Oldalak

2017. július 27., csütörtök

Jennifer Salvato Doktorski: Lángra ​lobbant nyár



– Na menjünk! – sürget Logan. – Még van időnk zárás előtt benézni a múzeumba.
– Huh, micsoda megkönnyebbülés – sóhajtom.
Veszek magamnak némi csokis kekszet az útra. A múzeumozástól mindig megéhezem. Meg az utazástól. Meg a távoltartási határozatoktól és az expasiktól. Azt hiszem, Logannek igaza van a bánatevéssel kapcsolatban.


Fülszöveg:
Hűtlen pasi, véletlenül felgyújtott kocsi, ideiglenes távoltartási határozat… elég sűrűn indul Rosie nyara. A szülei szeretnék, ha a lányuk legalább a bírósági meghallgatásig nem keveredne semmi zűrbe, ezért egyhetes autóútra küldik − az ország túlsó felébe − felelősségteljes barátok kíséretében. Rosie-nak persze semmi kedve az egészhez, egyrészt, mert rendbe akarja hozni a dolgokat az exével, másrészt kizárt, hogy ennyi időt kibír összezárva három totál kocka sráccal (akkor sem, ha egyiküknek piszkosul szexi a csomagolása). Vagy mégis? Talán csak a béna countryzene és az Ufómúzeum ment az agyára, de valahol félúton Elvis otthona és a Grand Canyon között Rosie kezdi egész más színben látni a történteket. Meg a kockacsapatot. Egy kocsi sokféleképpen lángra lobbanhat…

Könyv információk:

Eredeti mű: How My Summer Went Up in Flames
Eredeti megjelenés éve: 2013

Móra, Budapest, 2016
268 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789634153344 · Fordította: Horváth Eszter

(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?
Beleszerettem a könyv címébe, hangulatosnak tartom a borítóját és kedvelem a LOL-könyveket, szóval minden adott volt ahhoz, hogy beszerezzem és elolvassam!
 
McDonalds, Roswell (Midlothian)
Szerintem…

Abszolút súlytalan, könnyed sztori, amit akkor kell olvasni, amikor szívünk szerint a lovak közé csapva felkerekednénk egy igazi kalandra. Vagy ha sok, sok, sok cukorszirupra van igényünk. Szuper édes könyvecske, aminek az alapja teljesen érhetetlen: a Catalanó szülők úgy döntenek, hogy a gyújtogatásért bírósági tárgyalásra váró leányt elküldik a gyermekkori barátjával és két számukra ismeretlen fiúval egy hatalmas túrára, New Jerseyből Arizonaba!
Abszolút. Logikátlan. Döntés.

A könyv közepe táján bukkant fel az első – és amúgy egyetlen - értelmes női szereplő, Avery. Nem elég, hogy okos és tök jó fej, hobbiból a Habitat for Humanity segítője nyaranta! A történetben ő képviseli az egyetlen komolyabb szálat, mert még a romantika se túl hangsúlyos. (De komolyan, a 10. fejezetnél fogtam magam és hátralapoztam, hogy akkor most kivel fog „összejönni” Rosie… és nem hatott meg a spoiler…)


Mindenki cuki, a fiúk és Avery szerethetőek, maga a sztori egész humoros, de tényleg nem egy nagy durranás. A tomboló nyárban viszont tökéletesen kikapcsolja azt, aki arra vágyik.

Összességében

A főszereplőn úszott el nálam ez a történet… Nem igazán tudtam megkedvelni Rosalita Ariana Catalanót, mit ne mondjak… Ez a leány egy buta hisztérika. (Most komolyan a morcos srác gödröcskéitől kéne hasra esnem?! *szemforgatás*) Ugyanakkor imádtam a fiúkat – Hol szerezhetek egy saját Spencert?! -, nagyon szerettem a látnivalók utáni loholó utazgatást és imádtam Averyt!

A történet nem jött át, lévén totál hiteltelen; bár nem bántam volna, ha a szüleim elzavarnak a világ másik végére egy csapat sráccal, amikor kamaszként rosszalkodtam! Legjobb büntetés valaha!

Miért 4 csillag? 3,5 csillagot akartam adni, de annyit adtam a Kivédhetetlen szerelemre és az TÉNYLEG ROSSZ volt, azért ebben legalább nyomokban akadtak szimpi karakterek…

Értékelés: 4

Merre kirándultunk a Route 66-on?

Megnéztük a Lurray-barlangokat, Dollywoodot, country zenét hallgattunk, sőt táncoltunk is rá, megálltunk egy UFO alakú Mekiben kajálni, lovagoltunk a hegyekben. Megtudtam, hogy mi az a Cadillac Ranch, meglátogattuk a Grand Canyont és a Sliding Rock Canyont is. Imádom az utazós történeteket, amikor ilyesmikről olvasok, mindig bővül egy-két dologgal a bakancslistám!

Kedvcsináló idézetek:
– Ugye nem fog a sofőr éjfélkor visszaváltozni egérré?
– Á, hajnalig a miénk! – válaszol Avery. – De nem a lóból lett a kocsis?
– Tényleg! Hogy felejthettem el? Hamupipőke a kedvenc hercegnőm.
– Nekem is!
Úgy örülök, hogy Avery nem az a fajta csaj, aki leszólja a hercegnőket. Úgy értem, persze, meg kell állniuk a nőknek a saját lábukon. De néha azért jólesik hinni egy tündérkeresztanyában, egy kis varázslatban és a boldog befejezésben.
– Bárcsak itt lennél. Épp az ufómúzeumban vagyunk.
Mindhárom fiút látni lehet onnan, ahol ülök. A teremben kószálnak, idióta (de biztos baromi nagy okosságokat közlő) headsettel a fejükön, és a fantáziátlan táblákat nézegetik.
Leírom a jelenetet Averynek. – Valamit félreérthettek a srácok, mikor azt mondtam, „jó szórakozást”.
– Spencer, szerinted mi lennék?
– Narancs.
Na erre kíváncsi leszek.
– Azért, mert… szeretem a narancsot?
– Nem, mert kívül kemény vagy, de belül édes.
Hű, hát errem egint nem számítottam. Megköszörülöm a torkom, hogy ne remegjen a hangom.
– Csak úgy, vagy tényleg megemelkedett a kocsi ösztrogénszintje? – Logan fuldokolni kezd, mintha nem jutna levegőhöz. – Nyissuk ki az ablakot!
◈◈◈◈◈
A képek a Pinterest táblámról származnak:
How My Summer Went Up in Flames borítók a GoodReadsen.
◈◈◈◈◈


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése