Oldalak

2017. november 25., szombat

Mészöly Ágnes: Szabadlábon

alcím: Road movie kerekesszékben

– Ideje lenne, hogy belásd, ez az ő története…
– Az ő története? Tizenhét éve róla szól az életem! Feladtam érte az összes álmomat!
– És? Jól érzed magad? Mert ha nem, akkor esetleg nem kellene kényszeríteni, hogy ő is feladja az övét.


Fülszöveg:
Győri Dani tizenhat éves, kettesben él az anyjával, közepes tanuló egy közepes gimnáziumban, rajong a Barcelonáért, gitározik és mozgássérült, vagy ahogy ő hívja magát: nyomi.
Egy rosszul sikerült iskolai program és egy hatalmas otthoni veszekedés után őrült ötlete támad: elemeli anyja hitelkártyáját, vásárol magának egy repülőjegyet, és péntek reggel az iskola helyett Münchenbe indul.
Párizs, Amszterdam és Barcelona, egyetemi kampusz és autópályapihenő, bajor nemesi kastély és kolostor. Full extrás BMW és szakadt teherautó, zenészek, hackerek, örömlányok, deszkások.

Könyv információk:

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2016
388 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634102069
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?
Igazából a Merítés-díjhoz olvastam el a könyvet (benne is lett a TOP10-ben), de egyszerűen képtelen voltam megfogalmazni, hogy miért frenetikus ez a könyv. Csak húztam-halasztottam ezt az értékelést, ahogy anno az olvasást is. Ez ilyen. De azt el kell, hogy mondjam elöljáróban: EL. KELL. OLVASNI. EZT. A. REGÉNYT! Iszonyatosan király! És akkor egy kicsit bővebben...

Szerintem...

A történetről annyit érdemes tudni, hogy van egy nagyon vagány főszereplőnk, akit az édesanyja nevel, iszonyat jól gitározik, imádja a focit, mozgássérült (kerekes székes) és egy nap fogja magát, aztán meglép otthonról!

Megfogott Dani bátorsága és merészsége, de alapból szeretem az utazós-szökős történeteket, szóval jól jött ez a kis „plusz”. Vannak nehézségei, el-elakad az úton, ami egy igazi európai túrává növi ki magát, de a srác megrázza magát és továbbmegy. Nem jön zavarba, ha idegen nyelven beszélnek hozzá, egy cseppnyi félsz nincs benne az idegenekkel kapcsolatban. Persze azért nem h*lye a főszereplőnk, van benne egy kis egészséges bizalmatlanság, de nem utasítja el egyből a kontaktust másokkal! Ugyanolyan simán áll le dumálni egy kamionsofőr lánnyal, mint néhány futball huligánnal.
Pl.:

– Fogalmam sincs, kik játszanak – válaszolt nevetve Dani, és közben magában hálát adott a sok online RPG-játéknak meg a teljes Walking Dead sorozatnak, ahonnan angoltudása zömét felszedte. Persze az általánosban is ezt tanulták, meg a gimiben is ez volt az első számú idegen nyelv, de az iskola valahogy kevésbé volt hatékony, mint a Big Bang Theory vagy a How I Met Your Mother.



Dani édesanyjából annyit kapunk, amennyi épp elég, mert egy elég bonyolult nőszemély. Nem ismeri fel, hogy a fiú mennyire önálló személyiség és mennyire nem zavarja a kerekesszék. Éli az életét, akár a többi kamasz, illetve élné, ha az őt túlságosan óvó anya nem tenne neki néha keresztbe. Ildikó életében két fontos dolog van: a munka és a fia, így már érhető az ellenőrzési kényszere. Vagy mégsem? Bár a könyv első felében nem kedveltem ezt a hidegnek tűnő nőt, a könyv végére vártam, hogy mikor jönnek az ő fejezetei, mert megdöbbentő léptékben változott a nő hozzáállása a helyzethez és a fiához. A könyv legvégére egy igazán érdekes karakterré vált, abszolút nem számítottam erre a fordulatra!

A Szabadlábon lezárása dilis, de csodálatos, mert egy szebb jövőt ígér ennek a különös anya-fiú párosnak. 

A másik legjobb dolog a könyvben az volt számomra, amikor Dani összetalálkozik egy multikulturális családdal, akik kisbusszal túráznak. Az apa, Kazuma és az anya, Petra több nemzetiségű gyermeket fogadott be a családba: Levit, Mikasát és Armint. Sokfélék, de nagyon szeretik egymást - örültem, hogy Dani egy picit több időt tölt velük. Akadnak megható részek a könyvben, az egyik az, amikor a kevert családban élő kisfiú, Armin összefoglalja a családjuk történetét. Egyetlen bekezdésbe annyi mindent bele lehet sűríteni, hogy majd’ megszakad az ember szíve…

Összességében

Kalandos történet egy elképesztő helyzetekbe keveredő, kemény, bátor, kerekesszékben élő sráccal a főszerepben. Esküszöm, hogy totál odáig vagyok Daniért! Megdöbbentő regény, de abszolút pozitív csalódás volt számomra. Nem gondoltam volna, hogy ennyire imádni fogom. Egyszerűen jó érzés volt ezekkel a random arcokkal, random társaságokkal együtt bandázni a kontinens különböző részein – a Facebookra feldobott képek és videók külön feldobták a sztorit!

Alapvetően kedvelem az utazós / kirándulós / megszökős sztorikat, mert sok új hely kerül általuk a bakancslistámra, de Danival Európában bolyongani nagyon más volt. Ő egy igazán sokszínű személyiség, hiszen néha egy nagyon mafla kamasz fiú, máskor meg egy komoly döntéseket meghozni képes felnőtt, de Danit csak szeretni lehet. Rajta kívül két mellékszereplőt kedveltem meg nagyon (ha nem számítom a multikulti családot, akikkel összefutott útközben): Bazsót és Zsut.

A kedvenc részem: amikor Győri Ildikót kiosztja egy kamionos telefonon. Szabályosan ujjongtam annál a résznél! Annyira megérdemelte már!

Értékelés: 5*
*kedvenc lett
 Zene a könyvben: OneRepublic - Counting Stars

Ajánlom, ha… szereted az olyan regényeket, amelyekben a főhős elszökik / kirándulni megy / világot látni indul; …kedveled a nem szokványos főszereplős könyveket; …érdekelnek az emberi sorsok.

Nem ajánlom, ha… nem bírod az utazós / túrázós / szökős sztorikat, illetve azokat, amikben a szülő otthon rágja a körmét, mert nem tudja, hogy merre tekereg a gyereke.

Kedvcsináló idézetek:
– Hogy néznek a zsiráfra az állatkertben? – kérdezett közbe Armin.
– Hát hogy szép-szép, de otthonra nem kéne – magyarázta Mikasa.
Hiába szólt rá percenként az anyja vagy az apja, Armin megállás nélkül kérdezősködött. Néhány perc alatt kiderült, hogy Dani magyar, hogy szereti a fagylaltot, hogy nincs a telefonján Pokémon Go, és hogy Barcelonába szeretne menni.
– Jaj, ne haragudj, hogy ilyen bunkók vagyunk, csak épp most akartak megerőszakolni minket, és ez kicsit kiborítja az embert kora reggel – mondta, aztán megint röhögtek. A végén a világosabb hajú sírt is egy sort.
Anyát meg arról sem lehetett meggyőzni, hogy napi két óra UEFA Euro 2016 nem jelenti azt, hogy az ember antiszociális és játékfüggő.

◈◈◈◈◈
A képek a Pinterest táblámról származnak: 
◈◈◈◈◈


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése