|
– Minden probléma akkor
kezdődik, amikor olyan formába kényszerítjük az anyagot, amit nem képes
megtartani. Ha nem tennénk… ha megtanulnánk másként élni… de hát hogyan, amíg
ez a tudás titokban marad?
|
Fülszöveg:
◈
Vanját, a fiatal tájékoztatási
asszisztenst hazájából, Essre városából Amatka zord és fagyos kolóniájába
küldik, hogy adatokat gyűjtsön a kormány számára. Vanja azonnal megérzi, hogy
valami nincs rendben: Amatka lakói furcsán viselkednek, miközben a hatalom mindenütt a felforgató tevékenység
nyomait kutatja.
Bár a kiküldetése csak rövid időre szól, Vanja beleszeret
lakótársába, Ninába, ezért meghosszabbítja látogatását. Eközben akaratlanul is
tudomást szerez az egész kolóniát érintő, növekvő fenyegetésről. Minden erejével
igyekszik eltitkolni, és önhatalmúlag olyan vizsgálódásba kezd, amivel önmagát
is bajba sodorja.
Karin Tidbeck világában
mindenki gyanús, senki nincs biztonságban, és semmi nem egyértelmű – még az
írott és beszélt nyelv, vagy éppen a valóság szövete sem. Az Amatka lenyűgöző
és végtelenül eredeti mű, óda a szabadságról, a szeretetről és a művészi
teremtőerőről.
|
Könyv
információk:
Eredeti mű: Amatka
Eredeti megjelenés éve: 2012
240 oldal · ISBN:
9789632937007 ·
Fordította: Babits
Péter
|
Megvásárolható ITT:
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Vonzó a borítója,
megtetszett a címe és hát… Mit is mondhatnék? Majd megdöglök a disztópiákért!
Szerintem...
Ez egy elég sötét
atmoszférájú, ám eléggé lassú történet, amit nagyon felhúz a főszereplője. A
főszereplő teljes neve: Brilarék Vanja Essre Kettese. A neve eleinte homályos,
ám idővel kiderül, hogy elbeszélőnk (E/3) Essrében élő lány, akit Vanjának
hívnak és a Kettes talán a Gyermekotthon vagy mi jelölése, ahol felnevelkedett.
(Ugyanis ebben a világban a szülő-gyermek kapcsolat eléggé furcsa, hét közben a
fiatalok egy otthonban tanulnak, és csak hétvégére mennek haza lakni…)
Vanja egy kitaláltnak
tűnő, semmire sem vezető munka miatt utazik Amatkára. Azt a feladatot kapta,
hogy mérje fel az amatkai lakosok milyen higiéniai eszközöket használnak és
milyen új termékekre lenne igényük. (A frissen megalakult EHSZ, azaz Essrei
Higiéniai Szakértők tájékoztatási asszisztens.) Persze nagyon butus a munka,
inkább az volt az izgalmas, hogy Vanja minden dolgára rá van írva a tárgy neve
(és funkciója). A bőröndre, amiben a holmijai vannak, rá van írva jelölőtollal,
hogy BŐRÖND. A ceruzáira, hogy CERUZA és így tovább – és ez az ötlet
elképesztően zseniális volt szerintem! Aztán amikor az ember a történet egy
pontján rádöbben, hogy ez tulajdonképpen egy posztapokaliptikus sztori…!
Akadnak benne nagyon érdekes fordulatok!
De…
Két nagy szívfájdalmam
van a történet kapcsán! Nem értem, hogy most akkor Vanját tényleg ezzel a
bugyutasággal bízták-e meg, vagy ez csupán valami álcázott meló volt talán?
Nagyon annak tűnt… A másik gondom az, hogy nem derült ki, hogy akkor miből is
van az a massza, ami a gyárakban sikoltozik… Azért az egy iszonyatosan weird szál volt, amit aztán szinte
félbehagytak.
|
–
Szerintem mindnyájunkban van egy kis melankólia, még ha nem is vagyunk
betegek.
|
Nagyon furcsa volt – ismét ez a szó… de sajnos ez jut eszembe a
legtöbbször, ha erre a regényre gondolok -, hogy azon nem akadtak fent,
amikor két nő csókolózott vagy fogta egymás kezét, míg azon igen, ha egy szülő
meg merészelte ölelni a gyermekét. Az érzelmek ilyen kinyilvánítása a
gyerekeket neurotikussá teszi! „Nem kéne elkényeztetned a gyerekeket, korholta
Britta. Neurotikusok lesznek tőle.” Furcsa, ugye?
Összességében
Tetszett is, untam is.
Nehéz eldöntenem, mit éreztem a történet, a főszereplő és a világ kapcsán, de
magát az ötletet nagyon jónak találtam! Érdekes volt a különleges massza, ami
akkor tartotta meg a formáját, ha ráírták a nevét. Nagyon ki volt találva, hogy
a megjelölésre rendezkedett be a társadalom, pl.: jelölőverset tanulnak a
fiatalok, vannak „jelölőórák”.
Borzongató volt ez az egész!
A főszereplőt, Vanját
kedveltem, mert akkor is elkötelezett volt a munkáját illetően, amikor szinte
instrukciók nélkül elküldték egy általa ismeretlen helyre egy olyan munkát
elvégezni, ami addig nem is létezett. (Nagyon emlékeztetett a könyv hangulata A
szolgálólány meséjére, de Fredét egyáltalán nem kedveltem…)
Most úgy érzem, hogy
mindenképpen jól esett ez a könyv – még egy kicsi cidri a kinti hideg mellé -,
de lehet, hogy sokkal jobban tetszene tévésorozatként vagy filmen. Imádnám, ha
feldolgoznák!
Értékelés: 3,5
Ajánlom, ha… szeretted A szolgálólány meséjét, ugyanis abszolút ugyanaz a
hangulata vagy ha kedveled az enyhe LMBT szálakat, az érdekes disztópiákat, a
furcsa cselekményeket!
Borító variációk!
Nekem a magyar és a
spanyol borító tetszik a legjobban, bár míg a magyar olvasásra csábított, addig
a spanyol csak szép, de nem olvasnám el miatta a regényt.
Kedvcsináló idézetek:
◈
Egy egészséges
közösségben a könyvtáros nem gyújtja fel a könyvtárat.
◈
Anyjuk, Britta
visszahúzódó és szigorú szülőként kizárólag parancsszavakban kommunikált
gyerekeivel: edd meg, ülj fel, feküdj le! Lehetőség szerint az érintésüket is
kerülte. Lars egészen másként viselkedett. Engedte, hogy Vanja megfogja a
kezét-néha még azt is, hogy az ölébe másszon-, csak akkor engedte el, ha más
felnőttek is megjelentek a közelben. Nem kéne elkényeztetned a gyerekeket,
korholta Britta. Neurotikusok lesznek tőle.
◈
Elvenni egy életet – akár
a sajátját, akár másét –, a legnagyobb árulás, amit egy polgártárs elkövethet,
hiszen minden elveszett élet veszélybe sodorja a kolónia fennmaradását. A
gyilkosok megszűnnek polgárok lenni. Ivart újrahasznosítják, azután kitörlik az
emlékét is.
◈◈◈◈◈
AMATKA Pinterest táblája.
◈◈◈◈◈
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése