Rácz-Stefán Tibor: Túl ​szép

– Te vagy az első fiú, akit kedvelek. Fogalmad sincs, milyen sokat jelentesz nekem. Nem érdekel a csomagolásod. Te érdekelsz. Az enyém vagy. Hozzám tartozol!

Fülszöveg:

♫

A túlsúlyos Márk mindennél jobban vágyik rá, hogy végre igazán szeressék. Mégis, azt hiszi, hogy a súlya miatt nincs joga a szerelemre. Elkeseredésében finomságokba fojtja bánatát. Vajon a csupaszív srácra rátalálhat a nagy Ő? Képes lesz elfogadni önmagát?

Olivér profi úszó, ám doppingbotrányba keveredik, eltiltják a versenyzéstől, és darabjaira hullik az élete. Azt sem tudja, mit hoz a holnap, a szerelemre gondolni sem mer. Újjáépíthetjük a nulláról az életünket? Rátalálhatunk az igazira akkor is, ha nem keressük? A két fiú közös munkahelyen kezd el dolgozni. Előbb megismerik egymást, aztán a titkaik is felszínre bukkannak. De kialakulhat köztük több, mint barátság? Vagy csak a külső számít?

Van egy pont, amikor az ész a szív útjába áll…

Könyv információk: Eredeti megjelenés éve: 2015 Könyvmolyképző, Szeged, 2015 392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633994139

A szerző könyvei: Fogadj el! Túl szép  (Előzmény novella:  Új élet vár)

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Régóta olvasom Tibi blogját és kíváncsi voltam rá, hogy regényformában mire képes. Tetszik, hogy nem csak átlag regény, hanem foglalkozik a zaklatással, a bántalmazással, mások megfélemlítésével, önmagunk és mások elfogadásával egy kapcsolatban. (Egyébként egy Molyos ajándékozás - LMBTQ 5.0 - keretein belül kaptam a könyvet @Veronika_Szakácstól, aki nem is sejti, hogy mennyire jót választott! :) Köszönöm még egyszer!)

A regény felépítése és stílusa

Két elbeszélőnk van: két fiatal srác, akik E/1-ben élik meg a találkozásukat az új munkahelyükön. Márk túlsúlyos, félénk, magába húzódó és hallgatag srác, aki imád sorozatokat nézni és bekuckózni a legjobb barátnőjével (és lakótársával) a lakásukba. Olivér ex-úszó, aki igyekszik megállni a saját lábán, miután egy doppingbotrány miatt eltiltották a sporttól. Magabiztos, dögös, ám arrogáns stílusú álompasi. 

Szeretem, ha a főszereplők felváltva mesélik el a történetet, ahogy azt is, ha megvan a maga sanyarú háttértörténetük, ami szép lassan kibontakozik a regény olvasása közben. Márk nem csak a túlsúlyával küzd, ahogy Olivérnek sem csak az úszás miatt szakad meg a szíve, de nem fogom elspoilerezni a sztorijukat. Mindkettejük élete kicsit mellbevágó és torokszorító belegondolni, hogy milyen lehetett számukra így felnőni…

Szerintem…

Olivér közelebb áll hozzám stílusban – kinézetben távolabb nem is állhatna -, ugyanis mindketten védfalként vesszük körbe magunkat az arroganciával. A zárkózottságot elutasítással palástoljuk és csak kevés ember képes igazán közel férkőzni hozzánk. 

Márkra jobban hasonlítok alkatilag, ám én előrébb vagyok az önelfogadás útján – továbbá korban is a harminc felé araszolok, nem a húsz felé, mint ő. Lehet, hogy nagyon hamar az agyamra menne a stílusa, ugyanis nekem kicsit DramaQueen, de mégis kedveltem a hatalmas szíve miatt! Ha nagyon felszínesen nézem a helyzetet, akkor inkább The Walking Dead-es, mind GLEE-s vagy Bajos csajokos emberke vagyok, ezért jobban érzem magam TWD-s emberkékkel körülvéve…

A történet megragadó: új munkahely, két teljesen eltérő személyiségű fiatal összerakása, nehézkes összebarátkozás, aztán jön a szerelem és vele együtt jönnek a nehézségek. Kifejezetten imádom ezt a témát yaoikban és slashekben, de még sosem olvastam róluk LMBT regényben! BEJÖTT!

