Oldalak

2017. augusztus 6., vasárnap

Lucy Keating: Dreamology - Álomgyár



Érzelmi szempontból soha sincs alkalmas idő arra, hogy az elképzelt álomfiúnk szakítson velünk.


Fülszöveg:
Alice, mióta csak az eszét tudja, Maxről álmodik. Minden nap, elalvás után bejárják a világot, egzotikus helyekre utaznak, beszöknek a Louvre-be, vagy épp egy piramis tetején piknikeznek. És az ezernyi mesés kaland során egymásba szeretnek. De ez mind csak álom… Max ugyanis nem létezik. Legalábbis a lány ezt hiszi…
Alice édesapjával Bostonba költözik, és amikor belép új iskolájában az osztályba, Maxszel találja magát szemben. De a valóság más, mint Alice fantáziájában. A fiú kimért, és ráadásul van barátnője. És az ismerkedés korántsem olyan tökéletes, mint azt a lány remélte.
Amikor pedig kiderül, hogy Max álmai is régóta Alice-ről szólnak, a képzelet és a valóság egyre inkább kezd összemosódni. Úgy tűnik, véget kell vetniük a közös fantáziáknak, ezért mindent megtesznek, hogy kiderítsék a rejtélyes közös látomások okait.
De annak, aki álmában lesz szerelmes, elég-e valaha is a valóság?

Könyv információk:

Eredeti mű: Dreamology
Eredeti megjelenés éve: 2016

Maxim, 2016
304 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789632617671 ·
Fordította: Sóvágó Katalin
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?

Ezer meg egy éve annak, hogy megláttam tumblrön vagy instán az eredeti kiadásról egy fotót, elolvastam a könyv fülszövegét és azóta vágytam a könyv elolvasására. Szuper, hogy kijött magyarul, azonnal előrendeltem a kiadónál!

Jó vagy rossz volt…?

Voltak benne meredek dolgok – Pl.: álomvérzés… Oh, my God! -, illetve a fordítás se volt a legjobb. Nem titkoltam sosem, hogy nem vagyok oda a fordító munkáiért – csak egy fokkal jobb, mint Tótisz -, de belesajdult az agyam ebbe a mondatba:


„Szóra nyitja a száját, de olaszul jön ki rajta a beszéd.”
85. oldal

De félre ezekkel a dolgokkal, ugyanis ez a könyv JÓ volt! A párbeszédek egyszerre aranyosak és szórakoztatóak. A szereplők egyediek, szerethetőek és mindannyian érdekesek. Ráadásul nem telik el egyetlen pillanat se anélkül, hogy ne pörögne a sztori, lehetetlen letenni vagy unatkozni olvasás közben.
Az írónő nagyon kreatív alapot rakott le, amire nagyon jól építkezett, ugyanis az elejétől a végéig kiszámíthatatlan volt, hogy hova fogunk kilyukadni. Oké, nem mondom, hogy nem volt olyan szinten lightos az egész, hogy ne lett volna sejthető a dolgok megoldódása, de… bejött. 

Szerintem

Aranyos, cukormázas és habkönnyű volt, kétség se fért hozzá, hogy a fiatalok problémája megoldható és happy end lesz a lezárása. A jellemfejlődés elenyésző volt, éppen eléri azt a szintet, hogy úgy érezzük a főszereplő megtette a szükséges lépéseket egy normális élet felé, de azért nem fordul ki önmagából.

A történetet Alice meséli el (E/1-ben), aki éppen New Yorkból érkezik Bostonba az édesapjával. Kissé klisés a kezdés: új lány, új suli, új barátok, bonyodalmak. Alice-nak van egy álomfiúja, Max, akivel kiskora óta álmodik, és akire mindig számíthat. Az új iskolában máris összebarátkozik egy Oliver nevű csibésszel, akinek van egy „ellensége” az iskolában, akit véletlenül Maxnek hívnak. Max furcsa figura, úgy néz ki, hogy egyedül a foci és a barátnője, a zöld-mániás Celeste érdekli.

