Aha, gondolta Max. Fénylő lovag fénylő páncélban, aki önzetlenül siet a várbörtönben ragadt hercegkisasszony megsegítésére, és cserébe semmit sem kér, egy kicsinyke pillantást, egy halovány csókocskát sem. Aha, mert ja és mert persze.
|
Fülszöveg:
☼
A Váltságdíj nélkül című kötetből már jól ismert négy fiatal, Doma, Max, Zoli és Zsófi élete egy nap fenekestül felfordul.
Zolit összeverve találják a lakásán. A brókerbotrány károsultjaitól tíz napot kap, hogy előteremtsen száztízmilliót. Zoli és Max elindul, hogy felkutassa Zoli apját.
Zsófi nyomtalanul felszívódik, Doma a lány keresésére indul. Hová tűnt Zsófi, és hol bujkál Zoli apja? Vajon sikerül a fiúknak mindenkit megtalálni? És honnan lesz nekik száztízmilliójuk?!
Könyv információk:
Eredeti megjelenés éve: 2016
Kolibri, Budapest, 2016
476 oldal ·
ISBN: 9786155541889
|
A sorozat részei:
(még nem befejezett?)
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Már kiderült Molyon, hogy benne voltam a legjobb 2016-os magyar ifjúsági könyveket értékelő és díjazó zsűriben – KATT IDE az irodalmi rovatért -, bevallom, hogy azért olvastam el, mert „kötelező” volt. Soha jobb kötelezőt!
A történetről…
- nagyon enyhe spoilerveszély -
Az első részből megismert négy fiatal – Zsófi, Doma, Zoli és Max – története folytatódik. Az egyikük édesapja keverte baj miatt a srácokra marad, hogy 10 nap alatt összeszedjenek 10 millát. A csapat egyik fele (Zoli és Max) elutazik előkeríteni a férfit, hogy fizesse meg a gyermeke helyett, amivel tartozik, miközben a csapat másik fele… nos, Doma kutatja a vélhetően bajba keveredett lányt, ugyanis Zsófi felszívódott!
A történet elég bonyolult, hiszen azzal kezdődik, hogy az egyik fiúra szétverve bukkannak rá a többiek, aztán szét kell válniuk a lány és az apa egyidejű keresése miatt. Eközben otthon sincs minden rendben. Doma édesanyja állapota rohamosan romlik, ugyanis naphosszat fekszik és alszik, mióta abbahagyta a piálást. A történetben van flódni, útlevélrablás és randi drog. Fejre szerelt műpénisz, charity shopból öltözködés, erdőben menekülés, kórházi látogatás, füvezés, hackerkedés és még egy szimplának aligha nevezhető pizzázás is.
Semmiképpen sem a fiatalabb korosztályt célozza meg a történet, szerintem az ifjúsági könyvek idősebb tagjai (a fiatal felnőttek / young adult olvasók) a célközönség. Vicces, jól megírt és izgalmas történet, de azért itt-ott egészen szörnyű is.
Pl.:
– Én mindig egy ilyet akartam! – rikkantott fel Max, Zoli pedig fülig pirult. Egy piacszerű utcában jártak, ahol a mangótól a sálig, a mézes diótól a füstölt kacsáig mindent lehetett kapni, többek közt egy határozottan ötletes és szellemes, kifinomult és egyedi ízléssel elkészített baseballsapkát, amelyiknek a közepéből egy műpénisz meredt az égre.
– Ki is lehet venni belőle – rikoltotta Max, azzal kivette a műpéniszt. – És úgy is a fejemre lehet csatolni. – És a fejére csatolta. A hülye kalapot meg a zsebébe gyűrte.
|
Szerintem…
Jobb, összeszedettebb, talán átgondoltabb lett, mint az első része a sorozatnak, ugyanakkor szerencsére hozta a korábban megszokott és megszeretett humoros, fordulatokban gazdag stílust is. Éreztem, hogy lassabban olvasom, mintha nem akarnék hamar a végére érni. Azt akartam, hogy tovább tartson - ráadásul élveztem az egymástól messzire távolodott 2 csapat kalandjait, ahogy a későbbi reuniót is. (Már a Váltságdíj nélkül című kötetben is izgalmasnak találtam, amikor szétmentek a fiatalok és alig-alig tudtunk róluk valamit!)
