Mini-könyvklub 5. felvonás: krimi, thriller
– Nem vagyok senkid. Csak egy idegen, aki elvette tőled azokat, akiket szerettél.
|
Fülszöveg:
✰
Sonny, a rejtélyes, visszahúzódó, kábítószerfüggő fiú tizennyolc éves kora óta börtönben ül, mert beismert két gyilkosságot, amelyeket nem ő követett el. Nem ingyen tette. Cserébe megkapja az egyetlen dolgot, amire szüksége van: heroint. Mivel ügye a korrupt hatalmi rendszer minden szereplőjét érinti, a rendőrségnek és az alvilágnak egyaránt az a célja, hogy folyamatosan bódult állapotban és rácsok mögött tartsák. És Sonnynak ez meg is felel, eszében sincs változtatni a helyzeten. A rabtársai egyfajta gyóntatóként tekintenek a különös, vonzó fiúra, s gyakran öntik ki neki a lelküket. Így esik, hogy egy napon Sonny megdöbbentő dolgot tud meg az egyik rabtársától: rendőr édesapja, akiről ő úgy tudta, önkezével vetett véget az életének, valójában gyilkosság áldozata lett. Sonny világa alapjaiban megrendül. Megszökik a szigorúan őrzött börtönből, és megkezdi vadászatát azok után, akik vétettek ellene.
Könyv információk:
Eredeti mű: Sønnen
Eredeti megjelenés éve: 2014
Animus, Budapest, 2014
432 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789633242872 ·
Fordította: Petrikovics Edit
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Mert őt szavaztuk meg a könyvklub havi könyvének. (Én is rá szavaztam, mert kíváncsi voltam már arra, hogy mit szeretnek ennyien ennyire Nesbo bácsiban! Ha szeretnél az íróról olvasni, illetve arról, hogyan lett író, akkor LESS IDE!, mert Vegazus írt egy kis extrát nekünk.)
A történetről, a könyvről röviden
Egyből a A fiúnál, Sonny-nál kezdünk, aki egy börtönben ülő drogos, ám nagyon jó hallgatóság, ezért mindenki hozzá jár gyónni. A betevő adagjáért némi extra munkát is vállal a börtönlelkész (Per Vollen) segítségével, ami szerintem kifejezetten érdekes fordulat volt már ennyire az elején a könyvnek – ugyanis pár oldal után tisztázódik, hogy Sonny a drogért gazdagok bűneit vallja a magáénak! Aztán megismerkedünk az ex-szerencsejátékos nyomozóval (Simon Kefas), akinek ifjú felesége hamarosan megvakul, ha nem sikerül egy nagyon drága műtétet elvégezni rajta. Simon új társat kap, Kari Adel személyében. Először a halott Per Vollen testénél találkoznak, aztán hírt kapnak Sonny szökéséről és kezdetét veszi a hajsza, a nyomozás.
 |
| FILMES HÍR: Denis Villeneuve fogja rendezni és Jake Gyllenhaal lesz Sonny az adaptációban |
Az alapötlet…
…TOTÁLISAN átlagos szerintem. Nagy eséllyel beleszaladok, ha éppen krimit vagy thrillert támad kedvem nézni a tévében… Annyira nem ragadott magával a könyv hangulata. Izgalmas volt, de ennyi.
Szerintem
A történet vezetése gördülékeny volt, bár a cselekményét nem mondanám különösebben izgalmasnak. De az abszolút mellette szól, hogy az író tud mesélni: olvasmányos a regény és könnyű belefeledkezni.
Az elején úgy éreztem, hogy kaptam egy tucat sztorit, de ha félretolom az ellenérzéseimet, akkor be kell látnom, hogy azért képes volt meglepetést okozni, voltak benne meglepő dolgok. Az, hogy ki volt a „vakond” és úgy általában az egész sztorinak a befejezése meglepetés volt. Oké, a vége felé már lehetett sejteni, de végülis mást kaptam, mint amit az elején vártam és ez tök jó! (Ha valaki odafigyel, akkor a rengeteg elejtett félmondatból, apró jelből könnyedén rájöhet a nagy csavarra - erre utólag, az idézetek olvasgatva döbbentem rá!)
