az előbb mondottakért.
Összességében
Akármennyire is fujjogok
és borzaszt a kannibalizmus téma, mégis kiolvastam egy nap alatt. „Befaltam”
Demetrius történetét, hogy stílszerű legyek, mert egy olvasmányos, gyorsan
haladós, jól elmesélt könyvről van szó. Olvastatja magát, akkor is, ha nem
szimpatikusak a karakterek, nem értek egyet a döntéseikkel és totál ki voltam
az egyes „rossz” karakterektől - pl.: Marv Johnson rendfenntartó története
olyan, hogy az ilyen emberek után rettegek az utcára lépni. Mi a baja az
ilyeneknek?! Betegállat.
A végén marha jó volt a „Joe
Wilson”-os csavar, sikerült meglepnie a könyvnek, bár utána a céltalan öldöklés
ismételten lelombozott. Kár érte.
Legmélyebb pont: Rómeó & Júlia erkélyjelenet - kannibálverzió…
Értékelés: 3
Ajánlom, ha…
• nyitott vagy a nagyon, nagyon új
élményekre;
• ha valami nagyon, nagyon mást
szeretnél olvasni;
• ha érdekel a kannibalizmus vagy az,
hogy milyen egy elborult magyar disztópia;
• ha bírod a kemény meneteket, a
tabutémákat.
Nem ajánlom, ha…
▪ gyenge szívű és -gyomrú vagy, mert
esetenként undorító a sztori;
▪ nem bírod a kannibalizmust, vagyis az
emberhús-evés gondolatát se;
▪ sokkot kapsz hirtelen felbukkanó,
hatalmas patkányoktól;
▪ nem szereted a disztópiákat, a
kegyetlenséget, a sötét történeteket.
SPOILERES: Mi idegesített nagyon a könyvben?!
Ha érdekel, jelöld ki:
1) Az első hét fejezetben Luka és Dem
együtt indul Londiniumba, és úton-útfélen olyan balszerencsés, életveszélyes,
béna szituációkba keverednek ezek a balfácánok, hogy az ilyenek NEM ÉLIK MEG A
tinédzser kort! Idióta, peches, folyamatosan rossz döntést hozó, totál
életképtelen hímnemű egyedek!
2) Van egy csaj, akit élve esznek
meg, de előtte meggyőzik a fiúk (Dem és Luka), hogy bírja szó nélkül, mert
akkor nem esik annyira jól a húsa az orvkannibáloknak. Suzanne néma csendben
tűri, ahogy élve felzabálják. Totál hihető… Ekkora marhaságot! Persze, amikor
nekilátnak valamelyik fiúnak (Dem), akkor az úgy visít, mint a fába szorult
féreg.
3) Demetrius egy full logikátlan
emberke, aki a legképtelenebb szituációkban hajlamos totál oda nem illő
dolgokról hadoválni. Persze mindenki érti és válaszol neki?! (Pl.: a 209.
oldalon olyan beszélgetés folytatott Abigail-lel, hogy nem értettem, pedig jól beszélni madzsar! Honnan
jönnek a fiúnál a baromságok?
Színházi darab a
könyvben: William Shakespeare: Titus Andronicus
A történet egy pontján a
polgármester (Abigail apja) meghívja Demetriust, amely történet Shakespeare
első tragédiája és egy vérbeli horror! Van benne emberevés, gyilkosság, nemi
erőszak és csonkítás is!
Ha részletesebben is
érdekel, hogy miről szól a történet, de nincs kedved elolvasni, akkor ajánlom
EZT az oldalt, ahol leírják a dráma rövid történetét. Amennyiben érdekel a
Londinium hercege és még több kannibalizmussal foglalkozó sztorit olvasnál,
akkor ajánlom melléjük ezt a rövidke Shakespeare művet.
Pár sokatmondó, kreatív borító a
tragédiához:
Kedvcsináló idézetek:
◈
– Ne ködösíts, láttalak,
miközben reggeliztél. Ízlett a szalonna? – kérdi komoran. – Egy peremvidéki
hasfalából való.
A gyomrom kissé
felkavarodik a szavaira. Igyekszem nem gondolni arra, kiből lesz a hús, amit
megeszek.
◈
Gunhilda bejelentette, miszerint ma Reginald társaságát élvezhetjük vacsoránál. Atyám rendszerint ezután tíz perc egyedüllétet engedélyez leendő férjemmel. Ilyenkor igyekszünk romantikusan kihasználni a privát környezetet, időjárásról és lakberendezésről csevegünk. Ez talán legékesebb bizonyítéka annak, hogy életem egy merő kaland. Hogy tisztes otthonunkban betiltott, középosztálybeli dialektusban fejezzem ki magam: Mi a büdös francnak vezetek egyáltalán naplót?
◈
– Végül is mit csinálnak Londiniumban? – kérdezem.
– Két szó. Nem tudom a jelentésüket. Bürokrácia, adminisztráció. Így mondta őket nagyapám.
◈◈◈◈◈
A képek a
Pinterest táblámról származnak: Eaten-trilógia
◈◈◈◈◈
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése