Jennifer E. Smith: Létezik térkép a szerelemhez?

– Rengeteg módon lehet itt egyedül az ember, még ha ilyen sokan veszik is körül. Owen a homlokát ráncolta. – Ez nagyon magányosnak hangzik. Lucy mosolyogva fordult felé, bár arckifejezése kissé kemény volt. – A magányosság és az egyedüllét nem ugyanaz.

Fülszöveg:

♡

Lucy ​a huszonnegyedik emeleten lakik. Owen az alagsorban él. Nem meglepő tehát, hogy pont félúton találkoznak: beragadnak a liftben két emelet közé New York-i társasházukban, amikor egy áramszünet megbénítja az egész várost. Miután kiszabadítják őket, Lucy és Owen egész éjjel a sötét utcákon sétálnak együtt, a Manhattan fölött kivehetővé váló csillagok ritka látványát csodálva. Ám amint visszakapcsolnak a fények, az élet is visszatér a régi kerékvágásba. Lucy hamarosan külföldre költözik a szüleivel, Owen pedig nyugatra indul az édesapjával. A rövid, együtt töltött idő mindkettejükre nagy hatást gyakorol. És ahogy az élet Edinburghba, San Franciscóba, Prágába és Portlandbe sodorja őket, Lucy meg Owen folyamatosan tartják a kapcsolatot, képeslapokkal, időnként e-mailben, vagy éppen telefonon. De vajon megtalálják a módját – bármely kicsi is rá az esély –, hogy viszontláthassák egymást?

Jennifer E. Smith éleslátással teli és csodálatosan romantikus új regénye bizonyítja, hogy a világ közepe nem feltétlenül egy hely. Néha lehet akár egy személy is.

Könyv információk: Eredeti mű: The Geography of You and Me Eredeti megjelenés éve: 2014 Maxim, 2014 344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632614809 · Fordította: Komáromy Zsófia

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Szeretem az írónő regényeit - igazi guilty pleasure sztorikat szokott írni -, ezért olvastam el. Az írónő regényei a blogon: Vajon ​létezik szerelem első látásra? / Milyen ​lesz a búcsú után?

A történetről...

Tulajdonképpen egy két főszereplős, váltogatva elmesélt, New York-ban játszódó történetről van szó. Főszereplőink a gazdag Lucy (16) és a hozzá képest szegény Owen (17) - oké, eddig kicsit klisés -, akik egy áramszünetnek köszönhetően ismerkednek össze. 9 hónapot ölel fel a könyv, de Lucy és Owen elég kevés időt tölt együtt tulajdonképpen, ugyanis az élet más-más országokba sodorja őket. A közös kapocs közöttük - a barátságukon és az egymás iránt érzett halovány szerelmen túl - a rengeteg képeslap, amit időközben váltanak.

A regény öt részből épül fel, amelyek címei sorrendben: Itt, Ott, Mindenhol, Valahol és Otthon. Őszintén leszek, már itt megvett az írónő. (Hogy ne mindig a borítót említsem. Bár az is bejön!)

Szerintem...

Ez egy belevaló, utazásokkal és életvidámsággal teli regény. Olyasmi, amit akkor olvasunk, amikor semmihez nincs kedvünk: aranyos és nem kell hozzá túl sokat gondolkodni. Nagyon tetszett a váltott mesélés, ugyanis nagyon kreatív ötletei voltak az írónőnek. A kedvencem az volt, amikor az egymást követő fejezetekben az első mondatokkal párba állította Lucy és Owen tevékenységeit! (Pl.: 23. fejezet: Londonban Lucy sírt. 24. fejezet: Seattle-ben Owen nevetett.)