Összességében

Olvasmányos, nem gejl történet, szerintem a lezárása is jó volt, mert nem egy előre megírt Boldogan éltek, amíg…, hanem az olvasó sejtheti, hogy mi lesz a fiúkkal, ha elindulnak ezen az úton.

Tetszett, szerettem a fiúkat és nagyon bírtam az összemelegedésük történetét! A legjobban azt szerettem, amikor elkezdenek együtt dolgozni és Márk igyekszik eltűnni a zenében, hogy véletlenül se kelljen Olivérhez szólnia! 

Különösen szerettem, hogy Márk képes úgy tekinteni Budapestre, ahogy én: ezredszerre is elvarázsolja a rengeteg épület, a sok szín, a látvány és nem képes csak úgy otthon lenni benne. 

Hogy ne csak ömlengés legyen, jöjjön egy kicsi kritika: a „Márkó”-zás rettenetesen irritált… sosem jutna eszembe ez a becézés a Márk név kapcsán.

Értékelés: 5

Előzmény novella a könyvhöz: Új élet vár

  

Van pár fontosabb mellékszereplő a könyvben – majdnem mindenki nő… -, de nem fogom részletesen elmesélni, hogy ki kinek a kicsodája, csupán Dorinára térnék ki. Bírtam Márkot, ezért marhára rühelltem az ő BFF csajszikáját, amiért… Khm. NO SPOILER! Szóval Dorinát csak és kizárólag a regény alapján rühelltem, viszont utána elolvastam ezt a bizonyos előzmény történetet, ami többek között Márk és Dorina összeköltözését is érinti… Az a helyzet, hogy mégsem rühellem őt. Miatta és a Márkkal való kapcsolata miatt megéri elolvasni az író oldalán megtalálható novellát, ezért mindenkinek ajánlom, hogy - akár a regény előtt, akár a regény után - kerítsen sort rá! Persze Olivér része is tetszett, jól esett viszontlátni, csak Dorina miatt fájt a szívem a regény után és jól esett, hogy helyre rakták nálam.

OFF: Remélem, hogy hamarosan jön egy új könyv tőle, mert már csak a Fogadj el! áll olvasatlanul a polcomon…

Ajánlom, ha… szereted az azonos témájú (lmbt irodai románc) slasheket és/vagy yaoikat; ha érdekel egy izgalmas lmbt történet, amiben hangsúlyos az önelfogadás, illetve mások elfogadása.

Nem ajánlom, ha… nem bírod a „meleg regényeket” vagy a Drama Queen beállítottságú szereplőket (ugyanis Márk hajlamos túlzásba esni).

Kedvcsináló idézetek:

♫

Tágra nyitja a szemét, a két kezébe fogja az arcom. A válaszomra kíváncsi.

– Egész jó veled az ágyban! – bököm ki, mire vigyorogni kezd.

– Ez természetesen igaz. De most másra vagyok kíváncsi – a homlokát az enyémnek dönti.

– Hallani akarom!

– Fenyvesi Olivér, most figyelj! Szerelmes vagyok beléd!

Elégedetten elmosolyodik, hogy aztán végre megcsókoljon.

♫

Gyűlöltem az általános iskolát és a gimnáziumot is. A súlyom miatt folyton gúnyolódások céltáblája voltam, miközben azt sem tudtam, mit vétettem ellenük. Egyszer meg is kérdeztem az egyik srácot, hogy mi baja velem. Egyszerűen felelt, telis-tele gyűlölettel: „Az a bajom, hogy élsz.” Ezzel nem tudtam mit kezdeni.

♫

– Hallottál már a The Walking Dead-ről? – A kérdésem hallatán eltűnik a szín Márk arcáról, nem is tudom láttam-e őt valaha ennyire sápadtnak. – Valamilyen zombis cucc, állítólag állati jó.

– Én azt nem nézem meg – motyogja maga elé. – Abban undorító zombik vannak.

– Ne légy beszari! – Hihetetlen milyen jólesik cukkolni. – Hátha énekelni is fognak benne. Talán még táncolnak is!

Mélyen a szemébe nézek, kíváncsian várom, mi lesz a reakciója. Egy ideig csak állunk így, aztán elfordítja a tekintetét. Győztem!

♫ ♪ ♫ ♪ ♫

A képek a „Könyvek - Rácz-Stefán Tibor” Pinterest származnak.

Nem sajátok! :)

♫ ♪ ♫ ♪ ♫