Furcsán hangozhat, de elbizonytalanodtam a folytatást illetően. Egyelőre ugyan semmi hír arról, hogy csupán két részes marad a sorozat, ahogy arról se, hogy érkezik-e a közeljövőben egy harmadik része, de…
Egyrészt nem akarok folytatást, mert szegény fiatalokat már annyit ütötték és verték, szúrtak ki velük, kellett annyit menekülniük, hogy ihaj… Rájuk férne végre egy kis happy end / békesség. Másrészt önző vagyok, mert alig várom, hogy jöjjön a folytatás, ugyanis szívesen olvasnám tovább a történetüket.
Szeretem ezt a történetet és nagyon ajánlom!
Összességében
A Zoli – Max páros nálam abszolúte mindent vitt! Két ennyire össze nem illő és mégis szórakoztató srácról rég olvastam. Plusz örülök, hogy többet kaptam Maxból, mint azt első részben – továbbra is kicsit erőltetettnek érzem a stílusát, mégis odáig vagyok ezért a bolondért. Doma továbbra is egy megfontolt szereplő, de zavart, hogy nem vette észre otthon a bajt... Zsófi még mindig egy teljesen semleges karakter, holott ebben a részben azért többet mutatott meg magából és ráláttunk végre a családi helyzetére is.
Kalandos, nyomozós, utazós, humoros ifjúsági regény, akárcsak az első része, bár hozzátenném, hogy ez a rész nekem sokkal jobban bejött. Kevésbé lendületes, többet „molyolnak” benne, de tetszett, hogy egy picit mélyebb-komolyabb hangvételű volt. (Tuti, hogy az is hozzátett a sztorihoz, hogy már kötődtem a srácokhoz az első rész miatt.)
Ugye lesz folytatás?
Értékelés: 5
Kinek ajánlom?
® Fiúknak, lányoknak, ifjaknak és ifjú lelkűeknek, mindenkinek, akit érdekel az ifjúsági krimi és az ifjúsági kalandregény érdekes fúziója!
® Főleg szabadban játszódó, ám túlnyomórészt tanuló korú fiatalok közötti poénkodással, bolondozással és nyomozással teli regények kedvelőinek!
® Mindenkinek, aki szereti a fiatalos stílusban megírt, kamasz lelkivilágot hűen ábrázoló sztorikat, amikben a főszereplők komoly szituációba keverednek és akár bajuk is eshet!
Kedvcsináló idézetek:
☼
– Figyuzzál, azt te hallottad, hogy akik eltűnnek, azok legalább az egyik nevüket megtartják, de legalábbis a monogramjukat?
– Ja – felelte Zoli.
– Mi a faterod neve?
– Zoltán.
– Gondolom, sokat tököltek az anyáddal a neveden. Hosszú, álmatlan éjszakák, meg minden.
– Hahaha.
– És mi a hobbija?
– Miért?
– Azért, ragasszalak a falhoz – felelte bosszúsan Max –, mert amit csinálsz, az semmire nem vezet. Régi családi haverokat meg rokonokat túrni, megnézni az ismerőseiteket, meg hogy mit csináltak meg kivel meg mikor, tudod, szerintem így soha az életben nem találjuk meg az apádat.
☼
A már pakoló autók mellett egészen szorosan egy böhöm BMW állt, az a fajta, amit csak akkor vehetsz meg, ha papírod van róla, hogy paraszt vagy, de az autó mellett álló két pasasra pillantva Doma azonnal látta, hogy ezeknek ingyen adták a kocsit, akkora bunkók.
☼
(…) egy fiatal nő előtt csokitorta maradványai hevertek, és ez olyan jellemhiba volt, amelyet Doma nem tartott megbocsáthatónak. A csokoládétorta tudvalevőleg az ismert univerzum egyik legfontosabb alkotóeleme, a nyugati civilizáció egyik alappillére, és ha az ember ilyet rendel, akkor nem lehet oka arra, hogy pár falatkát otthagyjon belőle. Talán nem szerette a tortát? Akkor minek rendelte? Nem fért volna már belé? Az a pár falat? Csokitortából?
☼ ☼ ☼ ☼ ☼
A képek a Pinterest táblámról származnak:
☼ ☼ ☼ ☼ ☼
Még mindig imádom a borítókat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése