Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök (1. rész)

– Apuci… Az apám nem félt semmitől. Nem félt az orvosoktól, az atomháborútól, az utcai erőszaktól. Nem félt a természeti katasztrófáktól; egyvalamitől rettegett: a tulajdon lányától, sírás közeli állapotban.

Fülszöveg:

◈

A nehezen barátkozó Dorka (becenevén Indián) egy szűkös panellakásban él nagyhangú édesapja és túlérzékeny édesanyja egyetlen gyermekeként, míg osztálytársa, a hideg jómódban felnövő, szelíd Matyi életének legnagyobb eredménye, hogy alacsony termete ellenére a középiskola legjobb kosarasaként tartják számon.

Dorka és Matyi szerelme viharos erővel csap le mindkettejükre, és Dorkának nem csak meg kell tartania Matyi súlyos titkát, de hamarosan szembe is kell néznie a felnőtté válás nehézségeivel.

Hajdú-Antal Zsuzsanna szívszorítóan szép első regénye, amely John Green és Gayle Forman nyomdokain halad, biztosan nem fogja hidegen hagyni egyetlen olvasóját sem.

Könyv információk: Eredeti megjelenés éve: 2016 Ciceró, Budapest, 2016 270 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634320128

A sorozat részei: 1. Léggömbök 2. (hamarosan) (még nem befejezett)

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Nagyon tetszik a borító és a cím párosa, bevallom őszintén: kíváncsivá tettek. Ráadásul az írónő nagyon szimpatikus a Molyos és a Facebookos az olvasóbarát megnyilvánulásai miatt. (Amúgy a borító tök olyan, mintha Dunaújvárost ábrázolná… Lehet, hogy a szívem húzott a városom látképéhez?! :D)

Szerintem…

…olvastam ugyan, hogy a könyvet a Csillagainkban a hibához hasonlítják, de nem gondoltam volna, hogy ennyire olyan… A történet egy ponton olyan szinten elkezdett az említett könyvre hasonlítani, hogy anélkül is feltűnt volna a hasonlóság, ha nem hívják fel rá a figyelmemet. 

(SPOILER: Csak itt a lány nem beteg, hanem simán hülye. A srác haldoklása viszont sokkal kevésbé fájdalmasan van megírva, mint mondjuk Augustus Waters-e, aki az utolsó heteiben lassan, fájdalmasan haldokolt… SPOILER VÉGE.)

Rédey Dorka nekem picit butuska, kicsit naiv, enyhén félénk és nagyon, nagyon unszimpatikus karakter volt. Ráadásul a hisztis, tipikusan egyke gyerkőcös tombolásaitól síkideg voltam – összeteheti a két kezét a családja miatt, hogy elviselik és segítik. Az, hogy egyáltalán nem képes az együttérzésre eleinte nem is zavart, de aztán Matyi miatt már ez a negatív tulajdonsága is rátett egy lapáttal arra, hogy nem kedveltem, nem drukkoltam, hogy sikerüljenek / jól menjenek a dolgai. 

Valahogy rosszul reagált mindenre…

A történet hangvétele egy egyszerű, ám jól megírt / megfogalmazott ifjúsági regényének felel meg. Kosaraznak, órán ülnek, bolondoznak, az osztállyal kirándulnak, elcsattannak az első csókok, jönnek az első „nagyon komoly”, kamasz kapcsolatok. Nagyon tetszik az írónő stílusa! 

Viszont sajnos maga a cselekmény idővel túlnőtt a középiskolás korú gyerekek világán és itt vérzett el nálam a regény, ugyanis jóval felnőttesebb hozzáállást, jóval több átgondoltságot és sokkal kevesebb hisztit igényelt Dorkától a történet, mint amit kaptunk tőle. Ráadásul szinte minden az ölébe hullott, miközben nyafogott és depizett – emiatt elég mérges voltam.

Egyetlen nagyon rémes szöveg volt a regényben, én ilyen rossz „első” leírással nem találkoztam. Komikusan realisztikus? Kínosan poénos? Nem is tudom, milyennek írhatnám le… Kiidézem.

135. oldal – első szex. Tessék:  

„- Végem van… végem… – nyögte a nyakamba, amitől nőiségem tüzes izgalma először tetőzött az ágyékomon.”

  

Összességében

Ifjúsági regényhez képest kicsit sok benne a felnőttes téma, ezáltal és amiatt, hogy eléggé a Csillagainkban a hibára hajaztak a főbb momentumai, nekem elég so-so lett a mű. A főbb szereplők közül Matyit és Janit kedveltem meg, néha majd megszakadt értük a szívem! Sajnos Dorkát képtelen voltam megkedvelni, kicsit talán utálom is őt - plusz az is zavart, hogy mennyire jó fejek a szülei a dolgokhoz való hozzáállása ellenére is!

Viszont ez az epilógus tökéletes Dorkának, még most kezdődik minden, de a nehezén már túl van – viszont hogy lehet ezt folytatni? Ugyanis jön a következő rész nemsokára. (Elképzelhető, hogy Jani miatt továbbolvasom a sorozatot. Az ő happy endjére kíváncsi vagyok nagyon! ;))

Legjobb (és legkínosabb) rész: a szertáras résznél egyszerre röhögtem rajtuk és szégyelltem magam a két bolond szerelmes miatt. Nagyon kis ütődöttek, de imádnivalóak.

Értékelés: 3,5

Folytatás?

Tudom, hogy hamarosan jön a folytatás, mert a Könyvfesztiválon a kiadónál lehetett szerezni beleolvasókat a következő részbe. Az boldoggá tesz, hogy folytatódik a sztori, de azt még nem döntöttem el, hogy érdekel-e? Nem sikerült megszeretnem Dorkát, de egy nagyon izgalmas résznél maradt abba az első rész. Hogyan lehet folytatni ezt a sorozatot?! Ha elolvasom, akkor Jani miatt fogom elolvasni. 

(A kép csak illusztráció, a folytatás borítója valószínűleg nem ez lesz.)

Kinek ajánlom?

® Első szerelmes YA-regények rajongóinak, akiket nem zavar az első szerelem szomorú befejeződése. (Spoilermentesen: nem nyálas, nem giccses, nem megszokott love story!)

® Főleg suliban játszódó, ezáltal túlnyomórészt tanulók közötti poénkodással, bolondozásokkal teli regények kedvelőinek!

® Mindenkinek, aki szereti a fiatalos stílusban megírt, kamasz lelkivilágot hűen ábrázoló sztorikat, amikben a főszereplőnek fontos döntéseket kell meghoznia egész fiatalon!

Kedvcsináló idézetek:

◈

– Tanár úr – vette a szót magához a hangadó szőkeség, Bognár Anita –, igaz, hogy töményeztünk… de csak azért, mert nem tetszett megengedni… le kellett feküdnünk tizenegykor…

– Mondtam én egy szóval is, hogy egymással?! – Ridegh kikelt magából.

◈

– Gyere ki az ablakból, Hornyák!

– De olyan jó meleg a radiátor!

– Még nem vagy nyugdíjas.

– Nem csak a nyuggerek szeretik a meleget!

Az egyik fiú a hátsó padból kényszert érzett a felszólalásra:

– Mire jó ez az egész? Az emberek régen nem is tanultak kémiát!

– És meg is haltak.

◈

Úgy tettem, mint aki nem létezik, de sajnos léteztem; tovább pörkölődtem saját magam alkotta, méretre igazított poklomban.

◈◈◈◈◈

A képek a Pinterest táblámról származnak:

Random Pictures For My Blog

◈◈◈◈◈