A könyv egy igazi guilty pleasure, mert nem túl bonyolult a története, nem akarja megváltani a világot - mégis annyira jól esik olvasni! A főszereplők egyszerűek (talán picit egysíkúak is), de nagyon bájosak és  nem nehéz velük tartani az útjukon annyira magával ragadóak. Szeptemberben velük voltam a manhattani áramszünetnél, aztán Lucyval Edinburghben és Londonban jártam, Owennel a Tahoe-tó mellé költöztem. Megjártuk Prágát, Portlandet, Rómát és Seattlet. Nagyon beszippantott! Érdekes volt ez a sok mindent felfedezős történet képeslapokról, e-mailekről és a fiatalok különös szerelméről. Tetszett, hogy bár egyre inkább szerelmet éreznek egymás iránt, mégsem abból áll a könyv, hogy azon picsognak mekkora távolság van kettejük köztük, hanem élik tovább az életüket. Jönnek és mennek a képeslapok, jönnek és mennek a szerelmek.

Különösen bírtam Lucyt, ahogy bármerre is jár a világban, mindig igyekszik valami autentikusat olvasni (New Yorkban a Zabhegyezőt, Edinburghben a Transpottingot, Prágában Az átváltozást, Rómában a Julius Ceasert és Párizsban A kis herceget). Az első pillanattól kedveltem mindkét főszereplőt (és mesélőt). Nagyon aranyos, naiv gyerekeknek tűntek, aztán kiderült, hogy igazán értelmes és komoly fiatal felnőttek.

A lány egyre inkább megértette, hogy a könyvek tényleg képesek gondolatban teljesen máshova repíteni az embert, viszont ez nem ugyanaz, mint személyesen ellátogatni az adott helyre.

Összességében...

Jó volt a történet és borzasztóan szerethetőek voltak a főszereplői, hogy az sem zavart, hogy a sztorit a gazdag-szegény klisé alapozta meg. Annyira tetszett, hogy mind Lucy, mind Owen abszolút pozitív beállítottságú, kedves és figyelmes karakterek. Jól esett velük utazgatni és világot látni. Ez tulajdonképpen egy bájos, minimálisan zavaros történet sok, sok utazással. Ha a nagy egészet nézem, akkor a végére ért igazán össze a regény, ugyanis a vége felé a fejezetek elején már párhuzamokat vonunk Lucy és Owen tettei közé, ami egyszerűen zseniális volt! Képtelen voltam nem vigyorogni rajtuk.

Kedvenc: Az első képeslap „poénja”.

Értékelés: 5

Ajánlom, ha… szereted a bájosan tapogatózó romantikus YA-regényeket, amikben a főszereplők között jó néhány km van! Könnyed, bájos, habos, cukros történetek rajongóinak – vagy olyanoknak, akik valami nagyon könnyed cukiságra vágynak.

Kedvcsináló idézetek:

♡

PRÁGÁBAN LUCY SÉTÁLT.

Most először járt a kontinentális Európában. Először ment operába, és először pillantotta meg a Károly hidat. Először látogatott el a világ legnagyobb várába, és szülői engedéllyel először kóstolt sört, méghozzá akkora korsóból, hogy két kézzel kellett fognia. Először látott igazi bábjátékot – a marionett vadul táncoltatta zsinóron lógó lábát a kedves tekintetű, ráncos kezű utcai művész irányításával és először olvasott Kafkát. Még a reptérről sem értek ki, amikor Lucy elég cseh koronát kért az apjától, hogy megvehesse Az átváltozást.

♡

A fiú olyan volt, akár az egyik regénye, amit még nem olvasott ki, amit csak a megfelelő helyen, a megfelelő időben lehetett igazán megérteni. Alig várta, hogy elolvassa a hátralévő oldalakat.

♡

Tudta, hogy ha valaki térképet rajzolna kettőjükről, találkozásuk nullpontjától egészen odáig, ahol külön-külön kikötnek majd, vonalaik úgy távolodnának kétfelé, akár az egymást taszító mágnesek. 

♡ ♡ ♡ ♡ ♡

A képek a Pinterest táblámról származnak: Jennifer E. Smith

The Geography of You and Me borítók a GoodReads-en.

♡ ♡ ♡ ♡ ♡