Ania Ahlborn: Vértestvérek

– Miért csinálod ezt? – motyogta. Michael szíve összeszorult. Még szorosabban megmarkolta a követ. El szerette volna magyarázni a lánynak, hogy nem az ő hibája, és nincs választása. De csak annyira futotta: – Mert meg kell tennem. Aztán fejbe csapta a lány.

Fülszöveg:

☠

Az ​Appalache-hegység mélyén található egy ház, messze a civilizációtól. A Morrow család lakja, akik magányos, maguknak való emberek. Csak néha mennek be a legközelebbi városba, egyébként senkit nem zavarnak. S épp ezért senki nem megy hozzájuk kérdéseket feltenni, amikor eltűnik egy-egy fiatal lány. Pedig elég lenne csak felásni a környéküket, és Nyugat-Virginia állam legkegyetlenebb gyilkosai lepleződnének le.

A tizenkilenc éves Michael is kötelességtudóan részt vesz családja erőszakos tevékenységében, de sosem lelte örömét benne. A fákon át visszhangzó sikolyoktól sokszor kirázza a hideg. Normális életre vágyik, és bízik benne, hogy egyszer meg is kapja… Mikor a szomszédos kisváros lemezboltjában találkozik Alice-szel, azonnal megigézi valami, és meglátja a kiutat. Egy pillanatra elfelejt minden szörnyűséget, ami az életét kísérte. Azonban a családja rögtön emlékezteti, hogy hol a helye.

  

Könyv információk: Eredeti mű: Brother Eredeti megjelenés éve: 2015 Agave Könyvek, Budapest, 2016 256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191810 · Fordította: Beke Zsolt

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Ezt a történetet azért olvastam el, mert egy kihíváshoz - Mi máshoz?! – 10 pontot ér. Nem igazán szoktam ennyire beteg történeteket olvasni, mert főleg filmben vagy sorozatban van igényem az ennyire tömény borzalomra, de ez most így alakult. 

Szerintem…

Ez egy igazán érzékletesen megírt történet, szóval, ha egy igazán jó thrillerre vágysz, akkor: Nosza, olvasd ezt! Nálam kizárólag azért nem lett 5 csillagos, mert nagyon hamar rájöttem a könyv végére tartogatott nagyobb csavarokra. (Néha hátrány, ha valaki már túl sok thrillert látott vagy olvasott.) Még egy dolog zavart a könyv kapcsán: a főszereplő, Michael (19). Nem tudtam együtt érezni a fiúval, mert dühítően együgyű és naiv karakter. Képtelen összerakni, hogy 1+1=2, ha ezt előtte nem hallja valamelyik családtagjának a szájából…

Értem, hogy nagyon fiatalon (4 évesen), ezáltal befolyásolhatóan került ebbe a környezetbe, rettenetes körülmények között szocializálódott és valamilyen szinten elszigetelődött a többi (normális) embertől, de ha érezte – mert érezte, ez kiderül a könyvből -, hogy ez így nem jó, miért nem tett semmit? Ha már megfogant benne az ellenkezés, ha utálta, amit tennie kellett, akkor miért nem lépett? Persze meg lehet magyarázni, például a következő részt még meg is tudom érteni:

Michael automatikusan tette a dolgát, az agya nem vett részt a munkában, nem rakta össze a darabkákat. (…) Morrow-ékat, mint a bukott angyalokat, kiűzték a mennyországból, mégis megmentették őt, oltalmukba vették, és befogadták a házukba, amikor senkinek sem kellett. Mindent nekik köszönhetett, így gyakran emlékeztette magát arra, hogy mindez – az alagsor, a holttestek, a vér – szent kötelesség. Hiszen megmentették.

Habár megvan az oka annak, hogy Michael olyan amilyen, mégis úgy gondolom, hogy a főszereplőnk katasztrofális. A család, amelyik befogadta – a Morrow család – pedig egyszerűen beteg. Mindegyik családtagban van valami gonosz és semmi sem szent számukra, még a családtagjaik épségbe és biztonsága sem. Undorítóak.

Ray-Rebelnek, a testvérének hála Michael egy kicsit kiszabadul otthonról, amikor elkezdenek bejárogatni a közeli kisváros lemezboltjába, ahol a fiú elkezd összebarátkozni egy eladó lánnyal, míg Ray-Rebel a barátnőjét ápolgatja a raktárban. Alice egyébként egy nagyon eltalált karakter! Szerettem, hogy bár álmodozó és művészlélek, mégis két lábbal a földön áll - és simán megosztja Michaellel a nézeteit, ha a fiú valami roppant naiv dolgot említ.

