Úgy beszélnek
rólunk, ahogy mások egy házi kedvencről vagy egy értékes hátaslóról. Mintha
nem hallanánk őket, mintha ott sem lennénk.
|
Fülszöveg:
♥
Az Ékkő egyenlő a gazdagsággal, a
szépséggel és a hatalommal. De vannak lányok, akik számára nem jelent mást,
csak a szolgaságot.
Violet a Lápon született és
nevelkedett, és genetikai adottságai képessé teszik rá, hogy ő hordja ki az
Ékkő egyik előkelőségének gyermekét. A Tó Hercegnője egy aukción vette meg
Violetet, aki hamar megtanulja az Ékkő csillogó felszíne alatt rejtőző brutális
igazságot. El kell fogadnia a csúf valóságot, és meg kell próbálnia életben
maradni.
Könyv információk:
Eredeti mű: The Jewel
Eredeti megjelenés éve: 2014
Maxim,
Szeged, 2016
368
oldal · puhatáblás ·
ISBN:
9789632617183 ·
Fordította:
Szűr-Szabó Katalin
|
The
Jewel-trilógia:
1. Az
Ékkő
2.
A fehér rózsa
3.
The Black Key (angol)
(befejezett)
Extrák:
#0.1 – Sil’s story
#0.2 - The Wishing
Well
#1.25 - Garnet's
Story
#1.5 - The House of
the Stone
|
(Az
értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Leginkább azért olvastam
el, mert Szimirza (a királyi előolvasóm :D) elolvasta és azt mondta, hogy ezt
nekem „EL KELL OLVASNOM”, mert totál nekem való. Ebben egyébként igaza is van,
mert odáig vagyok a YA disztópiákért, szóval totál a zsánerem ez a regény!
A főbb szereplőkről röviden… (ENYHE SPOILER!)
A trilógia főszereplője Violet
Lasting, aki az édesanyjával és a testvéreivel (Ochre és Hazel) a szegények
táborát erősíti. Violet immár 4 éve lakik a Déli Kapu Átmeneti Intézményében, ahol
a legjobb barátnőjével, Ravennel és más lányokkal együtt az aukcióra készül. Etetik,
kényeztetik, tanítják, ami jó is lenne, de ebben a disztópiában a lányokat elárverezik
„helyettesnek”, hogy ők hordják ki a gazdagok (pl. királyi családok) gyerekeit,
mert a gazdagoknál van némi gebasz ezzel…
A 197-es szám,
hölgyeim. Életkora tizenhat év, magassága százhatvanhét és fél centiméter, a
súlya hatvanöt kiló. Mint láthatják, szokatlan a szeme színe. Négy év képzést
kapott, az első átalakító mágiában 9,6-os pontszámot, a másodikban 9,4-eset, a
harmadikban egy igazán lenyűgöző 10-eset kapott. Bámulatos tehetségről
árulkodott a vonós hangszerek terén, kivált a csellón.
Ijesztően bizarr
érzés hallgatni, hogy így írnak le: statisztikai adatok sora, egy hangszer és
semmi más.
Violet végül A Tó
Hercegnőjéhez kerül az Ékkőbe, ugyanis ő veszi meg az aukción, ahol mindene
megvan, leszámítva a szabadságot. Amikor szót fogad neki a lány, akkor minden
rendben, de amikor nem… Na, azoktól a részektől rosszul voltam! Szerintem az a
nő komplett pszichopata, de persze a többi „gazda” se semmi. Úgy gondolom, hogy
az Ékkő gazdagjai nem sokban különböznek Az
éhezők viadala Kapitóliumában élőktől. (Vagyis: sznobok, náluk van az
összes pénz és megvannak a maguk hóbortjaik, amikhez zokszó nélkül
felhasználják a szegényeket.)
Megmondjam, hogy mit
éreztem TÖK feleslegesnek és mégis abszolút kihagyhatatlannak? Ash-t! Ó, te drága bonyodalom! Amint felbukkant
Ash Lockwood, azonnal tudtam, hogy micsoda csavarok várhatóak az ő részéről és
sajnos mindegyik be is jött… Semmi újat vagy egyedit nem kaptunk a sráccal,
csak a sokszor olvasott klisék köszöntek vissza vele. (OFF: Apropó, azt már tudjuk, hogy miként végzik a kiszolgált
helyettesek, de mi lesz a kiöregedett kísérőkkel?!)
(enyhe spoiler VÉGE)
A világfelépítés
A Magányos Város 5 körből
áll és kívülről befelé jutunk el a szegényektől a királyi családokig! Legkívül
helyezkedik el a LÁP (aminek van Déli, Keleti, Északi és Nyugati szekciója is),
aztán a FARM következik (ott vannak a mezőgazdaságok), amit a FÜST köre követ
(ott állnak a gyárak). A következő kör a BANK, itt vannak a kereskedők üzletei,
majd a legbelső körben helyezkedik el az ÉKKŐ. Ezeket a köröket falak
választják el egymástól… Bevallom, engemet ez az egész koncepció az egyik
kedvenc animémre emlékeztet, ugyanis totál ugyanez a körös felosztás van az ATTACK ON TITANban is! Szóval, bár
különleges a világfelépítés, mégis olyan volt, mintha Az éhezők viadalának és
az Attack On Titánnak szerelemgyereke lenne…
Habár minden lány
szeretne az Ékkőbe kerülni, számomra elég baljóslatú volt, hogy mennyire
idillinek volt leírva a város szíve és az ottani élet! Természetesen ott sem
mindenki normális, sőt…!