Hatalmas, torta nagyságú OREO
Nekem az első pillanattól kezdve Oliver volt a kedvenc szereplőm, ugyanis tetszett az életvidámsága, a rosszasága. Nagyon jó mellékkarakterei vannak a könyvnek, mindenkinek van valami beütése, valami kattanása, ami által érdekessé válik az olvasó szemében. A sütit sütögető tanár, a gyogyós tanácsadó, a madármániás álomkutató, hogy a Terráriumépítők klubjáról ne is ejtsek egy szót se, ugyanis ott tényleg mindenki buggyant egy picit! 

Fun-fact!

Megvásárlás után láttam, hogy egy szimpatikusnak tűnő Moly el szeretné olvasni, így elpostáztam neki „csak úgy”, vagyis ezt a könyvemet hamarabb - hónapokkal korábban - olvasta el valaki, mint én!

Összességében 
   
   Nekem tetszett ez a szürreális álomvilág-élmény, imádtam, hogy a dőlt betűs fejezetek az álomban játszódtak, míg a nem dőltek a valóságban. Kedveltem Alice-t, általa felkerül a bakancslistámra Pig Beach meglátogatása, de az abszolút kedvencem Oliver volt (ha nem nézzük Alice és Max közös álmodós fejezeteit). Szerettem, de úgy érzem, hogy egy igazán igényes és jó fordító csodát művelt volna a regénnyel.

Tulajdonképpen nem bánom, hogy megvettem, bár ijesztő a Molyos %-a a könyvnek! Szívesen olvasnék hasonló sztorikat, mert rengeteg dolgot ki lehetne hozni ebből az egymásról és egymással álmodós témából!

Értékelés: 4

Ajánlom, ha…
● …el tudsz vonatkoztatni a fárasztó fordítástól;
● …érdekel egy elég elvadult, de nagyon izgalmas szerelmi történet;
● …szereted az álmokkal foglalkozó / kapcsolatos történeteket.

Kedvenc külföldi borítóim!
  


Kedvcsináló idézetek:
– Miért, mivel foglalkoztál a régi iskoládban? – kérdezi éppen Delilah.
Felfedeztem. Múzeumokba jártam. Öreg szivarokkal sakkoztam a Central Parkban. Próbáltam visszatartani Jerryt attól, nehogy megegye a tóból a kacsákat, amiben csak kilencvennyolc százalékos sikert könyvelhetek el.
– Sokat voltam házon kívül – mondom.
– Ez hasznos! – örvendezik Delilah. – Mit szólnál a tájfutó társasághoz? Egyhetes táborozásokat szerveznek, kirándulnak a közeli hegyekbe…
Szemem tágra nyílik az iszonyattól. – Nem úgy házon kívül! New Yorkban nőttem fel.
– Tudod, hogy mikor az egyiptomi uralkodók meghaltak, sokszor velük temették azokat is, akiket szerettek? – kérdezem.
– Szerintem inkább csak a szolgáikat, hogy legyen, aki a túlvilágon is ellátja őket – helyesbít Max, aki mindig mindent tud.
– Hát, ha meghalok, téged is magam mellé temettetlek. – Az oldalamra gördülök, hogy lássam.
– Ó, hát kösz, bébi! – mondja nevetve. – Ez messze a leghátborzongatóbb dolog, amit valaha mondtál nekem.
– (…) Komplett őrült vagy, Alice, és időnként tényleg álomvilágban élsz. Jobban szereted a dolgokat, ha szebbek és különösebbek, mint a valóságban. Viszont ez azt jelenti, hogy ettől az én életem minden percét álomszerűbbé teszed. Izgalmasabbá, titokzatosabbá. Ha a közelemben vagy, az életem mindig sziporkázik. Nem akarlak megváltoztatni, és menekülni sem akarok. Azt akarom, hogy te is úgy érezd magad, mint ahogy én érzem magamat tőled. Azt akarom, hogy boldog légy.

☆☆☆☆☆
Képgyűjtemény a Pinteresten: Dreamology / Álomgyár
Különböző DREAMOLOGY kiadások borítói a GoodReads-en!
☆☆☆☆☆


1 megjegyzés:

  1. Na ilyen Oreo tortát se láttam még, de már semmin nem csodálkozom ezzel kapcsolatban...

    VálaszTörlés