Naomi Novik: Rengeteg

 Mini-könyvklub 7. felvonás: fantasy

A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.

A többiek értékelését itt olvashatjátok el // EXTRA: Naomi Novik és a Rengeteg

   

– Szerintem az egész abból ered – folytattam tűnődve, csak úgy magam elé –, hogy túl sok időt töltöttél idebent, és elfelejtetted, hogy az élő dolgok nem maradnak mindig ott, ahová az ember rakta őket.

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül. 

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól. 

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

Könyv információk: Eredeti mű: Uprooted Eredeti megjelenés éve: 2015 GABO, Budapest, 2016 488 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634062233 · Fordította: Heinisch Mónika

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Boldog vagyok, hogy… elolvashattam, mert iszonyatosan régóta csücsült a várólistámon. Körülbelül azóta, hogy megláttam a gyönyörű külföldi borítót, aztán a magyar láttán mind mélyült a szerelmem! Őszinte legyek? Szerintem soha nem olvastam el a fülszövegét se, most is csak azért, mert hirtelen az egyik ajánló író neve megfogta a szemem. (~ Lev Grossman neve, ami vicces, hiszen éppen tőle olvastuk az előző mini-könyvklubos könyvet! :)))

 

Agnyeska fanart by Taryn Knight

Szerintem

Nagyon okoskodva, mindent elmagyarázva és részletesen leírva indul a regény, ami elég zavaró, mert nehéz kikapcsolódni, miközben a szádba próbálnak rágni egy csomó infót. Amikor letisztult, hogy Polniában vagyunk, ahol egy Dvernyik nevű helyen él Agnyeska és a legjobb barátnője, Kasja, plusz van egy sárkányuk, aki tízévente elragad egy szűzlányt… Azt hiszem, eltartott egy ideig, míg összeállt. Az ő Sárkányuk nem eszi meg az elraboltakat, ugyanis egy varázsló, egy mágus. Kasját egész életében neki szánják, arra nevelik, hogy mindenben a legjobb legyen – ám a könyv elején máris ott az első csavar, a Sárkánynak a piszkos, rendetlen Agnyeska kell.

Millió helyszín nevére, millió emberére (legyen köznép, király vagy herceg) és még több korábban történt dologra térünk ki, mire elérünk az ötvenedik oldalhoz, ahonnan végre igazán belendül a főszereplő leány és magával ragadja az olvasót a sztori. Velem legalábbis így esett. Igyekeztem elengedni a fülem mellett, hogy micsoda az Orsó, mi az az Olsanka és így jó volt, elkezdtem élvezni a történetet. (Ahogy a haladunk előre úgyis újra kitér a dolgokra, elismétel szinte mindent, így kár jegyzetelgetni az elején.)

Azért hozzátenném, hogy nem ártana a könyvbe egy térkép, ahol követhetjük, hogy épp merre vagyunk, hova indulunk és mennyi területet foglalt el már a Rengeteg. (Továbbá azt hittem, hogy legalább néhány apróbb illusztráció is lesz a kötetben, de nincs. Nem ígérte senki, de illene hozzá pár szép kép.)

PROBLEM?

Bár bejött, ahogy mind inkább borul el a történet, ahogy egyre jobban teret nyer a Rengeteg és elénk kerülnek a horrorisztikus teremtményei, akadtak problémáim a könyvvel. Az oroszos beütést soha nem bírom, ahogy a sok leíró részt se (mint már említettem). Továbbá a GoodReads szerint YA (Young Adult) regénynek számít, de a kissé túlfűtött szexjelenet és a rengeteg véres jelenet inkább felnőtt regénnyé teszik attól függetlenül, hogy a főszereplő 17 éves.

Egyszerre tetszett és zavart, hogy kifacsart a regény! Nincs STOP, nincs egy szusszanatnyi megállás, csak törünk előre Agnyeskával rendületlenül. Folyamatosan akadályokba ütközünk, elhárítjuk őket és máris ott egy újabb probléma egy újabb felmerülő gond, amit azonnal meg is oldunk. Kifacsar, nem ereszt, ami meglepő volt számomra, hiszen nehezen szippantott be. Érdekes élmény volt ez a rohanás a varázstudók nyomában.

„Olyan lehettem, mint egy kis falevél, amely egy pedánsan rendezett kertbe hullott. Nem illettem a környezetbe.”

Szerintem a Sárkány és Agnyeska nagyon jó páros, ráadásul én alapból kedvelem az eltérő stílusú, mentalitású párokat. Érdekességként megemlíteném, hogy ők még a mágiájukban is különböznek; a precíz varázsló mellett ez a hebehurgya lány a szabályt nem követő mágiájával igencsak érdekesen mutat!  Nagyon tetszettek, miattuk lett kerek egész nekem a vége!

  

Összességében

Képtelen vagyok azt mondani rá, hogy nem volt jó, hiszen 6 vagy 7 óra alatt befaltam mind a 480 oldalnyi regényt. Nehezen indult, túl sok dolgot akart leszuszakolni a torkomon, Agnyeska se volt eleinte szimpatikus, de aztán annyira magával ragadott a történet, hogy képtelen voltam lerakni… És ébredés után az volt az első gondolatom – a „Hol a kávém?” után -, hogy ezt a 20 oldalt még legyűröm munkába indulás előtt! 

Nem ezt vártam, de igazából tetszett, amit kaptam. Látom a hibáit, érzem, hogy hiányzik valami belőle, de szerettem ezt a bolond, piszkos lányt és a szabálykövető mágusát!

(ENYHE OFF: Csak azt nem értem, hogy mi a szöszért lett Sarkan neve magyarítva Szarkanra. Akkorát vihogtam, amikor először így nevezték a könyvben, hogy megijedtem, hogy felébred a család…)  

Értékelés: 5

Kinek ajánlom?

Neked,

► …ha érdekelnek a komolyabb hangvételű, mágiával foglalkozó, boszorkányos regényes.

► …ha szereted a királyságot megmentős high fantasykat.

► …ha kedveled a sötétebb hangvételű, kicsit ijesztőbb sztorikat.

► …ha épp egy csipetnyi romantikával szereted a fantasyt.

HORROR!!!

((ENYHE SPOILER))

Amikor elértünk a könyv azon részéhez, ahol először szóba kerülnek a KÓBOROK, na, akkor kezdtem sejteni, hogy mégis enyhén horrorisztikus lesz a mű vége. Agnyeska így emlékszik a kóborokra:

„Olyan volt, mint a gallyakhoz idomuló rovarok, amelyek belevegyültek az aljnövényzetbe, de tagjai eltorzultak és természetellenes szögben kapcsolódtak a testéhez. Mozdulatai láttán elborzadtam, és felkavarodott a gyomrom. Ágszerű, hosszú, vékony tagjaikkal tapostak maguknak utat az erdőn keresztül. Az ösvényeket, a vízparti helyeket és a tisztásokat keresték, és csendben várakoztak. Ha valaki egy karnyújtásnyira megközelítette őket, az már elveszett, hacsak nem termett ott azonnal egy nagy csapat férfi fejszékkel és fáklyákkal.”

Szóval, látom magam előtt ezeket a törékenynek tűnő, bogárra hasonlító hatalmas lényeket és egyből kimegy a szememből az álom. A regény a vége felé haladva mind ijesztőbb, mind véresebb lett – és csak egy részéről tehetnek a Rengeteg lakói! Az ember és az emberek csatái ugyanolyan véresek és kegyetlenek, mint a Rengeteg állatai!

De kicsit visszatérve még a kóborokhoz. Sajnos Agnyeska szót ejtett arról is, hogy mi lesz azokkal, akik ne adj Isten, visszatérnek a Rengetegből, miután elhurcolta őket egy vagy több kóbor! 

„Azok, akiket a kóborok bevittek a Rengetegbe, sokkal szerencsétlenebbül jártak. Nem tudtuk, mi lett a sorsuk, de időnként újra felbukkantak, a lehető legborzalmasabb módon eltorzulva. Mosolyogtak, vidámak voltak, és látszólag sértetlenek. Azok szemében, akik nem ismerték őket közelről, akár még a régi önmaguknak is tűnhettek, és akár fél napig is beszélgethetett velük úgy az ember, hogy nem támadt semmiféle baljós sejtelme – amíg rá nem tört egy iszonyú késztetés, hogy megragadjon egy kést, és levágja a saját kezét, kivájja a saját szemét vagy nyelvét, miközben a visszatért rendületlenül, borzalmas mosollyal beszélt tovább. Aztán a kóbor áldozata megfogta a kést, és miközben a másik odakint fuldoklott némán és vakon, beosont a házába, a gyerekeihez. Ha a kóborok a szeretteink közül kaptak el valakit, legfeljebb a halálában bízhattunk, de ez sokszor csak hiú ábránd maradt. Soha nem tudhattunk biztosat, hacsak elő nem kerültek megmutatni, hogy élnek. Akkor azonban le kellett őket vadászni.”

 ((SPOILER vége…))

Külföldi borítók

A magyar borító szerintem csodaszép lett – készítette: Cserny Timi Pookah -, de van még négy kiadás, aminek gyönyörű a borítója szerintem. Balról jobbra: 2017-es portugál kiadás, 2017-es román kiadás, 2016-os spanyol kiadás, 2015-ös holland kiadás (- ez az eredeti kiadás borítója is, de ennek jobban tetszik a címe a borítón).

De a 2016-os észt borítóval is egyből a várólistámra repült volna:

Kedvcsináló idézetek:

❖

Szinte már sajnáltam, hogy nem vagyok tehetségesebb, mert tudtam, hogy csak a szépség és tökéletesség iránti elkötelezettsége miatt dühöng annyira. Nem akart tanítványt, de ha már a nyakába varrtak, elsőrangú és furfangos boszorkányt akart belőlem faragni. Láttam, mennyire szereti a mesterségét: a varázslatok fényében csillogó szemmel, a bűvölettől szinte megszépült arccal mutatta be nekem a komolyabb mágikus trükköket, amelyekben dalszerűen kellett összefonni a mozdulatokat és a szavakat. Imádta a mágiáját, és szerette volna ezt a rajongást rám is átragasztani.

Én viszont megelégedtem azzal, hogy elsajátítottam néhány varázsigét, végighallgattam a legszükségesebb előadásokat, majd vidáman lesétáltam a pincébe hagymát szeletelni.

❖

Az igazság semmit sem jelent, ha nincs kivel megosztani, az ember egész életében szünet nélkül kiabálhat az ég felé, semmi haszna nincs, ha senki sem jön oda meghallgatni.

❖

Tíz percig magából kikelve ordított velem, aztán amíg nagy nehezen eloltotta az ádáz mágikus tüzet, többször is megjegyezte, hogy közönséges disznópásztorok birkaeszű fattya vagyok – amikor meg tiltakozva kijelentettem, hogy az apám favágó, azt vicsorogta, hogy fejszelóbáló tahók vagyunk. A félelmem viszont végleg elpárolgott. A Sárkány is belefáradt a fröcsögésbe, és elküldött. Nem bántam, hogy így kikelt magából, mert már tudtam, hogy csak ugat, de nem harap.

❖❖❖❖❖

A képek a Pinterest táblámról származnak: 

Rengeteg / Uprooted

UPROOTED kiadások a GoodReadsen.

❖❖❖❖❖