A könyv legizgalmasabb
részeiben általában kiderült valakiről az Ékkőben, hogy elmentek nála
otthonról. Érdekes volt, hogy szép lassan mennyi minden derült ki az ott
élőkről és az életmódjukról. Ha másért nem is, de ezért mindenképpen érdemes
egy esélyt adni a regénynek!
Egyéb gondolatok
Kezdettől fogva különös
volt nekem, hogy Lucian miért támogatja ennyire Violetet – végig azt vártam,
hogy mi derül ki vele kapcsolatban! De valahogy mégsem ütött akkorát ez az
egész, mint az, ami Ravennel történt! Sőt, még a Választófejedelem feleségének
a tervei is jobban megleptek, sokkoltak. (Anyám,
borogass!-feeling.)
Egyébként emiatt nem is tudom, hogy
végződhet egyáltalán ez a trilógia?!
Miként oldódhat meg ez a helyzet?!
Szerintem, ha sikerül
megtartania ezt az egyedi, kicsit beteg hangvételt, akkor összességében egy igazán
ütős trilógiát fogunk kapni a Maxim kiadótól!
Összességében
A vége elég zagyva volt
nekem, mert eléggé összeszaladtak az események addigra, de alapvetően tetszett
ez az első rész. Érdemes tudni rólam, hogy se a terhességes témáknak, se a
nőkihasználó dolgoknak nem vagyok nagy barátja, szóval nálam kiverte kicsit a
biztosítékot, hogy királyi családok fiatal lányokat vesznek, majd
termékenyítenek meg mesterségesen, mert csak ők képesek nem deformált utódoknak
életet adni…
Ez. Durva. Volt.
Az én kényességemtől eltekintve kifejezetten
érdekes volt az egész helyettesekre épülő világ. Tetszik, hogy ennyire képesek
gyűlölni egymást és egymás rangját ezek a gazdag, hercegnői-grófi címekkel
ellátott asszonyok. Nagyon abszurd volt olvasni, hogy a férjeik – igazi háttérszereplőként (!) - némán
hagyják, hogy a nőik egymással versengjenek, villogjanak a bálokon,
gondoskodjanak az „utánpótlásról” és elkövessék a többi szörnyűséget.
Értékelés: 4,5
Nem jött be: A nyakörves rész. Azt hiszem, kicsit ki is borított…
Ajánlás
Szerintem minden YA
disztópia rajongónak tetszeni fog, különösen azoknak az olvasóknak, akik
szeretik azokat a történeteket, amikben a nők különleges státuszba kerülnek.
(Itt ugye szülni képes rabszolgákká válnak.)
Hozzátenném, hogy a
komolyabb témákat kezelni képes olvasóknak ajánlanám inkább. Valóban akadnak
benne kiborító, megalázó részek…
Borító:
Bár nincs különösebb
gondom a magyar kiadás borítójával – simán nem jön be -, be kell vallanom, hogy
engemet az eredeti borítók ragadtak magukkal. (Akkor is, ha A Párválasztó-sorozat
koncepciójára hajaz.)
Kedvcsináló idézetek:
♥
Az utolsó terem, amit
megmutat, a könyvtár; rögtön beleszeretek. Hatalmas, magas mennyezetű terem,
színes üvegablakokkal, csodálatos, régi papír, ragasztó és bőrkötés illata van.
Hosszú falétrákat lehet végigcsúsztatni a polcok előtt, és a galériára aranyozott
csigalépcsőn lehet feljutni.
A terem közepén egy
nyitott olvasórész van: bőrhuzatú karosszékek, kitömött kanapék vesznek körül
egy hatalmas kerek asztalt.
♥
A Hercegnő valami
udvarias választ mond, de a világ hirtelen elnémul körülöttem, amikor
alaposabban megnézem a láncra kötött helyettest.
Az utolsó hónapban lehet,
hatalmas a hasa.
Nem tudom kivenni az
arcát a fátylán át, a szemét pedig lesüti. De nem lehet sokkal idősebb nálam.
A valóság
villámcsapásként ér.
A jövőmet látom magam
előtt.
♥
– Úgy volt, hogy boldog
lesz az életem – suttogja.
– Mi történt? –
puhatolózom.
A Hercegnő vállat von. –
Nem lehet bízni a férfiakban.
♥ ♡ ♥ ♡ ♥
THE
JEWEL borítók a GoodReads-en!
♥ ♡ ♥ ♡ ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése