Jennifer Niven: Veled ​minden hely ragyogó

Finch mögöttem állva nézi, mit írok. Annyira közel áll, hogy érzem a leheletét. Előrehajol, és felírja az én mondataim alá: Mielőtt meghalok, szeretnék egy tökéletes napot. Hátralépve szemléli, amit írt, majd megint a falhoz hajol: Elmenni a Boy Paradera. Mielőtt megszólalhatnék, nevet egyet, és letörli. Aztán ezt írja a helyébe: És megcsókolni Violet Markey- t.

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Megejtően szép kamasz szerelem három hónapja ez a sodró lendületű és megrázó történet, de még ennél is több: élet, halál, betegség, előítéletek és megbélyegzés, önfeláldozó igyekezet, gyász és a tragédiából való katartikus feltámadás körül forog Theo és Violet love storyja. A két végzős középiskolás fiatal öngyilkosságra készülve ismerkedik meg az iskola óratornyának keskeny párkányán állva. Ki menti meg a másik életét? Ki a felelős a másikért? Ki és mit tehet (tehetne) a leselkedő végzet ellen? Bepillanthatunk egy szeretnivaló fiú gondolat- és érzésvilágába, gyermekkori traumáiba, amelyek elkerülhetetlenül sodorják őt a kezdettől fogva sejthető végzet felé. A paradox módon felemelő vég mégis meglepetést tartogat az olvasónak, és egyhamar nem feledjük, ahogy Theót sem, aki rövid, üstökösszerű létével új életre serkenti szerelmét, Violetet.

Könyv információk: Eredeti mű: All the Bright Places Eredeti megjelenés éve: 2015                         Maxim, Szeged, 2015 430 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632616575 · Fordította: Kocsis Anikó

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Már ezer meg egy éve kinéztem magamnak a borítója és az eredeti címe miatt (All the Bright Places). Erre a könyvre is a tumblr-ön figyeltem fel.

A regényről spoilermentesen

A történetet a két főszereplő meséli el felváltva. Az egyikük Theodore Finch, erős dohányos és titokzatos „kikapcsolt” epizódokkal megtűzdelt életű srác, aki mások öngyilkossága felett elmélkedik, míg a sajátját tervezgeti–próbálgatja. A másik főszereplő Violet Markey, egy expomponlány és exblogger, akit sokan vesznek körül, de ő leginkább magában ápolgatná legjobb barátja és testvére, Eleanor emlékét. Amikor találkoznak, mindketten le akarnak ugrani az iskolai óratoronyból…

Szerintem

Nehéz erről a könyvről beszélni, mert kemény témákat dolgoz fel… A főszereplők életkoruk egyik legsebezhetőbb szakaszában merengenek a halál és az élet felett.

Finch messziről is kattantnak tűnik, nemhogy közelről, mégis ő volt a kedvenc szereplőm a regényben! Az ember azt hinné, hogy ebben a könyvben Violettel tud majd azonosulni – talán olvasás közben úgy is érzi, hogy vele sikerült! -, de ez önámítás. Violet „csak” egy szomorú lány és kell neki valami, ami kibillenti. Finch viszont az a részünk, ami kicsit sincs rendben. Az a részünk, amelyik megbűvölve nézi a földet egy nagyon magas helyen állva (és szinte érzi a vonzását), vagy amelyik a víz alá bukva igyekszik minél tovább lent maradni. Kétségbeejtő, de engemet jobban megérintettek a fiú részei.

Utólag belegondolva örülök, hogy Violet találkozott vele, de teljesen megértem a lány szüleit a fenntartásaik miatt. Melyik józan szülő ne tiltaná el a zűrös fitúl vagy lánytól a gyermekét? (Voltam én is zűrüs pasitól eltiltott, lázadó kamasz… de még így is megértem V szüleit Finch kapcsán!)

Érdekesség: A fiú kocsijának a neve Kismocsok, az enyémé Kispiros. ;)

A történet vége* mind torokszorítóbb, mind nyomasztóbb volt, ahogy menetelünk egy várhatóan / érezhetően tragikus végkimenetel felé… Nekem nagyon tetszett, úgy érzem, hogy nem is fejeződhetett volna be másképp! Szerintem… ez így JÓ volt.

* (A vége kapcsán eszembe jutott a Papírvárosok, amitől EZT a lezárást vártam… csak Margo miatt kettőt nem pislognék, Finchet meg imádtam!)

Értékelés: 4,5

Összességében…

4 csillag a történetnek és fél a cím és a borító párosának – mind a magyar cím, mind az eredeti iszonyatosan illik a sztorihoz! Ez a négy csillag olyan, hogy bármikor újraolvasnám a történetet, mert megzavart, felbolygatott és megérintett, még ha nem is volt tökéletes. Jól esett, kizökkentett, beszippantott… ekkora hatással régen volt rám könyv, pedig ez csak egy újabb túlhypeolt „szomi”-könyv (hogy a rosszakaróit idézzem).

Kicsit hatásvadász volt, de tetszettek a túraállomások, imádtam Indiana nevezetességeit, a fordított geocaching-ot, a lány igyekezetét, hogy feldolgozza a gyászát és a fiú „ébrenlétének” a pillanatait.

Könyv a könyvben: Virginia Woolf: A hullámok 

Új bakancslista-tétel: A Mobil Könyvpark (Bartlett) kapcsán: egyszer látni egy mobil könyvparkot (Lakókocsik átalakítva könyvesboltokká, guruló könyvesbolt!)

Kedvcsináló idézetek:

☆

És aztán abban a szempillantásban, amikor vagy a szívem, vagy a motor szétrobbanna, leveszem a gázról a lábam, és Kismocsok magától robog tovább, majd az egyik kátyú megdobja, repülünk pár métert, és keményen landolunk – félig az árokban. Némán ülök egy darabig, visszafojtott lélegzettel. Felemelem a két kezem, és nézem – nem is reszket! Egy csöppet sem. Körbenézek – látom magam körül a mezőt, odafönt a csillagos eget, a csillagok alatt az elsötétült házakat. Itt vagyok, seggfejek. Itt vagyok.

☆

– Ma már nincs sok úriember a világon. Ritkák, mint a szüzek vagy a leprikónok. Ha én valaha férjhez megyek, csak egy ilyenhez megyek.

Nem hagyhatom ki a ziccert:

– Szűzhöz vagy leprikónhoz?

☆

Az írás az erősségem, abban vagyok a legjobb. Jobb, mint amilyen lánya vagyok a szüleimnek, vagy testvére a testvéremnek, vagy barátnője a barátomnak. Az írás én vagyok. Ám most ez az egyik dolog, ami nem megy.

☆

– Nekem éjjel megy legjobban a gondolkozás, amikor mindenki alszik. Senki sem zavar, nem szól közbe, nem zajong. Szeretek akkor fent lenni, amikor senki más nincs ébren.

☆☆☆☆☆

Képgyűjtemény a Pinteresten: Veled Minden Hely Ragyogó

Különböző All the Bright Places kiadások borítói a GoodReads-en!

☆☆☆☆☆