A történet elmesélése, az írónő stílusa kiváló!

A torkomban dobogott a szívem olvasás közben, minden egyre feszültebbé pillanattal egyre jobban hallottam a dörömbölését! Szinte nyelni sem tudtam a torkomba költözött gombóctól, amikor Michael-ék „vadásztak” és rettegtem a pillanattól, amikor fény derül az általam megálmodott csavarokra! Rendben, a történet maga nem egy nagy durranás, de Ania Ahlborn iszonyat jól mesél! 

(OFF: Egyébként ez a szende leánynak tűnő nő itt a jobb képen az írónő, aki ezt a brutális történetet írta!)

Összességében

A cselekmény és a stílus nagyon… BETEG. Ez a könyv nagybetűsen BETEG, és már a borító és a fülszöveg párosa garantálja, hogy ki fogja verni a biztosítékot az olvasónál. (Ezt egyébként jónak tartom, hiszen nem árul zsákbamacskát!) Véres és kegyetlen, ráadásul elég realisztikus, hiszen akadnak a Morrow családhoz hasonlók a nagyvilágban… Csak nem akarjuk tudomásul venni… 

Jeff the Killer by Jordan Persegati

Engemet kicsit a Bates Motelre emlékeztetett a regény feelingje meg talán kicsit az Amerikai Horror Story-ra hajaztak az egyes karakterek, de ezeket nem éreztem zavarónak. Kellettek bele a zsigerből gonosz karakterek (pl.: mint amilyen Ray-Rebel), ha már a főszereplő egy nagy nulla. Tetszett és ajánlom, akkor is, ha nekem nem minden ízében jött át a történet.

Értékelés: 3,5

És ​bebújt az ördög (Agave Könyvek, Budapest, 2017)

Mivel az írónő stílusa tetszett, ezért fontolgatom, hogy a másik magyarul megjelent művének is nekiesem valamikor. Szintén pszicho-thriller és rémtörténet címkéket kapott a Molyon, ám a főszereplője gyermek, illetve maga a történet is eltűnt gyerekekről szól. Vajon nekem való? 

(Várom az élményeket hozzászólásban. :D)

Ajánlom: A pszicho-thiller és a horror regények rajongóinak.

Kedvcsináló idézetek:

☠

Életében most először értette igazán, hogy mi a helyzet.

Ez nem az ő családja.

Ez nem az ő élete.

☠

– Nem szeretsz itt dolgozni?

– Te szeretnél itt dolgozni? – Alice szája keserű mosolyra húzódott.

Ami azt illeti, Michael nagyon is szeretett volna a Dervisben dolgozni. Új volt, izgalmas, titkokkal teli, albumborítók ezreit csodálhatná meg, és dalok ezreit játszhatná le nap mint nap. A boltot távoli országok illata lengte be, a Hernyó pipafüstjének is ilyen illata lehet Alice meséjében, legalábbis ahogy Lauralynn leírta. Lauralynn fejből elmondott történetei mindenkit, még Rebet is magával ragadták. A falat a padlótól a mennyezetig borító poszterek csillogása pedig azt az érzést keltette Michaelben, hogy valami varázslatos helyen jár, talán Csodaországban, ahol mindenki boldog, és senkinek nem esik bántódása.

– Nem is olyan rossz – vallotta be Michael.

☠

Alice sarkon fordult, és elindult a bolt eleje felé, Michaelnek pedig intett, hogy kövesse. Megállt az egyik láda előtt, kihúzott egy lemezt középről, és odanyújtotta a fiúnak. A borítón egy inverz fekete-fehér kép volt, mely leveleitől megfosztott erdőt mutatott. A virítóan fehér fák felett az ég éjfekete. A borító közepén a következő felirat állt: THE CURE, A FOREST.

– A Beach Boys a cápaeledelként lubickoló szörfösöknek való – magyarázta Alice. – Ez viszont ritka, mint a fehér holló. Meg fogja változtatni az életedet.

☠☠☠☠☠

Képgyűjtemény a Pinteresten: Vértestvérek by Ania Ahlborn

Brother borítók a GoodReads-en!

☠☠☠☠☠