Martha része kellemesen meglepett, az ő lezárása különösen bejött – ha valamit lehet „happy end”-nek nevezni a könyv kapcsán, akkor talán az ő személyiségbeli változása, sarkára állása volt az!
OSLOban játszódott, de…
Valahogy amcsibb volt stílusilag, mint az eddig olvasott vagy látott skandináv krimijeim! Kevés volt nekem, hogy egyszer-kétszer említették, hogy főleg Norvégia fővárosában, Osloban játszódik a sztori. Egészen egyszerűen játszódhatott volna BÁRHOL, ahol éppen hideg van, és ugyanígy megállt volna a sztori.
Értékelés: 4
Összességében
Szerettem A fiút, mert Sonny egy okos, erős akaratú és kitartó srác. Néha embereket gyilkolgat meg bosszút áll ezen-azon, de ez van! Mégsem „rossz gyerek”, képtelen vagyok sorozatgyilkosnak nevezni - Pedig az! -, sőt, nem érzem/éreztem negatív szereplőek se… Jobban belegondolva, milyen különös, hogy ez az exdrogos, szokott rab, ez a kegyetlen bosszúálló, ez az ártatlan lelkű és tekintetű gyilkos a KEDVENC szereplőm?
Nem rossz a sztori, de nagyon eltérünk egymástól. Néha untatott, máskor felmérgesített, de aki szereti a (skandináv) krimit, szeretni fogja szerintem. Ez a drogos téma különösen távol áll tőlem, cseppet sem sikerült megérintenie… Én nem szeretem az ilyen nyomasztóan valóságos történeteket… Nekem nem korrupció, heroin (vagy egyéb drog), megvakulás, túlmisztifikált alvilági figura, gyilkosság, feketekereskedelem, árulás az olvasmányaimba – nem szórakoztat az ilyesmi.
Tanulság?
Vajon mindenki megvesztegethető, csak tudni kell olyasmit ajánlani, amit képtelen visszautasítani? Mire képes az ember a szeretteiért? Mennyire képes egy férfit a szerelem megváltoztatni? – Engemet ezek a gondolatok találtak meg a könyv olvasása közben, illetve a befejezése után.
Borító: IMÁDOM a magyar kiadás borítóját, bár iszonyatosan parás is voltam tőle. Muszáj megmutatnom, hogy hogyan néz ki a teljes borítója:
Kedvcsináló idézetek:
✰
Simon rájött, mire emlékezteti a látvány. A halálra fagyott Jack Nicholsonra a Ragyogásból. Egyedül látta a filmet. Az élete szerelme után volt. És Else előtt. Talán csak a hó miatt. A halott férfi úgy nézett ki, mintha egy hófúvás közepén feküdt volna. A heroin finom rétegben borította a holttestet és a helyiség nagy részét. A szája, az orra és a szeme körül, ahol a por nedvességgel találkozott, összecsomósodott.
✰
 |
| Jo Nesbø |
– Igazából arra gondoltam, hogy megreggelizhetnénk együtt – mondta a nagy ember. – Szeretik a homárt?
Nem érkezett válasz.
Mélyet sóhajtott.
– Hogy őszinte legyek, én sem vagyok odáig érte. Ennek ellenére megeszem. És tudják, miért? Mert az én helyzetemben ezt elvárják egy férfiembertől. – Ahogy széttárta a karját, a zakó szétcsúszott a roppant mellkasán. – Homár, kaviár, pezsgő. Vadonatúj Ferrarik, válás után vagyonmegosztást követelő exmodellek. A jacht magánya, a Seychelle-szigetek forrósága. Rengeteg olyan dolgot teszünk, amihez valójában nem fűlik a fogunk, nem igaz? De meg kell tennem, hogy fenn tudjam tartani a motivációt. Nem a sajátomat, hanem azokét, akik nekem dolgoznak. Látniuk kell a siker ezen szimbólumait. Hogy mit értem el. Hogy mit érhetnek el, ha rendesen végzik a munkájukat. Nem igaz?
❖❖❖❖❖
A FIÚ (Sønnen) kiadások a GoodReads-en.
❖❖❖❖❖
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése